„Felnőttek leszünk, akik szétzúzzál a fáradt, kimerült rendszert. Mászni és rágni és ásni fogjuk az utunkat egy radikális új világ felé. Az elménket és lelkünket kőből és műanyagból lenné és arannyá fogjuk változtatni; ebben hiszek. Így lesz, tudom.”
/Douglas Coupland – Barátnő kómában/
A svájci Breach The Void múltjával nem sokat foglalkoznék, ami tény, hogy a a Coroner Records új üdvöskéje, s Alex Anxionna (ex-Sybreed) hívta életre, az új korongjuk idén október 11-én jelent meg (csak nekem mostanában semmi időm sincs, így sokat-nagyon sokat csúsztam, de lesz ez még így se…). A hangzás tört és indusztriális csúcs törtetés, melyért Antfarm Studio-ban Tue Madsen (Dark Tranquillity, Mnemic, The Haunted) volt a felelős. Bár sok helyen melodikus death metalnak titulálják a csapatot, ehhez a műfajhoz vajmi kevés közük van, inkább maradjunk a mai modern metalnál, melyben a melodikus death metal, metalcore, electro-ipari húzások sűrű vendégek.
Hatások terén olyan nevekről beszélhetünk, mint a Sybreed, Mnemic, Soilwork, Fear Factory, Raunchy, Meshuggah és hasonszőrű társai. A matekos szaggatást intenzív dallamok és néhol már-már csöpögős dallamos refrénekbe vált át. Ebből kifolyólag az összhatás változatos és persze nagyon felemás, sok helyen a hörgés nem kéne, máshol meg éppen a pacsirta témák burjánzanak zavaróan túl. Nehéz megmondani mi is a valódi baj a koronggal, de valahogy nem jön át, pedig nagyon ügyesek a srácok, tudják mi az a törés és a matekkal se hiszem, hogy túl sok gond lett volna a gimiben, de mégis! Nem állnak össze a nóták teljességében, olyan mind, mintha egy elkezdett nagy felvonultatás részesei lennénk, melyben a nagy durranás előtt, a végkifejlett katarzist félrerántva a következő dal köszön be, újra spirálozva az iménti dalba vetett hitet. Ám lényegében több hallgatás után is hiányérzetem támad, hiszen az igazán jó számok hiányoznak, ez itt profi tölteltelék – egy olyan lemez, ami jó ízű moslék, fűszeres hibrid, mai modern kotyvasz, lucskos samplerekkel, feszes témákkal, és megkeseredett kurvákkal egy gépi beteljesülés nászéjszakája mellől.
Néhol amúgy a már emlegetett samplerek és érdekes billentyűtémák felhői progresszív mankókra támaszkodva ügyes rövid köröket szőnek, az amúgy kiszámítható és hiányos albumon, mellesleg csak a záró System Failure instrumentális Ebm/break-beatje miatt kap nem szégyenteljesebb pontszámot. Természetesen, ha most vagy 15 éves, kedveled az energikus mai metalt, melyben minden benne van, amitől aktus lesz egy szemrehányó önkielégítésből, akkor a Breach The Void táborában a helyed!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.