A barátságtalannak tûnõ bandanév ellenére nagyon is szerethetõ dalokat tartalmaz az Ego Project második stúdió-albuma, melynek zenéjéért, szövegéért az a Beloberk István a felelõs, akit a legendás Sámán zenekar alapítójaként, manapság pedig a Kalapács zenekar oszlopos tagjaként ismerhet a hallgató.
Ezen „vállalkozásában” a segítségére vannak Beloberk Zsolt (Sámán, Kalapács) dobos, Kiss Zoltán (Age of Nemesis, Iron Maidnem) énekes, Tóth Károly (Crossholder) gitáros és Lahovicz Zoltán (Invader) gitáros valamint közremûködik még Jung Norbert (Cool Head Clan, Pokolgép, Sing Sing) gitáros. A lemezen 11 magyar nyelvû dal valamint ezek angol nyelvû verziója található meg, melyek fordítását Zilahi Gábor végezte. Meg kell mondani remekül sikerült mindegyik darab. Az eredeti borítóért pedig Havancsák Gyulának jár köszönet.
A névsor-olvasás után jöjjön pár szó a zenérõl. 11 (vagyis 22) minõségi Power Metal dal zúzza szét a hitetlenek koponyáját. Azt nem tudom megmondani, hogy a dalok egytõl-egyig erre az albumra íródtak-e vagy sem, a hangzás miatt néha olyan érzésem van, hogy néhány dal egy-egy Kalapács albumról maradt le valamilyen oknál fogva. Ezt leginkább szegény Kalács bánhatja, mert iszonyat milyen magas színvonalú ezen dalok minõsége. Headbang-elésre ösztökélõ riffek, ultragyors ám megadallamos szólók, könnyen „együtt-énekelhetõ” szövegek.
Bizony, tisztára a ’80-as évek Iron Maiden, Judas Priest vonalának a modernizált megfelelõje. Persze nem másolat amit hallunk, csak egyértelmûen kihallatszik mely bandák voltak nagy hatással Istvánra. Az egyetlen kivétel (ami erõsíti a szabályt) a lemezt záró Színház/Playhouse, melynek egyértelmûen a Metallica Enter Sandman dala volt a kiindulópontja. Üsse kavics, egye fenyõ…
Szumma szummárum, ez egy jó album, tele jó dalokkal, hiányérzet nélkül. Megérdemli a maximális pontszámot.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.