„Ha a Nekronomikon valóban létezett, akkor már megjelent volna Bantam papírkötésben, Lin Carter elõszavával.” /T.E.D. Klein/
Az ukrán Quintessence Mystica 2008 nyarán alakult Karkovban, két művész kísérletezése; Master Alafern mindenes és vokál (egyeseknek ismerős lehet olyan formációkból a figura, mint a az éteri Thunderkraft, ezenkívül a méltón ismert Nokturnal Mortum-ban is billentyűzött hosszabb ideig emberünk) illetve Dromos Aniliagos csak utóbbi posztot tölti be. A The 5th Harmonic of Death a debütjük, amit valójában 2008 telén kezdtek el és hat hónapot dolgoztak rajta a kvarkovi MHStudioban, majd 2009-ben megkezdődtek a tárgyalások a német Schwarzdorn Productions-el, s idén már lemez is alakult belőle, ami csak 2011 év elején jelenik meg hivatalosan. A hangzás erős, a borító és booklet munkákat, pedig az orosz digitális művész-gólem; avagy Mstibog egér-nyomkodosának és türelmének kezemunkája. Ennyit arról mi honnan, s miként, nézzük mit rejteget a fura nevű banda nem mindennapi című korongja!
A dolog első hallásra igényes szimfonikus black metalnak tűnik, s pár hallgatás után is az marad, logikusan klasszikus zenei és okkult fertőzésekkel. A legnagyobb baj a koronggal, hogy a végig pörgetett lemez gyors gitárok és csépelő pergők, duplázok közepette csak ritkán szakad meg és alakul ki-át valamiféle középtempós keveredés(sé). Ettől függetlenül természetesen kellemes és magával ragadó anyag, pl.: az Aspects of Contemplation Projected onto the Eternity zárása eszembe jutatta a korai Mortiis anyagokat, ahogy az ezt követő Entropy of Sanity a Tim Burton -féle Karácsonyi lidércnyomás klasszikus perverziója, nagyon jól felépítve a komoly zenei aspektusokat. Ugyanebben a koncepcióban vergődik a Metaphysics of War is, ezek amolyan összekötésre szolgáló áthidalók egyik csépelésből a másikba. Amúgy meglepő, de a hangszerek élő hatást keltenek, pedig ez a lemez kőkeményen stúdió munka. A Memorial kellemes lágysága akár filmzenén vagy komolyabb gothic cuccon is megállná a helyét, ahogy a záró Frankenwald Mystery csak pár dallammal dolgozik, s azok is leginkább a szláv nyelv tertület klasszikus népzenéit hozza elő. Az anyag baja amúgy, hogy rengeteg helyen érezni a már sokat emlegetett komoly zene és a süvítő gitárok-dobok külön dolgoznak, s éppen ezért emeltem ki a záró tételt, ami hihetetlen erős progresszióval és epikus dallamos énekkel is megtámogatja a kietlen és megkeseredett pusztítást. Hatások terén a tipikus szintis black csapatok nevei említhetőek meg, mint a Lord Belial vagy a Limbonic Art, Arcturus, Diabolical Masquerade illetve némelyik epikus résznél eszembe jutott a korai Cradle of Filth, s ez esetben most nem pejoratíve értendő.
Erős anyag, de korántsem hibáktól mentes, illetve bár építő a koncepció és annak materiális le párlata ettől függetlenül az egyediség kérdése természetesen náluk sem makulátlanul rendezett. A stílus fanjai újabb szerelmet találhatnak maguknak, melyet gyengéden vagy vadul maguk alá hajthatnak, az izzadó testek beteljesülése így tehát adott, egyeseknek. Ám akik a műfajt csak hébe-hóba hallgatják azok nyugodtan kerüljék ki a január közepén debütáló The 5th Harmonic of Death című anyagot!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.