Tegyünk egy próbát, hogy megértsük a nem mindennapi nevű olasz brigád nem túl romantikus koncepcióját. A római NoFuck 1997-ben alakult, ehhez képest ott tartanak, hogy ezidáig egy 2005-ös demójuk és egy 2007-es debütjük van, ám mindegyik szerzői kiadás, s ez esetben azt jelenti írott CD és nyomtatott minimál borító. Igazából nem is nagyon értem miért kaptam belőle egy példányt, hiszen aktualitása erősen sántító, idén má 2011 van – milyen fura is leírni ezt az évszámot, öregszünk emberek, s hová lészen a fiatalság…
Zeneileg az olasz srácok halmaza thrash metal, az a fajta, melyben a nyers death metal és a primitív matekozás is állandó betonozásnak van kitéve, így tehát a Meshuggah hatása tagadhatatlan, s ezenkívül rengeteg nevet említhetnék még meg. A hangzás viszonylag korrekt, bár lehetett volna ezen még fényezni, hiszen a basszus röfög, a riffek tompán élesek, a vokál pedig előtérbe kerül, szóval tipikus kis bandás stúdió problémákat hallhatunk. Zenélni tudnak, ám semmi olyat nem tesznek mellyel különösebben felkeltenék az érdeklődését a hallgatónak, s persze olyat se tesznek le arra a bizonyos asztalra, ami igazán maradandó lenne. A témák jönnek s mennek, néhol ügyesen, máshol kevésbé okosan megkomponálva a középszintű összképet. Ilyen zenét idehaza is hallhatunk több kezdő, vagy fejlődni nem igazán képes bagázstól. A végeredmény csak annyiban tartogat okosságot és érdekességet, hogy a szövegvilág a pina, segg, verjük bele-ki, nyelessünk, nyaljuk a csuprot élménnyel gazdagítja a megszokott muzikális szegmenseket. Avagy van betonozás rendesen, csak a misung gyenge valahogy…
A lemez címe egy kicsit mintha hajazna a kultikus eXisteNz sztorihoz, a cronenbergi félreadaptálás gyakorlatilag felfogható a koncepció szempontjából, miszerint játék élet és módolható szoftverek termékcsaládja mikre is képes, s ha belegondolunk a másik testének megismerése is ilyesmi, vagy pl. az aktus utáni másodpercek, melyek által kiszakadsz a jelenből s egy pillanatra másik perspektívába kerülsz. A gombnyomása induló örömök és kéjelgések, simogató ön és belső kép, boldogság és kielégülés, beteljesedés és összeomlás.
Lehetnék nagyon szigorú és elnéző is, ám viselkedésem amolyan semmilyen lesz, egyszerűen jobb, fogósabb nótákat kéne írni, több hatással felvértezni magukat, ha már egyszer az egyediség kérdése csakis kópérációval működőképes. A pontszám is erre utal, ez bizony egy erős 7-es…
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.