Weh
:Origins:

haragSICK
2011. január 16.
0
Pontszám
7.5

Valószínűleg a Weh nevű holland formáció nem sokak által ismert, én magam is csak most próbálkozom a megértéssel, de aztán végül úgy döntöttem minimális dióhéjban vezetem csak fel a dolgot – aki jobban utána akar nézni, annak lelke rajta. Az akusztikus projekt mögött Erik E áll, s az :Origins: nem más, mint a 2002 óta létező egyszemélyes zenekar archiválása, melyet a Soulseller Records dobott piacra tavaly, dupla lemezes és puritán digi-pack megoldással. A hangzás szép, a zene is…

…csak hát kinek is kell ez? Főleg mikor mindkét korong közel egy órás, s gyakorlatilag semmi más nincs benne, mint akusztikus gitár, néhol mintha egy kis billentyű, dallamos ének és torzított vokál. Műfajilag akusztikus folk, olyasmi, mint mondjuk az Oberon, vagy néhol a Falkenbach, Maenui, Cataplus vagy az Of the Wand and the Moon. A két lemez kronologikus és retrospektív felépítést egyszerre mutat, tehát a 2002-es The Death demótól egészen a ki nem adott illetve tavaly felvett dalokig jutunk, így természetesen hogy a második disc némileg változatosabb. Amúgy a középpontban a nyugalomba oltott halál pereg, az idő múlása észrevétlenné lesz, vagy éppen túlságosan is érzékelhetővé (hangulatfüggő az :Origins: ). Érdekesség talán még, hogy a második lemez kezdő nótája (Likbør) egy Windir feldolgozás a 2004-es Valfar, Ein Windir korongról.

WEH When The Raven Spoke My Name

Lehetne amúgy ezerféleképpen csavarni a dolgot, egyeseknek a megnyugvás szigete lesz ez a puritán kiadvány, másokat a halálba üldöz valósan unalmas vergődésével, sajnos én utóbbi vagyok, de ismerve lelkemet, lesz olyan időszak, mikor szívesen veszem elő, így tehát a pontszám ez alapján adott.