Solus & Ледяной Гром
Altar Of The Ancient Woods [Split MC]
Nos, érdekes kiadványt kaptam D.-től, kinek neve ismert lehet a Solus által, a hazai egyszemélyes ambient black formáció immáron 2006 létezik Nagyatádon és 2009 óta gyakorlatilag aktív. Hogy mi benne az érdekes? Az hogy szembe megy a trendekkel, ki vesz ma már kazettát? Kevesen… nekem is nosztalgia volt használni újra ezt a módját a zene hallgatásnak, mindattól függetlenül is, hogy a francia Sabbath’s Fire Records igényesen és korrekt hangzással támogatta meg a spliten szereplő két sírásó remetét… Mindössze 300 példányszámban jelent meg (az enyém a 28. db) és a hazai terjesztő Neverheard Distro-s Balázsnál érdeklődhet ezzel kapcsolatban – az ára 750 HUF. Kezdjük az A oldallal, amin a Solus csörgeti csontjait…
Ahhoz képest, hogy egyszemélyes dologról van szó, a hangszereltség élőnek hat és a korrekt hangzás és remek atmoszféra miatt az összkép több mint kellemes. No, igen ez valamennyire várható is, ha egyszer ez a split a negyedik anyagja D.-nek (két split, egy kislemez és egy demó). Számomra a nagyatádi fiatalember muzsikája leginkább a Burzum-höz áll közel – persze némi sarkítással… Misztikus kesergés félelmetes és mégis egyszerre mély közeledéssel a mélység felé, vagy éppen abból kifele evickélve mesél egy nagy utazásról, melynek talán soha sem lesz vége… 8.3
A másik versenyzőnk az orosz Ледяной Гром (elméletileg Ice Thunder Black), melynek neve kiolvashatatlansága mellett egyéb gondokat is felvet, fogalmam sincs pontosan hol is alakult a formáció, csak annyit tudtam kisilabizálni, hogy 2009 környékére tehető az alakulás és ezen a spliten kívül minimum egy nagylemezt hozott össze, melyben a NitroAtmosfericum Records volt a segítségére. Sajnos akármilyen módon kerestem rá a dologra csak cirill betűs infókkal lettem gazdagabb, melyek egyike se volt annyira használható, hogy veletek is megosszam, így hagyatkozzunk magára a zenére, az ugyanis minden nyelven ugyanazt a hatást váltja ki az emberből… A Ледяной Гром esetében ez a folk black metal tipikus orosz ízlésvilággal fűszerezve. Sajnos ellentétében a Solus-sal itt már a hangszerek összjátéka és aránya se annyira eltalált, bár kétségtelenül megvan a maga jellegzetes destruktív hangulata, melyben ott tobzódzik a szépség is valahol legbelül. Amúgy itt egy lányka is besegít, aki miatt kicsit mintha a korai és még nem túl giccses Dismal Euphony jutott volna eszembe. Amihez hasonlít azok hasonlóan underground hordák a sztyeppék mellől: Хвангур vagy a Небокрай. Az összhatás nem rossz, de elmarad a hazai képviselőnk mellett, igaz merőben másabb is. 7.9
8.3+ 7.9 = 8.1
Az ilyen kiadványok mindig felvetik annak esetleges kérdését, hogy ennek a műfajnak egyre fogyatkozó tábora ellenére is mindig lesz kiadója, terjesztője, formációi és persze hallgatói is. Nem állítom, hogy egy olyan anyag, amely nélkül nem lehet létezni, de esélyesnek tartom, hogy olyan értékeket hordoz magában, amik már a nagy kiadós és menő hordák esetében rég elveszett.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.