Seidr
For Winter Fire

(Flenser Records • 2011)
2011. június 11.
0
Pontszám
7

A 2009-ben alakult amerikai Seidr nemrég megjelent For Winter Fire című debütáns lemezét vettem górcső alá. Két demó és egy EP után rögtön itt is a nagylemez, lehet hogy túl korán?

Ahogy a nyitódal elkezdődik, a My Dying Bride gyászos és romantikus hangulatvilágával szembesülök. Az akusztikus merengős felvezetés után következik a lassan hömpölygő doom/death utazás. Egyszerű témák, illetve téma, ugyanis a dal némi túlzással egyetlen riff csupán – különböző megközelítésekben. Hörgés és károgás, ahogy a műfaj megkívánja. A dobos ügyes dolgokat üt a monoton riffre, ugyan nem bonyolítja a dalt, de szépen színesíti azt. A háttérben néhol halkan gregorián-szerű dallamfoszlányok is feltűnnek, amik nagyon hatásosak, eltekintve attól, hogy iszonyúan hamisak. Mindenesetre meggyőző a kezdés.

Aztán a második dal egy drone-os huzavonával kezdődik, a középrésznél elszállós akusztikus résszel, ami a Mindrot-ot juttatta eszembe, sőt van itt melodic death-es témázgatás is. Egyelőre nem tudtam eldönteni, hogy a változatosság volt-e a fő szempont vagy csak még kiforratlan az egész. A Sweltering című monoton dal végére befért még egy felemelő, „tempósabb” rész is, ami számomra igencsak hatásos volt.

A negyedik tételnél akusztikus gitárra/gitárokra és dallamos énekre számíthattok. Nos, itt bizony erősen kitűnnek a hiányosságok: sok helyen pontatlanok az akkordbontások és a gitár sincs rendesen behangolva, ami hát enyhén szólva gáz. Az ének sem tartogat égbekiáltó dolgokat; a katarzis elmarad. Ezután visszazökkennek az eddig „megszokott” hangzáshoz a The Night Sky And The Wild Hunt-tal, amely egyértelműen a M.D.B. Turn Loose The Swans-re hajaz, igaz itt már a hörgés mellett megjelenik a dallamos ének is, iszonyat hamisan, mindemellett a gitárdíszítések is fülsértően falsak… És ebben a szellemben folytatják, illetve zárják le a lemezt a két utolsó dallal.

Seidr „For Winter Fire” Teaser by FlenserRecords

A Seidr legénysége egyéb formációkban is érdekelt, mint például a Wheels Within Wheels vagy a Panopticon, aztán session zenészük is van A. Lundr személyében (vokál, zongora, gordonka, dobok, gitár).

 
Ha arra fókuszálok, hogy csak egy két éve működő formáció bemutatkozó lemezét hallgattam, akkor akár még ígéretes is lehet a folytatás tekintetében, de ahhoz, hogy beférkőzzenek a köztudatba, mindenképpen el kell hagyniuk az olyan amatőr hibákat, mint a rosszul behangolt gitárok, a hamis ének és a középszerű hangzás.  
 
Bemutatkozásnak mindenesetre nem rossz, a stílus elkötelezett híveinek mindenképpen megér egy próbát.