A trió nem fogja elveszíteni az eddigi rajongóit, ez egyszer biztos. Továbbra is az iszonyatosan lassú, kriptaszagú funeral doom/death-et nyomják, mint eddig. Nem mentek el slágeresebb irányba (ha-ha!).
Műfajából eredendően a Horror Vacui sem lesz világmegváltó lemez, de lehetőségeihez mérten a zenekar képes a fejlődésre, ez bizonyos. Az eddigi legjobban megszólaló hangzóanyagukat tették le a moszkvaiak az asztalra. A bookletből kiolvasva a dobgépet „felváltotta” A.K. iEzor énekes idézőjelbe vett püfölése, ami egyrészt el is képzelhető, mert valamivel autentikusabbnak hatnak a dobok az előző lemezhez viszonyítva, másrészt akár gép is lehet – ebbe ezúttal már nem mennék bele… -, de jelen esetben mindez a lényegen mit sem változtat.
Gitárok a pincébe hangolva – ahogy kell -, a lassan hömpölygő kiengedett hangok néhány perc és sokadik hallgatás után riffé/riffekké kovácsolódnak az agyban, melyeket a szintetizátor szintén mélyen ziháló hangjai támogatnak – legtöbbször a vonósok és a fúvósok hangszíneiből válogatva. Nagyon jól színesítik a billentyűtémák az Abstract Spirit dalait, igaz, nem viszik túlzásba… Ha egy hajszálnyit merészebben nyúlna hangszeréhez I. Stellarghost (a zenekar hölgy tagja), eseménydúsabb lehetne a Horror Vacui. Nem kellene virtuóz futamokat szolgáltatnia, elég lenne például ha új hangszínekkel kezdene kísérletezni, a többi úgyis jönne szinte magától.
Kisebb feloldást egyedül a Vigilae Mortuorum (Interludium) című szintetizátorral megkomponált tétel nyújt, persze – mondanom sem kell -, itt sem slágerszerzeményről van szó. A mélyen búgó billentyűszőnyeghez zongorás akkordozások, elnyújtott fúvósok, vonósok és mélyről morajló üstdobok társulnak. A halál lassú eljövetele ezt a dalt is körüllengi, mégis e kevésbé tömény hangszerelésű hagyja csak a hallgatót fellélegezni röpke három perc erejéig. Aztán nincs tovább…
Néha a háttérből a hörgés mellett mély tónusú gregorián-szerű énektémák tűnnek fel, melyek nagyszerűen simulnak a zenébe, néha pedig disszonáns hangok borzolják tovább a kedélyeket – természetesen nem a zenészek tapasztalatlansága miatt -, amik hatásfokozóként nagyon jól illeszkednek a koncepcióba.
Erős idegzetűeknek ajánlom az oroszok lemezét, de csakis saját felelősségre! Akinek sikerül elcsípni a hangulatot sok-sok időt szánva rá, az akár megjárhatja a benső poklot is. Csak ott ne maradjon…
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.