Pyrrhon
An Excellent Servant But A Terrible Master

2011. augusztus 1.
0
Pontszám
7.5

Pürrhón ókori görög filozófus volt, aki elhatározta, hogy a legnemesebb úton fog filozofálni. Bevezette a megragadhatatlanságon és az ítélet felfüggesztésén alapuló bölcseletfajtát, amit ma szkeptikus gondolkodásként ismerünk. Filozófiájának alapköve az volt, hogy minden ítélettől tartózkodni kell, azaz olyan tudati állapot elérése a végcél, amivel a többi ember véleményét lehetetlenné válik elfogadnunk vagy elvetnünk.

Egy metró peronján 2008-ban alakult a New York-i négyes – mindössze ennyi információt kaptam, mindenesetre érdekes lehetett. 2010-ben megjelent egy EP-jük Fever Kingdoms címmel, és a tervek szerint augusztus végén, szeptember elején dobja majd piacra ezt a lemezt a Selfmadegod Records.

Megpróbálom leírni, milyen hozzávalókból kutyulta össze a New York-iak Pürrhón nevét viselő főszakácsa a frappáns című An Excellent Servant But A Terrible Master (továbbiakban AESBATM) című lemezt. A zene gerince mindenképpen death metal, a brutálisabb fajtából, de hogy mi van még itt? Grindcore reszelések, hardcore-os riffek, pszichedelikus elszállások, avantgarde meglepetések, néhol a jazz határát érintő zenei megoldások, disszonáns témák, direkt hamis hangokat tartalmazó szólók, hörgés, üvöltés (néhol széteffektezve), károgás, narráció… Szóval változatosságból nincs hiány.

A nyitó New Parasite első akkordjánál azt gondoltam, ez ugyan nem death metal lesz, inkább egy hangulatos Fields Of The Nephilim-szerű sötét utazás, de ugye egyetlen akkordból még bármi kibontakozhat. Aztán jött némi pszichedelika, majd belecsaptak rendesen. A death metalos részeknél elsősorban a Hate Eternal jutott eszembe, de a hangzásnak köszönhetően nem olyan nehezen emészthető tömény masszát hallhatunk Pyrrhonéknál. Néhány másodperc után fel is oldják a HC-s témák ezt a brutalitást, majd valami eszméletlenül nyakatekert és emészthetetlen komplexitás következik. Így megy ez nyolc dalon keresztül, persze más-más alakban és megközelítésben.
A fent említett zenei megoldások hirtelen váltások formájában érkeznek, könyörtelenül próbára téve a szürkeállomány tűréshatárát. Persze ilyen széles zenei palettát felvonultató lemeznél ez másként nem, vagy csak ritkán, igen kivételes produkcióknál lehetséges. A dallasi Baring Teethtel is emésztési gondjaim voltak, de a Pyrrhonnál ez hatványozódott.

Nagy fába vágta fejszéjét a csapat. Dicséretes a zenei tudásuk és figyelemreméltó a számos stílus összeboronálására tett kísérlet, de sajnos nem tudták igazi dalokká formálni az AESBATM-en hallható szerzeményeket.
Ha a jövőben sikerülne a stílusok közti határokat közelebb hozni egymáshoz azáltal, hogy nem felváltva jelennének meg azok, hanem egybegyúrva, egy masszív egységet alkotva, akkor korszakalkotó, megkockáztatom stílusteremtő zenekar válhatna a Pyrrhon legénységéből. Tudom, nem könnyű feladat, de a hangszeres tudás és tapasztalat jócskán megvan, kreativitásból sincs hiány, csak annyi kellene, hogy igazi, hallgatható dalokkal rukkoljanak elő. Bízom benne, hogy a közeljövőben ez be is következik.

A név kötelez – ahogy mondani szokás, a csoport pedig tökéletesen hű a filozófus nézeteihez, aki közömbös volt minden iránt, ami vele vagy környezetével történt: akkor is folytatta a beszélgetést, ha beszélgetőtársa otthagyta, tanítómestere mellett elsétált, mikor az mocsárba esve fuldokolni kezdett. Nem tudom, mennyire tudatos ez a zenekarnál, mindenesetre tökéletesen így van.