Igen. A HP-n 8-ast adtam rá, most viszont úgy odapörkölöm a 10-est, hogy csak na.
A Valborg szintén azon bandák egyike, akik brilliáns muzsikát gyúrnak a próbatermecskéjükben, csak valahogy nincsenek euró tízezreik a menedzsmentre. Kőkeményen kell irodalmazni utánuk, ha az ember szeretne többet tudni annál, hogy van négy lemezük, és hogy trióban működnek.
Alakulásuk 2002-re tehető Bonnban Walpurgis néven. A srácok ultra-analóg módszerekkel dolgoznak a stúdióban, olyannyira, hogy szalagra vesznek mindent, mint régen. Tekintettel arra, hogy erősen próbacentrikusak, így a koncertjeik is kiforrottak, és hibátlanok, igaz, ez nem is túl bonyolult zene. Az ének viszont nagyon jó torkokat kíván, így meg is osztja egymás között az ezzel kapcsolatos feladatokat Jan Buckard basszeros és Christian Kolf gitáros. A dobokat a két utóbbi lemezen Florian Toyka kezelte. A facebook oldalukon látható szakállas vigyori fazon – Richard – csak kisegíti a bandát, mivel Florian Afrikában tartózkodott egy ideig.
A tagok egyébként számos másik projectben illetve zenekarban is érdekeltek, úgy mint a Woburn House, Gruenewald, Island & Klabautamann.
Az első nekifutásom a lemeznek úgy zárult, hogy jó anyag, erős nyolcas, ami egy kicsit a Celtic Frost Monotheistjére emlékeztet, majd egy pár napig/hétig ülepedett. Annyi rémlett belőle, hogy a Towering Clouds a felétől eszméletlen hangulati elemeket kezd felépíteni, valamint, hogy az utána lévő rövid kis szösszenet kellemes dobpörgetéseket tartalmaz, mintha csak Florian azt mondta volna, rendben gyerekek, de most egy kicsit szerepelnék, ha nem baj. Merthogy egészen idáig nem sokmindent csinál, hasonlóan Franco Sesához, aki ugye a Monotheistet püfölte fel Fischeréknek.
Az Astral Kingdomot (meg még egy pár számot) eljátssza a trió a próbateremben egy kamera előtt, ahol lefülelhető, hogy Christian hangja totál rendben van élőben is.
A harmadik tételben, a Battlefield of Soulsban érzek némi RATM hatást, no nem zeneileg, hanem a szövegben, ahol a cím ismételgetve van. Aztán az Exterminator egy 10 tonnás vonszoló, ahol Jan hangja is előjön, de úgy, mint egy útgyalu. Egyáltalán lefigyelhető, hogy a lemezen a dallamos részeket Christian prezentálja, míg Jan kvázi egy múmiából előtörő bugyborékolásokat mutat be párszor, de tulajdonképpen a külseje is olyan a srácnak. Az Amethystine Skies elején olyan hangfoszlányok jönnek elő a roppant atmoszférikus akusztikus gitár mögül, mintha valakinek az álkapcsát akarnák letépni, vagy mintha a nyelvét húznák ki a torkából. Tovább haladva a lemezen filozofikus hangvételű témákat hallhatunk, majd pedig jön a csúcspont a Towering Clouds. Ohhh… Na, ez igen! Így kell fokozni a feszültséget, majd szétrobbantani, és levezetni. Óriási mű!!!
Ezt az epikusságot ügyesen ellenpontozandó érkezik az előbb már ecsetelt agresszív, idegtépő dobszóló, ami fölé hibbant szintetizátor és lihegő – acsarkodó, tébolydából importált hörgések adják a hátteret.
Aztán a lemez végén a Samantha Alive című dalnál egy kicsit olyan, mintha egy másik zenekar játszana, hiszen az eddigi gonosz temető hangulat szertefoszlik, és jön helyette egy másik, romantikusabb temető hangulat.
A zenekar aktív koncertbanda, és Emp elmondása szerint nagyon közvetlenek.
Tom Gabriel Fischer írta a blogjában a zenekarról: „Azonnal erős vonzódást éreztem a zene után, valamint mélyen magával ragadott az album sűrűsége, sötétsége és minimalizmusa. Az olyan ember számára, aki hozzám hasonlóan fogékony az effajta fertőzésre, a színpadról sugárzó nihilizmus és nyersesség veszélyes függőséget okozhat. Majdnem olyan volt, mintha tanúja lehettem volna a Bohren und der Club of Gore, a korai Black Sabbath és a Hellhammer ötvözésének. És a Valborg még mindig bőségesen eredeti és unikum.”
A lemez hangzása átütő, minden szépen hallatszódik, bár a dob eléggé visszhangos, ami viszont ebben a szellős zenében nemhogy hátrány, hanem inkább előny.
Úgy érzi, hogy hiányzik a zenei palettáról a változatosság, és a megfontolt építkezés? Az erő és a lendület helyett jobban szeretne már merengeni, vagy aprólékosan kifigyelni egy dallammenet hatását? Unja a virgát, a feltűnősködést, a pörgést, és a „hűdejópofi vagyok NEEEM?” fazonokat?
Villámgyorsan figyelje le Ön mit művelnek a bonniak!
Számomra ez nagy eséllyel az év lemeze lesz.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.