Nagyon szép, és információdús könyvecskét kaptam a kiadótól a CD-hez, de ez a Solitude Productionstól nem meglepő, általában nem tökölnek promós verziókkal, küldik a teljes anyagot tokkal-vonóval. A spanyol In Loving Memory lemezét ők gondozzák. A CD hallgatásakor (legalábbis számomra) átjön, hogy latin csapatról van szó, sajnos annyira nem egyediségként, inkább csak abból hogy másik vidéken megszületett stílusokat hívnak segítségül a komponáláskor. Második lemeze ez a zenekarnak, és mivel az előző már 2008-ban megjelent, nem a sebesség bajnokai, főleg ha azt is figyelembe vesszük, hogy a koncertdnaptárjuk sem túl sűrű.
Nincs intro a lemezen, ami üdítő lehet, hiszen manapság egy kicsit unalmassá vált, hogy minden banda egy másfél perces bevezetőt tesz az anyag elejére. Nos a Negation Of Life egyszerűen csak elkezdődik. Erőssége az anyagnak a tempó viszonylagos változatossága, viszont furcsa az összkép, mert a zene jó, csak valahogy a nagy mellbevágás maradt el.
Részletezve…
A hörgés nagyon durva, az ilyennel csak az a baj, hogy akinek ennyire jól meg, az abba sem akarja hagyni. Szóval Juanma B. személyében nem üdvözölhetünk egy újabb Csihar Attilát igaz, a megnevezett úr a gitárt is kezeli a torka mellett.
Időnként leállnak a torzított gitárok, és finom akusztikus pengetés kezdődik el, ami alól okosan morcog át a basszus. Ennek a hangszernek a jelentőségét a fémzenében erőteljesen sikerült letagadni az elmúlt időkben, pedig önmagával cseszik ki, aki ezt teszi. Illetve a lemezével. Itt a hangszerek eléggé a helyükön vannak hangzásilag, beleértve a basszust is.
A dob totál oké, nem érzem azt, hogy több kéne belőle. Hadd vigyék a lényeget a gitárok, hiszen ez egy szép zene tulajdonképpen. Néha beugrott az Amorphis hatásként.
Én erre az anyagra mondom azt, hogy nem elsőre hat, de legalábbis nem lehet elsőre megítélni az értékeit. Pontozni is nehéz egy ilyent.
A hangzás nagyon jó. Nincsenek idegesítő véglet-frekvenciák, és itt most a pincemélyekre és a sivító magasakta gondolok. Egyszóval emberbarát, nem bálnáknak és denevéreknek dolgozott a hangmérnök. Bármily hosszú, könnyedén végigpörgethető fülessel hallgatva is. Az ének néha kiugrik sztereóba, ami hatásosan tornáztatja meg az esetlegesen elfáradó hallójáratokat. Ez az alulról nyolc pont, amit adok rá, erősen szubjektív, ne tessék itt arra gondolni, hogy komolyabb hibák lennének a lemezzel, egyszerűen nekem nem tetszett annyira, mert ismerek ennél jobbat a műfajban.
2011 november 21-én látott hapvilágot a korong a Solitude Prod kiadványaként. A felvételek 2010 októbere és 2011 februárja között zajlottak. A banda a honlapján megemlíti, hogy a kiadónál hiba történt, és a borító más tónussal lett nyomtatva, mint ahogy azt leadták (így sem rossz…). Nagyon részletes és érdekes a honlapjuk, de egy kicsit káosz is.
Legfőképpen azoknak ajánlanám ezt az albumot, akik már be mernek vállalni hörgős metálzenét is, de még nem tudták elengedni a dallamvilágot. Ügyes keverék ez tehát. A műfaji besorolása elég nehéz. Valami melodic és valami death. De nem a kettő klasszikus értelemben vett elegye. Márcsak a tempó miatt is. Higgadtabb, átgondoltabb lemez ez ahhoz képest.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.