Agregator
Az eredendő (EP)

(Szerzői kiadás • 2012)
Xhavael
2012. július 14.
0
Pontszám
5
Ugyan nem tartottam magam soha egy fanatikus Agregator rajongónak, el kell ismernem, rengetegen jártak és járnak a koncertjeikre. Legalábbis ahányszor én ellátogattam egy-egy fellépésre, tolongtak a népek szép tömött sorokban a színpad előtt. Vad hajrázás, ordibálás a színpad felé, vicsorgás. Ez már megszokott dolog az ilyen típusú formációktól, bár valahogy ez a banda bennem sosem váltott ki ilyen megnyilvánulásokat. Annak ellenére, hogy az énekes, Mikus Tamás néhányszor meglepően bunkó módon viselkedett a közönséggel – pl. Debrecen, Chromized Land Festival, 2008 -, nagyon jó hangulatot tudnak teremteni koncertmegmozdulásaik alkalmával.
 

 
Május elején, egész pontosan másodikán jelent meg a tatabányai gothic/death metal kvintett hatodik munkája, Az eredendő néven. Egyszerű borítót kapott; faágak sötét alakja előtt olvashatjuk a zenekar, valamint az EP nevét. Összesen három szám kapott rajta helyet, melyből az Egy nap a világ című darab még klipet is kapott. Izgalommal ugrottam bele mégis ebbe a három opuszba, mivel a kompánia pár nótája fiatalkorom meghatározó élménye volt (pl: Bármi, ami árt).


Az EP-t a videóklipes szám kezdi. Ahogy kiderült, Sánta Balázs és a Soulvision Arts munkájának köszönhető a látványvilág. Kiváncsi voltam, mit kapok a felvételeken, de legnagyobb sajnálatomra csalódnom kellett. Személytelennek hatott, semmilyen cselekményt nem véltem felfedezni, ami ugyan nem lenne kritérium egy ilyen szerzeményhez készült mozgófilm esetében, mégis hiányoltam a történést. Végig egy félhosszú hajú srác ácsorgott a klipben, közben mindenféle furcsaság történt az őt körülvevő szobában. Nem kifejezetten tudtam értelmezni azt, amit látok; egyszer vad paszulyok tömege emelkedett ki a földből, máskor meg üvegszilánkok repkedtek, a következő pillanatban meg a srác egy tál vízbe üvölt – legalábbis én így láttam -, aztán puff, vége a klipnek azzal, hogy a fiatalember arcot mosott. Hiányoltam továbbá, hogy a zenei alkotók nagyjából öt snitt erejéig tűnnek fel, ahogy egy domboldalon gyalogolnak fel, enyhén belassított hatással, fákkal a háttérben. Többet vártam volna egy ilyen sokat megért együttestől. A fekete-fehér megoldás jó volt ugyan és éreztem a sok szürreális hatást is, de nem állt össze a kép, amit furcsálltam, mivel legalább négyszer lestem meg az anyago
t és alapvetően kedvelem az elvont dolgokat.

A felvételek szép tiszták, látszik, hogy a Fascination Street masterelte, bár az Audioplanet Studio-nak sincs oka panaszra, tényleg szép cuccot hoztak össze a fiúk a formációval karöltve. Ám azt hiszem, itt véget is ért a pozitívumok tárháza és akármennyire is kerültem eddig, muszáj vagyok negatívumo(ka)t írni. Arra számítottam, hogy az Emberség teljes album után talán visszatérés következik a számomra is meghatározó Puszta Lét demo iránya felé, ám csalódnom kellett. Nekem nagyon Replica, Watch My Dying és Szeg elemekkel tarkított, hangyányit erősebb zenének tűnt, mind a három tétel. Zeneileg abszolúte a Replica nóták jutottak eszembe, míg szövegvilág terén inkább egy elvontabb WMD az, ami leginkább fedi az EP dalszövegeit. 

Lehet, hogy túlontúl ragaszkodok a régi darabokhoz, de nekem ez az érzésem volt. Sajnos úgy érzem, hogy az igényes, ám mégis erős zenék is idővel felhígulnak, aminek a miértjeit és hogyanjait csak találgatni tudjuk, de megesik. Összességében a fiúk a korábbi anyagukat szépen követő kisanyagot adtak ki a kezük alól, ám úgy érzem, vannak még rajtam kívül egy páran, akik jobban kedvelték a keményebb nótáikat.

AGREGATOR - Egy nap a világ [official music video]