Különleges lemez érkezett szerkesztőségünkbe Franciaországból. Három dalt tartalmazó friss demó, amely házi készítésű, terjesztésű és kellően instrumentális. Körülbelül 100%-osan! A készített anyag szétröptetésének pedig az az apropója, hogy az együttest létrehozó és alkotó három fiatal srác megunta a lekvározgatást, kevésbé „gasztonómus” szóval a „dzsemmelgetést” és nekikezdtek a megnégyesedés finnyás folyamatának. Hogy miért nem csupán Gallia földjén keresik a mikrofonba kilélegző jelentkezőket, azt nem tudom, de egy az, hogy nem zavar, a másik pedig, hogy ha így tettek volna, akkor most nem hallgathatnám kezük remek gyümölcsét.
A jelenlegi felállás a következő: Julien Zdri – gitár, Guillaume Dubrez – dob, Raphaël Zdry – basszusgitár. És hangsúlyozom: nem végleges!
Először is hadd dicsérjem meg a rendkívül egyszerű de annál stílusosabb produktumot. A borító újrahasznosítható keménypapírból lett hajtogatva, a nyomdai munka egyedi gyártású pecsétekkel lett megoldva (tiszta óvoda!), a cd a régi kisméretű bakelitlemez mintájára íródott és festékkel lett ráfújva a zenekar nevét alkotó négy betű. És még egy kézzel írt sárga post-it is akadt a belső felületen, rajta az üzenet: „ Heil! Here is ZDRI Metal ’n Roll from PARIS! ENJOY!” Kedves gesztus és engem már ezzel a tálalással megvettek! De azért nyugalomra intek minden, a fejem felett korán pálcát törő olvasót, nem csak szemrevételezéssel alkotódott meg a pontszám!
A megjelenítésre szánt hangjegyeket három dalba formálták egységgé. Az elsőre video is készült, érezték talán, hogy ez lett a legdekoratívabb darab. Egy tipikus R’n’R futammal nyitnak, ami után már következik is a progresszív útkeresés. A témahalmozás nem egységtelen, minden hangszer szerepet kap, de természetesen a hathúrosé a fénypászma veleje. A különböző ötleteket egymás után hallva elgondolkoztam azon, hogy vajon én is ebben a sorrendben vettem volna-e fel őket és azt a meglepő eredményt kaptam, hogy igen! Az alapvetően felszabadult hangulatot árasztó Saloon már első hallgatásra felveti a kérdést: minek nekik énekes? Úgy kerek az egész, ahogy van! Ha ennél kerekebbre akarják csiszolni, akkor az már konkáv gömb lenne. No de azért kukacos zenekedvelő lévén csak megpróbáltam kornyikálgatni alá és magam is elcsodálkoztam, hogy biza lehet. Van még hely az analóg jelen egy kis hangszálzizzegetésnek is.
A másodikként tálalt Collapse sem a mai kort idézve kezdődik. Sokkal inkább hasonlít egy Nazareth nyitányra a hetvenes évek közepéről, mint modern progresszív metálcsemegére. Aztán hamar rám is cáfolnak. A metekozásba hajló pitymallatot thrashes délelőtt tesz feszültté. A déli harangszó a múltidézés időszaka, még egy kis Nirvana is belefér az ebéd megemésztését elősegítvén, de a ’Tallicás keménykedésé a főszerep uzsonnáig. És hogy estére garantált legyen az összeomlás megfűszerezik a napot elszállós részekkel, mielőtt belevetik magukat a szaggatott emelkedős naplezárásba. Csodás!
A befejező Whirl Of ZDRI pedig a címhez méltón szippantja magába a jazzes betéteket kedvelő donorjelölteket már a legelején. Kis djent’n’thrash azért persze mindig jöhet. Talán ez a dal tartalmazza a legkevesebb témát, vagy mondhatnám azt is, hogy a legegységesebb. De nem így van, ugyanis a részelemek között viszont meglehetősen nagyokat ugranak. Talán emiatt is érzem, hogy a leginkább énekes hiánnyal küzdő del ez. De a szám közepén lévő lassulásnál sokkal inkább zongoraéhségem van, mint énekes.
Összességében egy roppant szimpatikus csapatot ismerhettem meg, akiknek zenei boldogulásához minden jókívánságomat megfogalmaznám, ha tudnék franciául. Magasabb pontszámot viszont azért nem tudok adni, mert az alkotói kreativitás három számnál még nem derül ki, majd az első nagylemeznél újra probáljkozhatunk!
És csak egy meglátás: nem feltétlenül ragaszkodnék én a dalnok jelenlétéhez. Van keresnivalójuk az instrumentális progresszív mezőnyben így is!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.