Gyönyörűen kivitelezett digipackos csomagolásban kaptam kézhez a francia Arkhon Infaustus aktuális anyagát, ami nem egy teljes album, hanem egy négy számot tartalmazó, fél órát alig meghaladó EP. Csakis dicsérni tudom a borítót – végre nem egy véres-belezős-halálfejes szokvány artwork társul a zenéhez. Ám a belbecs sem elhanyagolható; annak aki az extrémebb muzsikákat kedveli, érdemes rászánnia az időt a gall black/death harcosok ezen anyagára.
Az egész EP-n gyakorlatilag ott folytatja az idők folyamán kéttagúra apadt Arkhon, ahol az Orthodoxyn lemezen abbahagyta. A black és death zenék sötét, rothadó genezise lényegében rányomja a bélyegét a Passing… négy szerzeményére is. Nem lehetne azt mondani, hogy primkók lennének a dalszerkezetek; a fickók inkább a technikásabb végét fogják meg az egésznek, ennek megfelelően hallunk is fifikázást bőven a szerzeményekben. Emellett egy rideg, kíméletlen világvége hangulat járja át a zenét. A Marduk, Belphegor, Zyklon, Deathspell Omega, Hate néha be-beugorhat, de szó sincs másolásról. Már a nyitó Amphessatamine…-ban fülbeszökik a lendület és seggre ültet az az összjáték, amit a formációt jelenleg alkotó Deviant és Skvim párosa véghez visz.
A jó feketefémhez hozzájárulnak a fordított keresztes témák is, ezekből nincs is hiány szövegileg. A borítón van valami görög szövegelés is, amiből sajnos nem tudtam a számokon kívül kihámozni semmit, de annyi baj legyen.
A leggyorsabban kalapáló track a Precipice…, de nyaktörő váltásoknak ez sincs híján. A tukatukák, a groovy középtempós hengerelés és a már-már doomos lassulás variálódik itten mintegy 8 percben. Várom is, hogy koncerten megőrülhessek rá!
Jóval kimértebben támad a hallgatóra az eléggé Nile-os címmel ellátott Yesh Le-El Yadi, de ebbe is helyeztek el fincsi szögeléseket a gallok, az egydimenziósnak semmiképp nem nevezhető gitártémákkal is lehet bontani a falat minden gond nélkül.
A korongot záró Corrupted Epignosis már-már Godflesh-Neurosis-Ulcerate módra fest hangképeket – mindamellett ez a leglassabb tétel a négy közül. Nincs is benne vokalizálás, végig instrumentálisan hömpölyög. A leghosszabb szerzemény a maga 10 percével. Az ortodox blackerek meglehet, hogy unni fogják, de nekem tetszik.
Az irány jó – kíváncsian várom, merre indulnak el a soron következő teljes nagylemezzel.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.