Ecuador és a speed metal eddig két egymástól meglehetősen távol álló fogalom volt, legalábbis számomra. A dél-amerikai színterek közül Európában leginkább a brazil és a chilei ismert. Az ottani bandák többsége pedig nem a progresszív irányból közelít a metalhoz. Hasonló mentalitással áll a zenéléshez az Ecuador fővárosából, Quitoból származó Fullmoon Sacrifice névre hallgató duó is, akik tavaly jelentették meg a Prime Hex című bemutatkozó lemezüket.
A zenekar két tagja több, a helyi szinten ismert black metal bandában (Akhansha, Ancient Serpent, Golden Wolf, Urku, Le Legione, Zidiz) is zenélt, illetve jelenleg is tevékenykedik. A duó első anyaga egy 4 számos EP-volt, ami Sacrifice Your Soul for Metal címmel 2017-ben jelent meg, ezt egy split kiadvány követett 2018-ban a dél-amerikai barbár Zidiz-zel. A szóban forgó Prime Hex albumuk pedig a tavalyi év márciusában látott napvilágot. Az album egy intróval nyit, majd az első két dal (Satan’s Legacy, Metal Arise) képében a kiadvány legnagyobb lélegzetű szerzeményei következnek, melyeket a legnagyobb jóindulattal sem nevezném speed metalnak, inkább valami epikus jellegű, primitív ős-metal az, amit ezekben elkövetnek. A fiúk az előkészületek után lépnek a gázpedálra és a további hat nóta már zömmel középtempós, vagy attól gyorsabb, de már ezerszer hallott riffekből építkező speed metal tétel, elvétve néhány tempóváltással, illetve egy-egy gitárszólóval. A zene leginkább a korai Venom-mal és az 1984 körüli német bandák anyagaival rokon.
A metalt annak a lehető legegyszerűbb formájában vezetik elő, az album hangzása is a hőskort idézi. Az énekhang többnyire acsarkodásban, kiabálásban nyilvánul meg, időnként bevetve egy-két sikolyt is. Énekdallamokat nem nagyon alkalmaznak. A dalszövegek kimerülnek a metal dicsőítésében, illetve a stílusban ezerszer lerágott okkult témák tárgyalásában, melyhez tökéletesen passzol a borító, illetve a promo-fotók is. A számcímek értelmezéséhez alapfokú angol nyelvismeret sem szükséges, a srácok ugyanis azokat sem bonyolították túl. Sok dicsérő szót nem írtam az albumról… Azt azonban mindenképp ki kell emelni, hogy a banda a maga műfajában azt nyújtja, amit a borítókép és a dalcímek alapján várhatunk tőlük, se többet, se kevesebbet. A műfajt nem kísérlik meg megújítani, stílusidegen elemek beépítésével sem próbálkoznak. Kérdés, hogy ebben az alműfajban van-e erre egyáltalán szükség, illetve lehetőség. A lelkesedésük és a metal iránti elkötelezettségük viszont nehezen megkérdőjelezhető, ez pedig minden körülmények között értékelendő.
Az ecuadori Fullmoon Sacrifice tehát azokhoz szól, akik a metalt továbbra is abban a formában akarják hallani, ahogy a Venom lassan négy évtizede kijelölte az irányokat és a szűk kereteket. Ebben a szigorúan vett műfajban pedig a Prime Hex közel maximális teljesítmény, nálam azonban a fentiekre is figyelemmel ez a produkció legfeljebb 8 pontot ér.
Az albumajánlót írta: Andris
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.