Jöjjön a folytatás, ahol oldboy, farrrkas, Weide, Chino aka Mindenholottlevo, boymester és frissen csatlakozott kollégánk, Andris kedvenceit böngészhetitek.

Tíz plusz egyes lista, sorrend nélkül. 

Soen – Lotus

Dream Theater – Distance Over Time

Salvus – Irtás

Tool – Fear Inoculum

Borknagar – True North

Opeth – In Cauda Venenum

Turbo – Csillagból emberré

Ray Alder – What the Water Wants

Disillusion – The Liberation

At Night I Fly – Mirror Maze

Solaris – Nostradamus 2.0 Returnity: Unborn Visions

Amikor az év vége felé visszatekint az ember a 8, 9, illetve 10 pontos lemezekre, van, hogy az „erőviszonyok” valamelyest átrendeződnek. Olykor a pillanatnyi lelkesedésből adott 10 pont leminősül 9-re, a lassabban érő lemezek pedig csak év végére mutatják meg az igazi arcukat, vagy majd csak sokkal később. Más lemezeket pedig még csak ezután fogok megismerni. Az alábbi lista is csupán a pillanatnyi helyzetet örökíti meg, annak ellenére, hogy sziklaszilárdan hiszek bizonyos lemezek előkelő pozíciójának megrendíthetetlenségében.

1. Inter Arma – Sulphur English

Az év lemeze és koncertje számomra. Elsőségéhez nem férhet kétség. Az állam a padlón azóta is.

2. Swallow the Sun – When a Shadow Is Forced into the Light

Előjönni a gyász barlangjából, először látni a tavaszt, érzések garmadájának zenébe ültetése. Lenyűgöző.

3. Waste of Space Orchestra – Syntheosis

Valami egészen szokatlan történik a lemezen. Megmagyarázhatatlan, egyedi extrém zene. Magába szív.

4. Cult of Luna – A Dawn to Fear

Kitartó és gyakorlott zenehallgatók kiváltsága. Minden hallgatás újabb felfedezésekkel jár. Óriási hangulat!

5. Borknagar – True North

A szívemhez nagyon közel álló felfogásban íródott zene, csodás vokállal, királyokhoz méltó dalokkal.

6. Leprous – Pitfalls

Nagyon nehezen adta meg magát, év végére viszont teljesen elvarázsolt. Utánozhatatlan! EZ progresszív!

7. Misþyrming – Algleymi

Számomra tökéletes példája annak, hogyan kell harmóniákkal teli, fogós black metal anyagot készíteni. 

8. Arch/Matheos – Winter Ethereal

Szövevényes, bámulatos progresszív metal mestermű a lehető legjobb fajtából, John Arch gyönyörű énekével.

9. Ray Alder – What the Water Wants

Ahogy egyre többet hallgattam, egyre inkább hozzám nőtt, belém költözött. Magával ragadó.

10. Avatarium – The Fire I Long For

Az Avatariumnak a végén mindig sikerül az ujja köré csavarnia. Fogalmam sincs, mi a titkuk. Csodás anyag.

11. Esoteric – The Pyrrhic Existence

A funeral doom idei megaopusza. Hosszú útra csalogató, türelmet és teljes odaadást igénylő zenei mű.

12. Dead to a Dying World – Elegy

Az év egyik nagy meglepetése számomra. Szerteágazó, gyönyörű, bensőséges. Abszolút kiemelkedő.

13. Gaahls Wyrd – Ghosts Invited

Micsoda erős black metal anyaggal rukkolt elő Gaahl csapata! Év végére számos hatalmas nevet beelőzött.

14. Schammasch – Hearts of No Light

Itt tart a ma szellemiségében írt black metal. Előremutató, egyéni arcát mutató, minden ízében meggyőző.

15. Slipknot – We Are Not Your Kind

Erős oldalát mutatta felénk idén a Slipknot. A hangulat, a változatosság, a remek dalok magukért beszélnek.

16. Óreiða – Óreiða

A lista legkülönlegesebb eleme. Nyers, lo-fi monotónia, a tél zabolátlan és fékezhetetlen viharos ereje.

17. Lord Mantis – Universal Death Church

Sajátos extrém zene, amelynek nem csak szélsőséges mivolta, hanem befogadhatósága is ámulatba ejtő.

18. Candlemass – The Door to Doom

Ahogy telt az idő, úgy barátkoztam meg vele egyre jobban. Ez a Candlemass megfoghatatlan vonzereje. 

19. Perihelion – Agg

Ismét roppant hangulatos koronggal állt elő a debreceni Perihelion. Az egyéniségük megkérdőjelezhetetlen.

20. Isole – Dystopia

Ékesen bizonyítja, hogy az epikus doom metal lélegzik, él és virul. Ráadásul nagyon jó kezekben van. 

Sokadik év a forgács berkeiben, sokadik év végi lista. Érdekes lesz majd ezeket pár év múlva elővenni, miként változik az ember ízlésvilága. Ahogy a sajátomat elnézem, egyenlőre nem sok mindenben. Sok volt ebben az évben az erős, sokszor hallgatós anyag, maradandóból, kiválóból viszont jóval kevesebb akadt, így szokás szerint hozzá kell fűznöm a listához, hogy ezek nem az év legjobb lemezei, sőt, a sorrend sem igazán számít, mert minimális különbségek vannak (leginkább a hangulatomtól függően) az anyagok közt. Ez inkább azoknak a lemezeknek a gyűjteménye, ami megfogott magának valamilyen módon és nem csak egyszer-kétszer hallgattam meg. Idén sokkal kevesebb időm akadt a zenehallgatásra is, így biztosan sikerült lemaradni sok újdonságról, de hát ember legyen a talpán, aki képes lépést tartani a megjelenésekkel.

I.   Esoteric – A Pyrrhic Existence /az első hely nem kérdéses, az banda egy jelenség még most is, amit nem lehet fél vállról venni/

II.   Obsidian Sea – Strangers /szerintem a világ sosem fog rájönni, hogy ezek a srácok harmadik nekifutásra mekkora slágergyűjteményt írtak, félelmetesen jó proto-doom cucc/

III.   Blood Incantation – Hidden History Of The Human Race /no, azért mégiscsak alakul az az ízlés, korábban még nem szerepelt technikás death metal lemez nálam, erre viszont csak csettinteni lehet/

IV.   Lord Vicar – The Black Powder /semmi meglepetés, ördöngösség, pusztán a megszokott minőség a hagyományos doom jelenkori zászlóshajójától, aki szereti a műfajt, az elégedett lehet vele/

V.    Monasterium – Church Of Bones /a lengyeleknél nagyon beindult valami a tavaly év végi Evangelist lemez után, a jó formát átmentették erre a projektre is: epikus doom magas minőségben/

VI.   Spirit Adrift – Divided By Darkness /ismét doom, kisebb csavarokkal/

VII. Örmagna – Örmagna /kedvenc depresszióforrásom volt idén az izlandiak black metalja/

VIII.   Akasha – Canticles Of The Sepulchral Deity /viszonylag friss ismeretség fűz az anyaghoz, a szórakoztatóbb, eseménydúsabb black metal idei favoritja lesz viszont/

IX.   Megalith Levitation – Acid Doom Rites /pár dalból álló drone/stoner szörnyeteg, az idei év hipnotizőre számomra/

X.    Runemagick – Into Desolate Realms /a zenekar egyszerűen megbízható, ezúttal is teljes mértékben feküdt minden riff és búslakodás, amit ebben a rothadó death/doom stílusban hozni lehet/

XI.   Wilderun – Veil Of Imagination /hosszú ideje csillapíthatatlan Opeth éhségemet csillapította olyan szinten, hogy még felróni sem voltam képes a hasonlóságokat/

XII.   Slow – VI – Dantalion /2019 második számú funeral doom szépsége/

XIII.   The Great Old Ones – Cosmicism /simán felér az előző anyagokhoz a H.P. Lovecraft mániás srácok újabb produkciója is, atmoszférikus fekete fém terén nem sokan rúgnak mellettük labdába ebben az évben sem/

XIV.   Mayhem – Daemon /voltaképp akkor került fel a fejemben a listára, amikor az első hallgatás alkalmával meghallottam a magyar nyelvű éneket, De Mysteriis lemezen túl is van most már kiadványuk számomra…/

XV.   Mortiferum – Disgorged from Psychotic Depths /dohos, büdös, koszos, régi sulis…imádom/

XVI.  Inter Arma – Sulpur English /a lemez, amiről már régóta tudom, hogy szerepel majd ezen a listán…/

XVII.  Needless – Heresy  /minden évben a szívembe zárok néhány thrash kiadványt, idén hárman is jelentkeztek erre a címre és nem gondoltam volna, hogy a hazai csapat viszi végül a prímet a Critical Defiance és a The Bleeding mellett/

XVIII.  Cryptic Brood – Outcome Of Obnoxious Science /újfent death és doom vegyület, előbbi felé jobban húzva – ismét dohos, büdös, koszos, szóval megunhatatlan/

XIX.   Deathswarm – Shadowlands Of Darkness /dohos, büdös, koszos…/

XX.   Takafumi Matsubara – Strange, Beautiful And Fast /újabb meglepetés a listán, mivel ez grindcore, de olyan formátumban, ahogy nem tudtam megunni/

Futottak még: nagyon vártam idén az Orodruin, Capilla Ardiente, Crypt Semon, Isole, Altar Of Oblivion, Candlemass lemezeket, örömködtem is rendesen, amikor a kiadók megjelenés előtt elküldték őket, de valahogy mindegyik megmaradt a jó, korrekt szinten, igazán nem tudtak megfogni. Talán az Atlantean Kodex – The Course Of Empire lett volna méltó a listára kerüléshez, de azt meg nem hallgattam olyan sokat. Sok kedvemre való doom metal anyag jött ki tehát idén is, viszont ez az extrémebb vonal éve volt nálam, tradicionális szinten még mindig a tavalyi Dawn Of Winter, Mirror Of Deception kettős pörgött a legtöbbet. 

A frissen csatlakozott munkatársunk is megosztotta velünk mi tetszett a legjobban a tavalyi évben.

1. PAGANIZER:  The Tower of the Morbid

2. AT NIGHT I FLY: Mirror Maze

3. PERIHELION: Agg

4. SACRED REICH: Awakening

5. SEAX: Fallout Rituals

6. RAY ALDER: What the Water Wants

7. SUICIDAL  ANGELS: Years of Aggression

8. WITCHER: A gyertyák csonkig égnek

9. ROTOR: Most vagy soha

10.  SANHEDRIN: The Poisoner

2019 egy igazán sűrű év volt, sajnos megannyi magánjellegű teendőm miatt alig tudtam hódolni kedvenc hobbimnak, vagyis az új fémzenék felfedezésének. Ez érezhető volt a ’forgácsos aktivitásomban is; illetve annak hiányában. Ráadásul az underground helyett 2019-ben sokkal többet merültem el a „szélesebb közönség” által kedvelt, „híresebb” előadók albumainak világában. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne születtek volna kiemelkedő lemezek mindkét oldalon, amit remélhetőleg a listám is tükrözni fog. 2020-nak viszont újult erővel, energiával és kíváncsisággal telve vágok neki. Remélem, minden fronton növelni tudom a lendületességemet és tevékenyebb, gazdagabb, izgalmasabb évnek nézetek elébe, mint amit magam mögött hagytam. Következzen hát az én 2019-es listám;

1.       Shadow of Intent – Melancholy

Egy igazán energikus, súlyos, grandiózus lemez, ami minden fronton képes volt megragadni az érdeklődésemet, és hónapok múltán sem eresztett. Külön pont jár az album instrumentális verziójáért is; ez talán az első olyan eset, mikor mindkét változatot hasonló gyakorisággal veszem elő.

2.       Inanimate Existence – Clockwork

Az év technikás death lemeze a számomra. Nagyon rövid idő alatt kúszott fel a második helyre a képzeletbeli listámon, amit már év közben is rendezgettem, rendszerezgettem.

3.       Unprocessed – Artificial Void

Lenyűgöző progresszív zúzda, amely egyedi ívekkel és megoldásokkal vezeti keresztül hallgatóját a „modern, djent, -core” jelzővel ellátott muzsika erdején. Jelen esetben több hallgatásra volt szükségem, mint más lemezeknél, de a fiatalok hallgatásába fektetett idő végül meghozta gyümölcsét.

4.       Twilight Force – Dawn of the Dragonstar

Nem ezt vártátok, mi? 😀 Kurva cheesy power metal, ami eszméletlenül túl van tolva minden lehetséges szempontból, de pont emiatt nem tudom nem szeretni. Na meg Conti énekstílusáért is odavagyok.

5.       Alcest – Spiritual Instinct

2019 egyik legérzelmesebb metal lemeze. Csodálatos, gyönyörű, elbűvölő és egyedi. Idővel ért be ez is, de nem bánom, hogy hagytam teljes egészében kibontakozni.

6.       Sühnopfer – Hic Regnant Borbonii Manes

Egy vérbeli black lemez, ami képes a zenén keresztül érzékeltetni a sötét középkor minden borzalmát és szörnyűségét. Hangulatteremtésből jeles, ráadásul vannak rajta ínyenceknek való zenei megoldások is, ha behatóbban füleli az ember.

7.       Unfathomable Ruination – Enraged & Unbound

Ezek a kurafik képesek voltak túltenni az előző lemezükön is, amihez rengeteg idő kellett, hogy teljességgel megkedveljem, itt viszont instant hatással voltak rám a hallottak. Minden brutal/technical rajongónak ajánlom, hogy vesse rá magát és csámcsogjon rajta kellő ideig, mert zseniális módon prezentálták izgalmas koncepciójukat a londoniak.

8.       Deathspell Omega – Furnaces of Palingenesia

A disszonáns csúfoskodás sokaknak megfeküdheti a gyomrát, de az anyag második fele igazi csemege, ami minduntalan visszahúz, hogy ismételten túlverekedjem magam rajta, és minden egyes hallgatás egy lépéssel közelebb visz az zene titkainak teljes megfejtéséhez.

9.       Trollfest – Norwegian Fairytales

Egyszerűen jó kedvre derít a hülye norvégok trollkodása minden egyes alkalommal, amikor hallgatom… és bitang sokat hallgattam. 😀

10.   Wormed – Metaportal

Csak azért hagytam a lista végére a Wormed albumát, mert EP-ként nem éreztem ildomosnak a többi LP-vel szembeállítani, ahhoz viszont túlságosan jó lett, hogy nélkülözzem a listámról. Ha valaki, akkor Rey tudja, hogyan is lehet érzékeltetni a zenén keresztül az űr ridegségét, kegyetlenségét és egyben titokzatosságát. Nem egy hosszú anyag a maga bő negyed órájával, ezért az óvatosabb hallgatóknak is bátran ajánlom.

1. Lacuna Coil: Black Anima

2. Bokassa: Crimson Riders

3. Life Of Agony: The Sound of Scars

4. Elder: The Gold&Silver Sessions

5. Tool: Fear Inoculum

6. Continoom: Not My War

7. Asphalt Horsemen: Halld, amit mondok!

8. New Model Army: From Here

9. Lionheart: Valley Of Death

10. Nightstalker: Great Hallucinations

11. Die Krupps: Vision 2020 Vision

12. Monolord: No Comfort

13. Leprous: Pitfalls

14. Sunnata: Climbing The Colossus

15. Band In The Pit: Mecoptera

16. Lord Dying: Mysterium Tremendum

17. Elbow: Giants Of All Size 

18. Carnifex: World War X

19. Torche: Admission

20. The Wildhearts: Renaissance Men

Túl sokat nem ragoznám a listát, leginkább a top 5-ről ejtenék néhány szót. Az olasz Lacuna Coil méregerős új anyagot rakott le az asztalra; méltó folytatásaként a Deliriumon megkezdett súlyosodásnak. Úgyhogy „barátnőmék” a személyes élménnyel együtt is nem volt kérdés, hogy elviszik a pálmát a múlt évben. Az elmúlt év egyik nagy felfedezése volt számomra a Bokassa; a fiatal norvég trió pofátlanul elsöprő lendületű, sajátos humorral átszőtt zenéjére (amiben a Red Fang vedelős stoner ‘n’ roll életérzése éppúgy ott figyel, mint a Kvelertak őrülete, a Doomriders death rockja, vagy a Raging Speedhorn féle bandákra jellemző tajtékzások) még olyan rocksztárok is felfigyeltek, mint Lars Ulrich vagy Slash (ennyit arról, hogy a nagy veteránok mind elefántcsonttoronyban élnének). A dobogón ott figyuzik az aktuális Life Of Agony korong; Caputo pálfordulása ide vagy oda, hangilag még mindig nagyon ott van az életét nőként tovább élni kívánó pacsirta – s a New York-i csapat mindazonáltal egy felejthetetlen koncertet adott az amúgy inkább felejthető 2019-es FEZEN-en. Várós is nagyon az idei nyári, Static-X-szel közös megmozdulásuk! Az Eldernek ugyan a 2019-es évben csupán egy minialbumra futotta, ám a krautrockkal flörtölő The Gold&Silver Sessions bátran odabiggyeszthető a kollekcióba – különösen a záró témát találták el nagyon. Ja és befért még a Tool Chinese Democracy-jának nyugodtan nevezhető Fear Inoculum, ami lehet, hogy már nem fog forradalmat kirobbantani, de a tekintélyüket nem is rombolta le fikarcnyit sem. 

Magyar részről is kétségtelenül jelentek meg színvonalas alkotások, ezek közül három fért fel a listámra. A Continoom egy ezerszínű, ízig-vérig modern, ugyanakkor slágeres rock/metal albumot rakott le első körben, amellyel még a nemzetközi babérok megszerzése sem lenne kizárt. A Fonogram-díjas Asphalt Horsemen magyarra váltott harmadik teljes nagylemezén, amitől elsőre kissé fáztam ugyan, de hamar eloszlattak minden kételyt azt illetően, miszerint a southern rockhoz csak az angol szövegek passzolnak. Hátrébb szorult most a súly, több a blues és a country feeling, ám így is szeretjük. Végül a dunaújvárosi székhelyű Band In The Pit hozott ki magyar fronton egy igazán nemzetközi színvonalú hallgatnivalót – ők is megérdemelnék, hogy ha egy kicsivel több figyelem irányulna rájuk, mert bluesalapú, jammelős, utaztatós post-rock szerű zenéjükben nagyon el lehet veszni, ha egyszer ráérez a hallgató. 

Köszönjük, hogy 2019-ben velünk voltatok! Tegyetek így idén is!

Ha gondoljátok, írjátok meg a véleményeteket, küldjétek el a saját kedvenceiteket, gyertek Hangpróbázni, olvassátok a cikkeinket!