KabinLáz – interjú

Győr Sándor

2020. január 27.

0

A püspökladányi KabinLáz tudatosan építkezik. 2020. február 1-én egy ötszámos EP-vel jelentkeznek, ami nálunk fog debütálni. A zenekar két tagjával (Norbi – ének, Jimmy – gitár) a Kihajolni veszélyes című EP-vel kapcsoaltos tudnivalókon kívül számos dolgot érintettünk a beszélgetésben.

• Legutóbb ott hagytuk abba, hogy kiadót kerestek az EP-hez. Sikerült?
• Norbi: Megkerestünk néhány kiadót, de végül is abban maradtunk, hogy ezt az EP-t még szerzői kiadásban jelentetjük meg. Volt egy-két ajánlat, amiket fontolóra véve be kellett látnunk, hogy a mi szintünkön csak a szerzői kiadás éri meg anyagilag. Sajnos egyáltalán nem vehettük volna biztosra, hogy gazdára találna annyi CD, amennyiből fedezni tudnánk a költségeket. Tudomásul vettük ezt a tényt, és inkább magunk intézzük a lemez körüli dolgokat.
• Jimmy: Őszinte leszek. Egy zenész ismerősünk adott egy jó tanácsot ezzel kapcsolatban. Állítsunk fel egy sorrendet, hogy melyek azok a kiadók akikkel együtt szeretnénk működni és ebben a sorrendben próbálkozzunk. Nagyon határozottan tudtuk, hogy melyik hazai kiadónál szeretnénk megjelentetni az anyagot. Náluk próbálkoztunk elsőnek és nagyon kitartóan. Ha nem küldtem el 15-ször nekik az anyagot akkor egyszer sem. Sajnos semmilyen reakció nem jött vissza, pedig még egy audio cd-t is eljuttattunk az illetékeseknek. Nem az a lehangoló, hogy esetleg nem látják bennünk a fantáziát, hanem hogy a sokadik megkeresésre se hajlandóak legalább annyit visszaírni, hogy “bakfitty”. Legalább egy véleményt, hogy mi az amiben a jövőben változtatnunk kéne egy esetleges közös közreműködés érdekében. Természetesen, miután az utolsó reményt is elvesztettük, megkerestünk más kiadókat is, viszont ezeknél meg anyagi hátteret nem tudtuk volna biztosítani az anyag megjelenéséhez, illetve ezek között is volt olyan aki vissza se reagált.

• Ha jól értem, azért nem vetettétek el végleg ezt az irányt. Miket érzel fő nehézségnek és miben lehetne vagy kellene változnotok, mi jelenthetne segítséget, hogy ebben előre lehessen lépni egy bandának a Ti szinteteken?
• Norbi: Kicsit úgy érzem, ez egy ördögi kör. Ha többen ismernék a bandát, lenne egy stabil közönségbázisunk, akkor nyilván vevők lennének ránk a nagyobb kiadók is, és nem kellene félnünk attól, hogy rámegy a gatyánk a zenélésre. Így viszont, hogy nincs mögöttünk senki, aki tolná a szekerünket, esélyünk sincs arra, hogy eljussunk a potenciális közönségünkhöz. Nem írnak rólunk a jegyzettebb rockzenei lapok (tisztelet a kivételnek), nem jutunk be a fesztiválokra, nem játszhatunk együtt befutott zenekarokkal, nem érdekeljük az embereket. 
  És akkor itt fel lehetne sorolni sok mindent… Ha divatosabb zenét játszanánk, valószínűleg látnának bennünk fantáziát az illetékesek – de az már nem szívből jönne. Ha olyanok lennénk, akik szervezkednek, taposnak, törtetnek, pofátlanul nyomulnak előre, akkor bizonyára több lehetőséghez jutnánk – de mi nem ilyenek vagyunk. Ja, és a legfontosabb: ha lenne pénzünk, megvehetnénk magunknak az ismertséget… de nincs. ?

• Jimmy: Az elsődleges probléma természetesen a pénzhiány. Ha lenne pár százezer Ft-unk és úgy mennénk oda egy kiadóhoz, hogy itt van x összeg csak jelentessétek meg az anyagunkat, akkor egyből haraptak volna a dologora. Amúgy valamilyen szinten megértem a dolgot, mert gondolom a kiadóknak sincs kockáztatni való tőkéjük, amit belénk tudnának feccölni ilyen “vagy visszajön, vagy nem” alapon . El kell fogadni, hogy a világ ilyen téren is hatalmasat változott. A másik buktató pedig az, hogy ez egy kislemez, ami kiadás szempontjából nem olyan kecsegtető, mint egy teljes album. Csinálhattuk volna azt is, hogy még 4 dalt felveszünk és egy nagylemezzel házalunk, de arra megint nem lett volna pénzünk. Amúgy annyira nem katasztrofális a helyzet. Az évek alatt sokat tanultam egy zenekar, háttérben való működtetéséről. Felvettem a kapcsolatot egy kiváló grafikussal, egy jó nyomdával, így aki akarja fizikális formában is beszerezheti nálunk a lemezt, illetve van egy élő szerződésünk egy disztribútor céggel, így 150 hazai és nemzetközi stream szolgáltatón keresztül is elérhetőek lesznek a dalaink. A promóció része a nehezebb dió, de ezen a területen is folyamatosan  tanulok és fejlesztem magamat, hogy akár kiadó és menedzser nélkül is tudjunk boldogulni a jövőben.

• A Milenneha EP megjelenése után interjúztunk. Érdekelne, hogy milyen visszajelzéseket kaptatok erre a lazább lemezre?

• Norbi: A Milenneha EP-t nem tekintjük sorlemeznek, inkább amolyan bónuszkiadványnak – ezért akként is kezeljük. Nem promóztuk agyon – bár készült klip és szöveges videó is hozzá -, a megjelenésekor már javában az új EP-n dolgoztunk. 
  Az egyik tavalyi hajdúszoboszlói Rock Cafés koncertünkön a belépőhöz ajándékba adtuk a Milenneha EP-t is, ezzel nagyjából be is teljesítette a küldetését az anyag. A visszajelzések pozitívak voltak, de inkább csak kisebb cikkek, híradások formájában foglalkozott vele a szakma. A Fémforgácson publikált kritikádon és Ric$ Hammerworld Magazinba szánt, de sajnos meg nem jelent ajánlóján kívül nem született róla recenzió.

• Jimmy: Norbi nagyjából elmondott erről mindent. Annyit tennék még hozzá, hogy ez volt az első olyan anyag, amire a nem rocker ismerőseink is elismerően bólintottak és többen azt hitték, hogy ez lesz az új irány a csapat számára, mert ez befogadható, de mi már akkor tudtuk, hogy “no-no!”, nem langyulunk be, csak megmutattuk, hogy mennyire színes palettán tud mozogni a KabinLáz zenéje.

• A legutóbb ígért két klip már el is készült az EP megjelenése előtt. Ezekre milyen visszajelzések érkeztek?
• Norbi: Igen, november végén megjelent a Nincs végzet klipje, amit Debrecenben forgattunk a Reindeer Cinema stábjával. Eddig egyértelműen pozitív a fogadtatása. Az a cél, hogy elsősorban olyan emberekhez jusson el a klip, akik még nem ismernek minket, de esetleg felkapják rá a fejüket és emiatt kezdik el hallgatni az anyagainkat és járni a koncertjeinkre. Nem a megtekintettség vagy a lájkok száma a lényeg, hanem a közönségünk, a táborunk gyarapítása.

• A videóknál melyiket érzitek hasznosabbnak? Nyilván egy szöveges klipet egyszerűbb összerakni, mint a sztoris vagy imázs klilpeket? 
• Norbi: Egyértelműen az a tapasztalatunk, hogy egy teljes értékű videóklip sokkal több embert érdekel, mint egy sima szöveges videó – legyen az bármilyen igényesen kivitelezett is. A szöveges videó nyilván olcsóbb és nem vesz el annyi időt a zenekartól, de ma már a legtöbben csak a kimondottan figyelemfelkeltő, harsány dolgokra kattintanak rá. Az biztos, hogy csak úgy, mindenféle animáció nélkül, pusztán a zenét kilökni a Youtube-ra nincs értelme, mert senkit nem fog érdekelni.

• Várható még képi anyag az EP valamelyik dalához?
• Norbi: A megjelenésig már nem, de a jövőben mindenképpen. Az a terv, hogy valamilyen formában mind az 5 dalt megtámogassuk vizuális anyaggal is. Lehet, hogy nem lesz mindnek klipje, de legalább egy szöveges videót minden szerzemény kapni fog. Mint az előbb is említettem, nagyon fontos, hogy valami extrával is előrukkoljunk a zene mellett, különben félő, hogy elsikkad a munkánk gyümölcse a nagy lemezdömpingben.
• Jimmy: Kecskeméti Ákosnak hála, a 3 fennmaradó dalhoz is készül egy-egy ilyen minimál animált, szöveges videó, a borító témával a háttérben, illetve a tavasszal egy dalra még szeretnénk egy klipet leforgatni, de az egyelőre legyen meglepetés, hogy melyik lesz az. 🙂

• Az EP-t egy tehetségkutatós nyereménynek köszönhetitek. Mennyire volt más az MMP stúdió, mint Mulicz Zolival dolgozni?
• Norbi: Erről megoszlanak a vélemények – illetve a tapasztalatok – a zenekaron belül. Én csak a magam nevében beszélhetek, nekem hasonlóan pozitív élmény volt SzegPistivel dolgozni, mint annak idején Mulicz Zolival. Mindketten türelmesek voltak, és igyekeztek a legjobbat kihozni az alapanyagból. 
  Amúgy minden stúdiós módszernek megvan a maga előnye, ez leginkább emberfüggő, ki milyen személyiség stb. Van aki a profi körülményeket részesíti előnyben, míg másnak a megszokott, nyugodt környezet a lényeg. Mondom, nálunk ez teljesen megoszlott. Én csak jót tudok mondani mindkettejükről.

• Jimmy: Ez egy nagyon beforgatós kérdés! 😀 Imádjuk Zolit! Olyan Ő nekünk, mintha a zenekar apukája lenne, akinek még a mai napig nem tudtuk teljesen elengedni a kezét. Még akkor is fordultunk hozzá kérdésekkel, mikor már nem nála vettünk fel dalokat és Ő annak ellenére is készségesen ellátott minket jó tanácsokkal, hogy nem az Ő szolgáltatásait vettük igénybe. Mondhatjuk azt is, hogy Zoli a zenekar 5. tagja, a zenekar füle. Másik oldalról ott van az MMP Studió és SzegPisti. Mondanom sem kell, a technikai felszereltség össze sem hasonlítható. Az MMP Studióban több tíz milliós, profi cuccokon vehettük fel ezt az 5 dalt és Pisti nagyon lelkiismeretesen állt hozzá az egész munkához. Ő is ellátott minket egy csomó jótanáccsal, és több olyan ötlete volt, ami nekünk nem jutott volna eszünkbe, de sokat hozzá tettek egy-egy adott dalhoz. Ami nagyon szimpatikus volt még, hogy Pisti egy sajátos hangzást szeretett volna létrehozni a zenekar számára és nem egy tucat anyagot előállítani. Amit még meg kell említenem, hogy a profi körülmények mellé, a studió elvárta a profi hozzáállást is. Nem volt kecmec, ától cettig, az utolsó hangig begyakorolva kellett odamennünk a felvételekre, ami egynémelyünket kizökkentett a megszokott komfortzónánkból, amit Zolinál megszokhattunk a felvételek során. Nyilván pislogtunk, mint béka a pötyőben az elején, de manapság egy profi felvétel elkészítéséhez, a profi hozzáállás elengedhetetlen. Nem annyi, hogy odamegyünk, felrittyentjük a részeinket és a hangmérnök majd odaigazít mindent ahova kell. Összességében a zenekar nagy része élvezte az MMP-s munkát, így azon leszünk, hogy majd egy esetleges, jövőbeni anyagot is náluk készíthessünk el. 🙂

• A nyáron a Karcagi Birkafőző fesztiválos tehetségkutatón is sikerrel szerepeltetek. Milyen lett a Rocker Rádiós kapcsolat? Érzitek hasznát? 
• Norbi: Erről Jimmy tud többet. Amennyire én tudom, ennek a kapcsolatnak majd az EP megjelenése után lesz jelentősége, amikor az új dalokat promózzuk.
• Jimmy: Gáborral nagyon jó lett a kapcsolat. Már az előzetesen megjelent két dalt, a Húsevő-t és a Nincs végzet-et is betette a Rocker Rádió műsorába, de az igazi együttműködés és a nyereményünk beváltása a lemez megjelenése után fog jobban beindulni. Mindenesetre nagyon tiszteljük Gábort és munkásságát, hogy ilyen lelkiismeretesen áll a rockzene gondozásához.

• Annak idején azt mondtatok, hogy nem terveztetek új anyagot, csak a nyeremények hatására  készültek. Milyen volt kvázi megrendelésre dalokat írni? 
• Norbi: Erről megint csak Jimmy tud érdemben nyilatkozni, hiszen általában ő hozza a dalötleteket, amiket aztán a próbahelyen gyúrunk kerek egésszé. Én a szövegeket, illetve az énekdallamokat tettem a közösbe, ezért nekem nem volt más ez a folyamat, mint az előző lemezek esetében. Jimmy jobban izgult, hogy elkészülünk-e mindennel a megadott határidőre. 🙂
• Jimmy: Katasztrofálisan rá tudok stresszelni az ilyen helyzetekre és ezáltal sokszor a többiek agyára is rá tudok menni! (Ha-ha) Viccet félretéve annyira nem volt vészes a helyzet. Én olyan vagyok, hogy mindig szeretek egy-egy el nem lőtt témát tartogatni a tarsolyomban. A Húsevő pont ilyen. Az lett volna a 9. dal a “Most kezdődik” lemezre, de az akkori 8 dal annyira egy egységet alkotott, hogy a zenei alapot eltettük későbbre. Így a dalszerzési folyamat elég könnyen indult, mert ezt vettük elő elsőnek. Zeneileg minden kész volt már, csak szöveg és énekdallam kellett rá. A következő 3 dal is aránylag könnyen összeállt, viszont kellett még egy dal, ami az istenért se akart megszületni. Ez lett a Túl nehéz. Ez a dal az utolsó utáni pillanatban született meg, de megérte a fáradalmakat.

• Az EP dalai miben mások (ha azok) az eddig megismert KabinLáz stílushoz képest? 
• Norbi: Az elmúlt 7 évben folyamatosan igyekeztünk fejlődni külön-külön és zenekarilag is. Rengeteg zenei és egyéb hatás ért minket, amik óhatatlanul is megjelentek a különböző anyagainkban. Minden lemezünk egy-egy időszak lenyomata. 
  A Kihajolni veszélyes EP azt mutatja meg, hol tart a KabinLáz 2020-ban, ezért nyilván más ez az anyag, mint mondjuk a legutóbbi nagylemez. 
  Ami tudatosság van ebben, az az, hogy továbbra sem az a célunk, hogy egy kimondott trendet vagy csapásirányt kövessünk – hanem az, hogy olyan zenét játsszunk, amit a magunkénak érzünk. Nem zavar bennünket, hogy nem vagyunk divatosak.

• Jimmy: Az, hogy stílusilag mennyire más, az egy nagyon nehéz kérdés. Norbi szokta mondani, hogy “A hangsúly a dalokon van és nem a stíluson.”, így végül is nem szoktuk magunkat stílusok közé beszorítani. Minden KabinLáz, ami nekünk tetszik és elégedettek vagyunk vele. Inkább a folyamat volt most más, mint máskor. Ezt az anyagot a “nagy kompromisszumok” lemezének mondanám. Ezalatt azt értem ,hogy mindenki lejjebb vette az ego-t és meghallgattuk egymás igényeit, meglátásait. Ez legfőképp rám volt igaz! ( Ha-ha ) A dalírási folyamat most más volt. Hoztam minden próbára egy témát, de ahelyett, hogy konkrét dal ötletet vittem volna dobbal, basszussal, mindennel együtt, hagytam, hogy az adott dal a próbán alakuljon ki és mindenki beletegye a saját ötletét. Erre nagyon jó példa a Fény című dal, ami a végére teljesen más köntöst nyert el, mint ahogy én eredetileg megálmodtam és talán így jobb is lett a dal, mint az eredeti verzió. Nem ragaszkodtam makacsul minden témához/hanghoz, ami azért is jó, mert ezt az 5 dalt mindenki ugyanúgy szereti játszani és nem járunk úgy, mint pl. a Hol voltál?-al, hogy a zenekar fele utálja játszani. (Ha-ha).  Ádám általában lemezenként egy dalt szokott a közösbe dobni, de most nagyon aktív volt és emellett a fő kritikusom is. Nagyon inspiráló volt vele dalokat írni, mert most kőkeményen odaszólogatott, illetve olyan témákat, díszítéseket csempészet ide-oda, amikkel jelentősen növelte egy-egy dal élvezeti értékét.
  Szerintem ez az eddigi legőszintébb KabinLáz anyag, mert mindannyiunk zenei ízlését és elvárásait ugyanúgy tükrözi. Ja igen! Annyi van még, hogy most a megszokott D hangolásról lementünk drop C-re, ami nagyon inspiráló volt és új kapukat nyitott meg számunkra a dalszerzés terén.

• Figyelve a közösségi oldalatokat, nekem nagyon szimpatikus volt a pólós kampányotok. Hogy érzitek, az efféle megbecsülése a közönségnek emelheti a banda ázsióját?
• Norbi: Mindenképpen! Azt vettük észre, hogy azok körében is népszerű a Húsevő póló, akik amúgy nem hallgatnak minket. Jól sült el a dolog, és ezért nagyrészt Jimmyt illeti dicséret, hiszen az ő fejéből pattant ki a kampány ötlete. Azt pedig nagyon jó látni, hogy ennyien, kortól, nemtől és zenei ízléstől függetlenül, büszkén viselik a zenekar nevével ellátott pólót!
• Jimmy: Mindig azt szoktam mondani a Srácoknak, hogy merni kell nagyot álmodni. Nagyon régóta szerettem volna ezt meglépni, hogy a zenekarnak legyen saját pólója. Félve vágtunk bele, mert a gondosan kiszámolt és beosztott zenekari kasszából erre már nem maradt pénz. A saját zsebünkből dobtuk össze a rávalót és nem tudtuk, hogy milyen keletje lesz. Szerencsére nagyon nagy sikere lett a dolognak, mert az első 60 póló kb. 3 hét alatt elfogyott és már rendelhettük is a következő adagot. Ebben nagyban hozzájárult, hogy Kecskeméti Ákos egy nagyon jó grafikát készített nekünk a pólóra, illetve hatalmas köszönet illeti Moldoványi Jancsit és a Realpimpet, akik nagyon igényesen gyártották le a pólókat. Ilyen az amikor nagyon profi és lelkiismeretes emberekkel áll kapcsolatban egy zenekar.

• Azt ígértétek legutóbb, hogy vannak terveitek az EP utánra is. Idézem: “Olyan vizekre szeretnénk evezni, ahol még eddig nem jártunk”. Erről mondhattok már valamit?
• Norbi: Ezt valószínűleg Jimmy ígérte. 😀 
  Amúgy miért ne mondhatnám el, végül is ez csak egy távolabbi terv, szerintem arra gondolt, hogy a későbbiek folyamán szeretnénk egy akusztikus EP-t készíteni. De ez még a nagyon távoli jövő, és amúgy sem biztos, hogy erre gondolt. 😀

• Jimmy: Mondtam ilyet? Nem emlékszem. Talán nem kéne annyit inni! (Ha-ha) Szerintem ezt Norbi mondhatta, mivel én nem fogalmazok ilyen művelten. 😀
  Persze tervek mindig vannak. Én arra szoktam a fiúkat is sarkalni, hogy egy zenekarnak, (de ez akár kivehető a magánéletre is) mindig kell legyen egy célja. Mikor az előtted lévő lépcsőfokot mászod, már azon kell gondolkodni, hogyan mászod meg az az utánit. Ha egy zenekarnak nincsenek céljai, nincs ami előre hajtja, akkor akár le is húzhatja a rolót abban a minutumban. A stagnálás egy zenei formáció esetében egyenlő a halállal, folyamatos mozgásban kell lenni. Mikor kijöttünk az MMP Studióból tudtam, hogy ezen túl vagyunk ez már a múlt. Persze el kellett tervezni a megjelentetést meg minden háttérmelót ami ezzel jár, de már azon gondolkodtam, hogy mi lehetne a következő szint. Olyan amit még nem csináltunk. Nagyon örülnék, ha akusztikus formációban is eljuthatna a KabinLáz műsora az emberekhez. Kicsit kitágítaná a lehetőségeinket és olyan helyekre is eljuthatnánk, ahol “hangos zenekarként” nem biztos, hogy lenne esélyünk. Erre nagyon jó példa nekünk az Ørdøg akusztikus formációja a Diabolus In Musica. Akusztikus lemezben már nem gondolkodom,( talán egy ilyen jellegű EP-ben ) mivel látom, hogy milyen rengeteg pénzbe is kerül egy lemez elkészítése, megjelentetése, promotálása. Inkább azt tűzném ki célul, hogy az elkövetkezendő 1-2 évben legyen annyi koncertünk és azokból jöjjön annyi pénz, hogy mondjuk a zenekar 10. születésnapjára egy 3. KabinLáz nagylemezt az emberek elé tudjunk pakolni. Természetesen ezek csak tervek, amit a zenekaron belül is át kell még beszélnünk. Ki tudja még mit hoz a jövő? Látod, 2018-ban azt nyilatkoztuk, hogy 2-3 évig biztos nem jelentkezünk új anyaggal, erre tessék: nyertünk 3 tehetségkutatót és már a második kislemezt hozzuk ki azóta. Alapvetően dalszerző típus vagyok, nem tudok úgy létezni, hogy ne alkossak. Bár zenekari szinten már 1 éve nem írtunk egy dalt sem (a most megjelenő anyagra 2018 decemberében írtuk meg az utolsó dalt is.), én folyamatosan gyártom otthon az ötleteket. Minden egyes alkalommal, amikor leülök gitározni, jön valami téma amire azt mondom hogy “húúúúú”.  Ezeket ilyenkor felveszem a telefonomra és elraktározom. Ha úgy van bármikor képes lennék megint nekilátni egy új anyagnak. Nem most lesz még ez biztos, de mindig kell lenni egy B, C, D, de még egy Zs tervnek is lenni abban a tarsolyban! 🙂

• Koncertfronton változott-e valami az utóbbi időben? A mostani koncertjeiteket turnéként hirdetitek. Van ebben valami tudatosság? Netán vannak új lehetőségeitek? 
• Norbi: Februártól nekivágunk Békés megyének a Mindenen Keresztül és a Leponexx zenekarok társaságában. A tervek szerint 6-7 koncertet nyomunk közösen – a mi részünkről természetesen az új EP-re kihegyezett programmal -, úgy gondolom, ezt ma Magyarországon kis túlzással nevezhetjük turnénak. 🙂 
  Eddig is játszottunk együtt az említett bandákkal, szeretjük, tiszteljük egymást, és azt vettük észre, hogy Békés megyében van igény ránk. Az első koncert február 15-én lesz Köröstarcsán, a többiről pedig folyamatosan kerülnek fel az infók a facebook oldalunkra.

• Jimmy: Kis túlzással nevezhetjük ezt turnénak. Ahogy Norbi említette, 6-7 helyszínről van szó és azok is többnyire a Békés-ben. Tavaly novemberben, Mezőberényben toltunk egy nagyon jó kis estét a fent említett két zenekar társaságában és akkor fogalmazódott meg bennünk, hogy ezt a hármast elvihetnénk több helyre is. Nagyon jó kapcsolatot ápolunk mindkét zenekarral. Összefogtunk és elkezdtük lekötni az időpontokat. Ilyen jól még talán sosem álltunk koncertszervezésben, már júnusig bezárólag tudjuk, hogy nagyjából mikor és hol fogunk játszani és itt már nem csak az “Egy húron” Turnéról van szó, hanem más, egyébb felkérésekről is.

• Norbi, Tőled mindenképp érdeklődni szeretnék két dologról is. Elsőként nagyon örültem, a Grungery-s interjúnak. Ez hozott valamit a konyhára?
• Norbi: Azt nem tudom megmondani, hogy hozott-e valamit a konyhára. Valószínűleg igen, bár ez a koncertlátogatók számán egyelőre nem látszik. ? 
  Az biztos, hogy sokan megismerték a nevemet (illetve a KabinLáz és a Trident zenekarokat), akik eddig még nem hallottak rólunk. Azt azért tudni kell, hogy a Grungery az egyik legszínvonalasabb és legolvasottabb hazai online zenei magazin, de mégiscsak egy viszonylag szűk réteghez szól. Így nem vártam a lehetőségtől azonnali országos ismertséget, de nem is ez volt a dolog lényege. Természetesen nagyon örültem a lehetőségnek, igen tartalmas interjú lett, köszönet érte Szénégető Ric$nek és Pintér Mikinek!

• A másik pedig, hogy mi újság a Trident háza táján, összehozza esetleg a két zenekar eltérő közönségét a személyed?
• Norbi: A Trident háza táján is zajlik az élet. Nem koncerteztünk az utóbbi időben, ennek pedig az az oka, hogy folyamatban van az új lemezanyag megírása, illetve felvétele. Folyamatosan rögzítjük az ötleteket a próbahelyen, és a terveink szerint idén már hallható is lesz a munka eredménye. Nem sietünk el semmit, a Trident-en ilyen szempontból már nincs nyomás, nem vagyunk időhöz kötve. Jó hangulatban folyik a munka, örülünk egymásnak, mindenki kreatív, nagyon sok új dal született már. Egyelőre csak annyit mondhatok biztosra, hogy 2020-ban új anyaggal jelentkezünk. A zenekar facebook oldalán folyamatosan tájékoztatjuk a közönséget a fejleményekről.
  A kérdés második részére válaszolva, azt vettem észre, hogy egész nagy az átfedés a két zenekar közönségét tekintve. Különbség legfeljebb az életkor vonatkozásában van, mivel a Trident jóval korábban alakult, míg a KabinLáz fiatal formációnak mondható a maga 7 évével.

• Érdekelne, hogy zenerajongóként mit vártok 2020-tól, illetve az is, hogy zenész füllel hogyan viszonyultok a kedvenceitek friss anyagaihoz?
• Norbi: Örülök, hogy ennyi hazai banda működik és folyamatosan jelentkeznek anyagokkal. Persze, én is a kedvenceim munkásságát követem kiemelt figyelemmel, de azért igyekszem tájékozódni és új neveket megismerni. Elvárás nincs bennem, ezért csalódni ritkán szoktam, inkább azon vagyok, hogy pozitívan viszonyuljak a produkciókhoz. Azzal, gondolom, nem mondok újat, hogy várom a Pearl Jam új albumát. Koncertekre sajnos idén sem fogok eljutni, talán majd jövőre vagy azután.
• Jimmy: Huhúúúúú! 😀 A párom és én nagy koncertekre járók vagyunk és úgy néz ki ez 2020-ban sem lesz másképp, mint az elmúlt 8 évben, amióta ismerjük egymást. Már megvannak a jegyek a System koncertre és a Zorall Sörolimpiára is, illetve már több koncert is ki van szemelve, ahová el szeretnénk jutni. Természetesen a KabinLáz koncertek elsőbbséget élveznek, de ha éppen nem a saját “biciklinket tekerjük”, szívesen látogatunk el más zenekarok koncertjeire is.
  Kedvencek és a friss anyagok? Ezen az elmúlt pár hónapban sokat filóztam magamban, mert pont mostanában kezdek olyan lenni, ami ellen mindig harcoltam. Ez annyit tesz, hogy nem nagyon keresem az újdonságokat, inkább a jól bevált kedvencek anyagaira kapom fel a fejem. Szomorú és próbálok is ez ellen tenni, de úgy látszik ez a korral jár. Az elmúlt 10 évben annyi zenekart ismertem meg, kutattam, követtem akár a “zs” kategóriából is, hogy egy kicsit telítődött az agyam. A hazaiak közül a legnagyobb kedvencem a Depresszió, bármit csinálnak nekem bejön. Bármikor képes vagyok bárhová elmenni egy jó Depi koncertre, mert ott mindig jól érzem magam. A Nehéz szó-val ismét bebizonyították, hogy nem véletlenül vannak a hazai élvonalban. Emellett természetesen nagyon sok hazai formációt kedvelek még és itt nem csak az ismert zenekarokra gondolok. Egyelőre 4 hazai lemez van amit nagyon várok 2020-ban. Az Ørdøg, a Mudfield, a Nomad és a VolumeFeeder új anyagai azok, amik a legnagyobb érdeklődést váltják ki belőlem jelenleg. Ha már kész lennének is késő lenne! 😀 Ami a nemzetközi bandákat/előadókat illeti, ott meg hát rengeteg van. Ilyen téren 2020 nekem kánaán lesz. Ozzy, Lamb of God, Body Count, Gojira, Mastodon. Te jó ég! Hát mi lesz itt? És ezek még csak amiket egyelőre tudunk. Nagyon izgalmas évnek nézünk elébe zenei téren és arról még nem is beszéltünk, hogy annyi kiváló külföldi banda látogatja meg idén kis hazánkat, hogy nincs az a pénz és szabadság mennyiség amivel mindre el lehetne jutni.

• Zárásként jöjjön az ilyenkor szokásos kérdés, azaz milyen tervekkel vágtatok neki 2020-nak? Mi várható a már említteken kívül?
• Norbi: Két dologban állapodtunk meg az idei évre vonatkozóan. Az egyik, hogy jól megtoljuk a Kihajolni veszélyes EP-t, a másik pedig, hogy minél jobb koncerteket adjunk. Ezúttal sem a mennyiségen, hanem a minőségen lesz a hangsúly. Ha ez a kettő összejön, elégedettek leszünk. Nem akarjuk megváltani a világot, tudjuk, hogy nem mi leszünk a következő Tankcsapda, de nem is ez a cél, hanem őszintén, szívből zenélni és átadni valamit magunkból az erre vevő közönségnek.