Előrebocsátom: csömöröm van már kissé a metalcore-tól. Ugyanakkor valahogy mindig magával tud ragadni a belőle áradó energia, no meg az sem egy utolsó szempont, hogy a legtöbb ilyen stílusú kiadvány vaddisznó módon szól. Viszont ezzel a fültágeszes állig kivarrt, itt-ott meglehetősen „gay” image-dzsel nem tudok mit kezdeni, ráadásul már minden egyes stílusbéli zenekar így néz ki. A hat tagot számláló izlandi Endless Dark sem képez kivételt ez alól. A fiatal északi sextett bemutatkozó anyaga ez a „Made Of Glass” címre keresztelt ötszámos lemez, úgyhogy feltételezem, nem olyan régi csapatról lehet szó.
.jpg)
Nyitásnak a „Fading From You” címre hallgató számot szánták a srácok; ez gyakorlatilag felvonultat mindent, ami miatt már unom a metalcore-t. Két énekes is tevékenykedik a bandában, név szerint Viktor és Rúnar G, de ez a disznóölős hörgés-üvöltözés a negédes már-már emóba hajló énektémákkal váltva amilyen izgalmas volt egy időben, olyannyira lerágott csont lett mára. Vagyis konkrétan az első számtól semmi olyat nem szabad várni, amit mondjuk az It Dies Today vagy a Fall City Fall meg ne csinált volna korábban; amolyan tizenkettő egy tucat metalcore/post-hardcore vegyület. Frankó viszont a szintis aláfestés a vége felé. Igen szinti, merthogy Egill révén egy keyboardost is csatasorba állított a hatosfogat.
Ugorjunk is a kettes számra, a „Creature„-re, ami már sokkal meggyőzőbb képet mutat, lévén hogy egy igencsak pofás énekdallamot kanyarintottak rögtön az elejére. Itt még a Story Of The Year is beugrott pillanatokra. Hamarosan viszont ebben is berobban a „röfögős” vokalizálás. A billentyűs átvezetés itt szintén dob az összhatáson; Egill ugyan nincs előtérbe tolva, nem egy tolakodó szintimágus, de ahová kellett, oda jó érzékkel szúrta be témáit.
A „Cold Hard December” egyből vele indít, ha nagyon szigorú akarnék lenni, erre a kissé Bleeding Through-san kezdődő számra azt írhatnám, hogy tisztes iparosmunka, semmi több, azonban a dallamok csodák csodájára itt is el vannak találva, az üvöltözéssel kombinálva kicsit az említett It Dies Todayt és Calico Systemet juttatják eszembe.
Az „Awful Place” képében aztán érkezik az anyag legballadisztikusabb és egyben legslágeresebb tétele, ebben gitár és hörgés nincs is, a zongora és dob viszi a prímet a finoman váltakozó énekszólamok mellett. Ha lenne igazság a Földön, akkor ebből simán Linkin Park kaliberű slágert lehetne faragni egy profi videoklippel megtámogatva.
Az utolsó szám („Shooting Star Press”) egyben a legdurvább is a korongon. Kicsit a The Sorrow-val rokon szerintem, jóllehet a melodikus éneket ebből sem nélkülözték a fiúk. A végére tipikusnak mondható metalcore-os gitársípoltató breakdownokat is pakoltak. Ahogy énekesből, úgy gitárosból is kettő jutott a csapatba; világot ugyan nem váltanak a kezük alól kikerülő riffek, témák, de megbízhatóan döngölnek, hozzák a stílusra jellemző ismérveket.
Nem állítom, hogy holnaptól Endless Dark pólóban fogok menni még a sarki közértbe is, ettől függetlenül az izlandi fiatalok debütálása minőségi munka. Még nem 100%-osan kiforrott a produkció, de van bennük potenciál, tisztelet nekik. A „Made Of Glass„-be belefülelhettek a SoundCloudon is.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.