Azt hiszem, Németországot nyugodtan nevezhetjük a thrash metal melegágyának, szülőhazájának. Az 1980-as évek elején a hardcore punk és a klasszikus heavy metal keverékéből kialakult új gyors tempójú, agresszív, koszos hangzású műfaj a német munkásosztály soraiból olyan zenekarokat köpött ki magából, mint a Sodom, a Kreator, a Destruction, vagy az S.D.I., akik a mai napig a stílus alap bandáinak számítanak. Az egykori kultúrházak és gyári ebédlők falai közül kiinduló, mára már világméretűre nőtt metal stílus zenéjében jelenleg is a világ politikai, társadalmi, gazdasági és ökológiai kinyilatkoztatásait tartja továbbra is szem előtt, ami egyben egyfajta kulturális, emberi és globális hadviselést is jelent a műfaj számára.
Ezt a vonalat képviselve állt 2010-ben csatarendbe a Berlinből származó Reactory zenekar is, akik nemrégiben megjelent harmadik lemezűk, a Collapse To Come dalaiban a ’80-as évek korai thrash metal szellemét ültették át a mai modern kor világszemléletébe. 33 perces lemezük gyors, gyilkos tempói, mint éles kések szaladnak át rajtunk, néha úgy, hogy szinte észre sem vesszük az egyes számok közötti átmeneteket. A lemezt kezdő Space Hex két és fel percnyi agresszív zakatolása egy nehéz lánctalpas harckocsiként halad át rajtunk, amit ugyan ilyen vehemenciával tesz az őt követő Speedboat Piracy torpedó erejű rombolása (U-boat thrash).
A Graves Of Concrete egy igazi sikálós, csuklógyilkos thrash nóta, amiben a banda gitárosa Jerome ‘Jerry’ Düren talán az album legjobb riffeit szállítja nekünk. A Misantropical Island és a Drone Commander kissé elhagyja a német harcmezőt és az újvonalasabb (Annihilator, Death Angel, Exodus), dallamosabb vonalait hozza, amikkel semmi baj, hisz egy kis extra változatosságot kap a lemez a nehéz acéltalpak után. Azonban az Evolving Hate totális megsemmisülést hozó atom csapása, majd a Born Of Sorrow és a Galactic Ghosts modernebb groove centrikus riffelései után a záró Enemy ágyúdörgéseiben újfent rendesen a nyakunkra taposnak.
A srácok nem sokat gondolkodtak a lemez koncepcióján. Azt hozták, ami mindennapi világukban van… ellenségesketés, Hi-Tech agresszió, káosz. Mindezt megspékelték teuton őserővel, gazdagon díszített thrash-groove crossover dallamokkal, amik némi támogatást kaptak a d-beat front vonaláról, és kész is lett lendületes, kilenc dalos albumuk. Ami a maga félórájával a thrash metal 2020-as dallamit játssza.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.