Mi újat lehet írni egy olyan lemezről, ami a legnemesebb punktradíciókból építkező, kétakkordos szerzeményeket vonultat fel? Nos, pánikra azért semmi ok, a felettébb humorosnak szánt Vietcong Pornsürfers nevet felvett csoport egy, a stílusán belül elég változatos anyagot pakolt le második nekifutásra az asztalra, ami a sok gázpedálos, tempós téma ellenére sem fullad az unalom mocsarába.
A debütöt még sajnos nem volt szerencsém hallani (ígérem, pótolom a hiányosságot!), így nem tudom, mennyit fejlődött 2011 óta a társulat. A négytagú brigád a svédországi Falunból származik (ahonnan a Sabaton is elindult hódító útjára). Zeneileg nincs semmi újdonság, amit 1977 óta ne hallottunk volna; azt a korszakot próbálják a maguk szerény eszközeivel felidézni a vietkongok. Nevezetesen visszarepülünk a nagy punkhullám tetőzésének idejébe; megelevenednek lelki szemeink (vagy inkább füleink?) előtt olyan legendák, mint a Stiff Little Fingers, The 101’ers, The Mekons, The Damned és persze a mindenható Sex Pistols, Misfits. Az újabb keletű versenyzők közül pedig a Jet Bumpers, Trashlight Vision, vagy a korai Gluecifer nevei jelenthetnek kapaszkodót. Ha már utóbbi banda szóba került, nem lepődnék meg, ha a srácok ismernék az egykori Glue gityós, Captain Poon jelenlegi zenekarát, a Bloodlights-ot is.
Indításként kapunk egy rövidke punkmondókát egy bizonyos Marcelről, aki nem tért haza…Majd következik a halott szám, vagyis a Dead Track, amiben azért címe ellenére van élet. A The Best Song minden bizonnyal a fiúk kedvence lehet, azért kaphatta eme címet, de nálam mégse ez a best, hanem a Diseases és a záró We Gotta Burn. Ez a két nóta ragadja üstökön szerintem legjobban a Vietcong Pornsürfers lényegét. Előbbihez ráadásul egy pofás videoklipet is forgattak.
Az önpusztító, hedonista életmód sem állhat távol tőlük, erről íródott a Selfdestructive. Tom K énekes hangja szőrös, reszelős, pont amilyen a stílushoz kell; némi rockabilly-s borízt is felfedezni vélek benne (a nevezett irányzatban is simán el tudnám képzelni a csávót). Emiatt a muzsika több helyütt a cowpunk határát súrolja. Ugyan a Make You Hate-et és Just Another Crime-ot kicsit tölteléknek érzem, szerencsére egyik dal sincs túljátszva a tizenkettőből, nem is erről kell, hogy szóljon ez a műfaj. Lendületében helyenként a Backyard Babies Total 13 című mesterművét is megidézi a vietkongok második korongja.
Nálam kifejezetten begyere ez a muzsika.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.