Legelső albumánál tart az Ukrajnából származó Navalm legénysége. Az öt tagot számláló horda tavaly napvilágot látott debütálása nem egy teljesen elveszett próbálkozás ugyan, a fiúk szemmel láthatóan elkötelezettjei annak a stílusnak, amelyben mozognak, ám fejlődni azért még van hova.
A 15 szám először kicsit soknak tűnt elnézve a tracklistát, de valójában igen rövid death/grind gránátokról van szó és összességében a korong összideje sem lépi túl a 40 percet.
Már rögtön a nyitótételben (Let Others Pray) bemutatnak egy kis technikázást úgy a Pestilence és Cryptopsy stílusában. A Sign címre hallgató kettes dal az átlagosabbak közé tartozik. Madárhangok és harangkondulás bizarr elegye vezeti fel a következő energiabombát, aminek címe Cemetary Administration. Az ötös számot tartom talán legtöbbre hajmeresztő váltásaival; ebben újból a technikásabb vonalat pedzegetik az ukrán fiatalok, a Psycroptic-ot idézve, ám a tazmánok azért jobbak. Főleg az ilyen brillírozósabb, nyaktörő váltásokkal megtűzdelt szerzemények a legnyerőbbek, úgy mint a Frank Decomposition. Még a picit primkóbbra vett Tombs In The Arctic is üt azért.
Már a női sikolyos kezdés tökre a Morticiant idézte fel bennem a Slut Hanging On Hooks kezdésénél, de a nyúlfarknyi szám egésze simán elmenne a Yonkers-i death/grind duó repertoárjába. A 12. opusba (Worse Than Any Murderer) még egy egész pofás gitárszóló is került.
A megszólalásra nem lehet panasz; a srácok szülővárosukban, Sevastopolban vették fel az anyagot. A külcsín nem rossz ugyan, de a bevett kliséken túl nem nagyon erőltette meg az agyát az artwork felelős.
A bevett stílusgyakorlatokon túl nem mutat fel igazán semmi újat az ukránok bemutatkozása. A korong legnagyobb hibája, hogy süt belőle a kiszámíthatóság; egy idő után – bármennyire is megszállottja vagyok a kíméletlen zúzásoknak – ellaposodik. Hiába hallgatom meg többször, ha csupán egy massza marad meg a végén belőle.
Tőlem megkap egy hatost.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.