Odraza
Esperalem tkane

(Arachnophobia Records • 2014)

Nagaarum

2014. szeptember 5.

0

Pontszám

10

Úgy gondolnám, hogy a Fémforgács nyájas olvasóinak nem tudok újat mondani a lengyel Massemord nevű társulatról, úgyhogy azok kedvéért, akik mostanában szállnak be a fémipari munkálatokba: nevezett banda tízenpár éve gyárt elég változatos és kiművelt black metalt. Ez a mostani project pedig nem más, mint a Massemord gitáros Stawrogin és dobos Priest terméke. Priestről már értekeztem pár cikkemben, hiszen a kor egyik legkiválóbb ütősének tartom. Letette egyébként kézjegyét a két Voidhanger albumon is, mely zenekar thrash-deathet játszik, meglehetősen gyilkos módon (lehet máshogy???).
Kicsit féltem, hogy a duó csak szaporítja egyel a bandáinak számát lényegi változások nélkül, azonban már a második csapásként taroló Wielki Mizogin meglepően különbözik attól, amit eddig alkottak az urak. A zenei témákat tekintve akár egy Brujeria grind is lehetne, amit hallunk, és a lengyel nyelv által meghívott légkör is rásegít erre. Nem mintha arra szeretnék utalni, hogy a spanyol és a lengyel hasonlóan csengene max. ebben a zenei köntösben.
 

De még ezután is tudnak hozni meglepetéseket, hiszen a Esperalem tkany (vagyis a címadó tétel) átgondolt akkordokkal operál, eléggé szöges ellentétbe helyezkedve a grindes torpedótól. Akusztikus betétek, belassulás, már-már jazzes fordulatok. A nóta vége pedig megsemmisítő. A Massemordban sem egydimenziós a paletta, de ez minden várakozásomat felülmúlja.
Egy pihentető bő egyperces segít egy kicsit újraindítani a füleinket ezután, ami már sejteti, hogy a folytatás…
…szélvésszerű blast blackként érkezik… majd változik.
A gitár akkordból vált üres húrra, megszokott, de mindig üdítő eszköz. A sebesség meg brutális. Utána a zenei építkezésnek és rombolásnak ismét egy jó példájaként hallhatjuk a Gorycz-t.
A Próg pedig prog. Amit itt gitáron és dobon hallani, az tényleg ámulatba ejtő, és szabad, vakmerő…
A lemezt záró tételről már inkább nem írnék, mert nem szeretem magam, ilyen elragadtatott mivoltomban. Jó dal. 😀
Mi a black metal?
Megint csak ez a kérdés jön elő…
Annyi biztos, hogy itt a műfajra jellemző bátorság, és szabadon gondolkodás megvan, az extremitás is, a többit meg mindenki döntse el.

Darabokra szedve, és részleteiben elemezve: Stawrogin hangja nagyon változatos, és morózus, a gitárjáték lehengerlő, és kifinomult.
Priest az Priest, aki a Massemord The Madness Tongue Devouring Juices of Livid Hope című kétségbeejtő de mégis kiváló lemezén azt is bebizonyította, hogy alkalmazkodásban is jeles. Itt a benyomást erősíti. Nemcsak a pörgetéseknél villog, hanem az ütemeket is érdekesen bontja, nagyon összetett, mégis lendületes, sodró zakatolást dob a gitárok alá…
Az anyag megszólalása tökéletes, a gitár harsogó, és telt, a dob puritán, mély, és határozott. Külön tetszett, hogy a lábdob nem csetteg, hanem dübörög. Nagyon szép alja van a zenének emiatt. Volt egy gyanúm a hangzás alapján, ami be is igazolódott, miután utánanéztem. A felvételek az Orion studio és a Czyściec studio nevű műintézményekben folytak, ahol az általam rendkívül nagyra tartott Seagulls Insane and Swans Deceased Mining Out the Void nevű brigád is rögzítette ezidáig egyetlen lemezét. Kívánom, hogy legyen még nekik sok (és nem csak azért, mert a nevüket leírva készen is van egy fél kritika)!
A borító kurva ronda, de ha nekik ez kell…
Engem személy szerint nem zavar túlzottan, mindaddig, amíg jó zenét hallok.
Igazi utazás, nagyszerű felüdülés, és színfolt. Köszi Oldboy, hogy felhívtad rá a figyelmem!

A pontszámon nem gondolkodok, már a harmadik dalnál beérett.
Szóval egy nagyon nagy magasságba állított léc, számomra pedig az év lemeze verseny egyik indulója: