Квіти Знедолених Берегів –
Egy nagyon érdekes és mégsem érdekes kiadványt tartok a kezemben ezúttal.
Hat oldalas digipakban kapott helyet az ukrán egy személyes project bemutatkozó demója, mégpedig gyári CD-re nyomva (vagyis nem írott). Jelen világunkban még fizikai megjelenése sem szokott lenni a demóknak itt viszont a kivitel olyan, ami akár nagy banda igényeinek is megfelelhetne. Nosztalgia hangulat tört rám egy kicsit emiatt. Ugyebár régen volt szokás underground körökben a demókat is kiadni, ami véleményem szerint egy nagyon jó szokás volt. A zenekarok diszkográfiájához a demók is hozzátartoznak. Vannak ugyan csapatok, melyek nem szívesen vállalják a demós felvételeiket, ez azonban olyan, mintha valaki azt mondaná, hogy igazából a második gyerekem a valódi gyerekem, az első egy kicsit retardáltra sikerült…
A kezdés nincs túlvariálva, az első másodpercekben már hallhatunk hörgést is, eltérően a „hű, de misztikusan” kezdődő doom / death cuccoktól. Mondjuk a teljes játékidőt kitevő 20 percben túlzottan nem is lehet csodákat művelni, már ami egy gondosan felépített – megtervezett felvezetést illet.
Létezik olyan zene, amiről hallani, hogy igényes, jó, a műfaji kritériumoknak tökéletesen megfelel, csak éppen semmit nem tudok vele kezdeni. Dmytro Pryymak zenéje esetében ez a helyzet áll elő sajnos. „Számomra sajnos” ez persze, mivel nincs baj a két dallal (főleg, ha figyelembe vesszük, hogy demóról van szó), de kvázi olyan viszonyban vagyunk egymással, mint a neutrínók a földgömbbel: azok átmennek rajta szinte nulla kölcsönhatás mellett.
Mi is a gond?
Ének: nagyrészt hörgés, ami egész jó torokból tör elő, időnként egy kis dallam vagy monologizálás.
Gitár: lassú death / funeral doom témák keringenek körülöttünk.
Szintetizátor: a szőnyeg – hangszínek aláfestenek, ahogy illik, zongora kalimpál.
Basszus: nem sok vizet zavar…
Dob: úgyszintén, bár időnként tempóváltásokat hallok, a zene lassul – gyorsul, ez egy kicsit üdít. A témákban semmi fogóst nem hallani…
És itt a bökkenő. Tömény hangjegytilitoli van a CDn, totálisan céltalannak és ötlettelennek érzem az egészet.
Amivel nincs gond, az a hangzás. Nagyon tiszta, minden a helyén van, profi munka. A kijevi Blacklight Studioé az érdem.
Információtenger nem vár minket a borítón, egy fotó látható a 25 éves fiatalúrról, meg némi szöveg – ukránul. Mindezek mellett gyönyörű.
Összefoglalva egy egyediséget távolról sem hordozó, de kiváló iparosmunka ez a demó, ami azonban bizakodásra adhat okot, azonban csakis az orthodox death/doom fanoknak.
A pontozás alól kibújnék…
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.