Crypt of Silence
Beyond Shades

 

Sokan leírtuk már itt a Fémforgácson is, hogy milyen sokszínű, erőtől duzzadó és minőségi zenék jönnek a kelet-európai régióból. Szinte kivétel nélkül maradandó alkotások, amelyek gyakran az extrém metál kimértebb, lassan hömpölygő közegéből táplálkoznak. Egy Amber Tears, Morningside vagy a Raventale név sokak számára jelent igazi érzelmekkel átitatott, igényesen hangszerelt, mai hangzással megtámogatott death/doom zenét. (Természetesen a mozgalom elindítói a My Dying Bride, korai Anathema és Paradise Lost szelleme jelen van és – bízom benne – elégedetten bólogat, ha ukrán-orosz doomról van szó.)

 

Hasonló stílusban próbál érvényesülni a nyugat – ukrajnai Crypt of Silence is, amely ebben az évben jelentette meg első teljes anyagát a Solitude Production égisze alatt. A stílus híveként és a kiadót ismerve valami igazán minőségi, a fentebb említett kedvenceimhez hasonló míves zenére számítottam és nem is ért csalódás.
 

 

Négy nóta a zenei tisztaság jegyében. Nincsenek nagy megfejtések. Lassan hömpölygő, gitárra, basszusra, dobra épülő szerzemények, amelyeket egy – egy jól kitalált motívum jár át. Az ének jellemzően extrém hörgés, de a kellő pillanatokban hallhatjuk Mikhael dallamos orgánumát is. Nem egy hangszálakrobata, de hangszíne élettel tölti meg a monstre, monumentális darabokat. A bőven tíz perc feletti számok akár unalomba is fordulhatnának, – hisz a stílus hagyományainak megfelelően a vezérmotívumot hosszan ismételgetik – de mindig előkerül egy díszítés, egy kiállás, ami újból magához ragadja figyelmünket.
A dalok középrészében finoman kidolgozott instrumentális részek, néha akusztikus pillanatok csaponganak. Van ennek a muzsikának egyfajta átszellemült, naiv bája, amelynek eredményeként a hallgató mosolyogva kel fel a hifi elől. Ezt tényleg kevesekről tudnám elmondani.
  

Dalokat nem érdemes kiemelni, kortalan művészi előadás ez, amit minden doom/death hívőnek hallania kellene. Engem kilóra megvettek! Köszönet érte.