Nem rossz, de az Epicus Doomicus Metallicus-tól nagyon messze van.

Azért hoztam ezt az albumot, mert per pillanat erősen ráuntam a megadallamos death cuccokra. Ez egy jó kis brutális album, izgalmas dobjátékkal (pergő különösen tetszik), és fejszaggató hangzással. Akik nem riadnak vissza egy jó kis zúzós albumtól, azoknak ajánlom, a puhányok meg messze kerüljék el! ]:->

Lsd. Nevermore, csak még egy fokkal attól is rosszabb.

Álmomban ne jöjjön többet elő ez a lagymatag zene!

Szerencsére ezt sem kell többet meghallgatnom, ez az énekhang teljesen felidegesített.

Na ezt az albumot sikeresen tönkrevágták ezzel a tompa, szar hangzással. Anno bíztam benne, hogy csak a promo szól szarul, és majd a retail király lesz. Sajna nem így lett. Érdekes, az előző albumokkal nincs ilyen gond. Ha ez szándékos volt, akkor nagy balfaszság volt részükről. Pedig vannak ám jó dalok a lemezen, kár érte.

Jaja, mint a múltkori Taake, úgyhogy nálam ez is 9 pontos.

Az album szerencsétlenségére éppen most gyógyult a winampomba a Körhinta. Kérdem én, hol vannak erről az albumról az ilyen kaliberű nóták, mint: Gumiszoba, Gazember, Legyél jó stb.? Sajnos sehol. Ebben a 7 pontban minden jóindulatom benne van.

Jobb lett, mint amire számítottam, de azért még mindig a Nightfall a kedvenc tőlük.

Korrekt brutalizálás, elég komplex, jól is szól, nem is nyújtják túl hosszúra. Mondjuk ennek ellenére a vége felé elég fárasztó, de nagy baj nincs vele.

Nem rossz, de hiányzik belőle valami, ami miatt annyira tetszettek az eddigi lemezeik.

In Aebsentia vonalát viszik tovább, hozva a szokásos minőséget. Kellemes darab.

Nagyon vártam, az eredeti verziót szerintem tönkrevágta a botrányosan szar hangzása. Ebben a formában sokkal élvezetesebb a lemez, tisztán és erőteljesen szól, pont úgy ahogy kell. A számokba eddig se tudtam volna belekötni, kivéve a Noumenon-t ami számomra hallgathatatlan.

Erre csak annyit tudok mondani, hogy trágya. A pontszám azért ilyen magas, mert a digipack verzióhoz csomagolt koncertlemez egész hangulatos.

Kellemes zene, 1-2 unalmas pillanattal. Túl hosszúra nyújtották, 40 perc elég lett volna belőle.

Alúlmúlták várakozásaimat, hiányzik belőle a lendület, fáradt és izzadtságszagú. +1 pont, mert az első dalt azért rendesen odapakolták.

Ez az első találkozásom a bandával zeneileg. Olvasni már olvastam sokat róluk. Tudom, hogy a doom műfaj ősatyjai meg minden, de ezzel az énekhanggal nem tudok kibékülni szintén, a zene meg olyan elmegy kategória.

Mindenki isteníti, én nem teszem. Túl sokat bogyóztak, szívtak a felvételek közben ez egyből kihallatszik. Idegesítő.

Pszichedelikus rock. Azt hittem odabaszósabb lesz, vagyis inkább mélyebb, de nem.

Ismételten nem tudok mit kezdeni ezzel az albummal. Se a zene, se az ének nem az én stílusom. Legszívesebben nem is pontoznám, de muszáj.

Első albumuk etalon. Ez már csak ismétlés a javából. Semmi újdonság. Laza death, a megszokott bömböléssel.

Darkthrone, Carpathian Forest modern hangzásban. Olyan lepusztult black'n'roll ez nekem, egysíkú énekhanggal.

Kövezzetek meg, de a Moby Dick semmit se jelent nekem. Nem tudok egy fikarcnyit se lelkesedni érte, se most se régebben. A szövegeik meg egy viccparádé rendesen.

Hát ha ez gyenge eresztés, akkor milyen a jó?

Remélem róluk se hallok többet..

Áj lájk it.

Nekem nyugodtan előjöhet álmomban :)

Sokkal jobb lett a hangzás, de olyan érzésem volt, mintha az éneket kicsit lejebb keverték volna. Amúgy azért 9 pont, mert a Dead Heart a kedvenc lemezem..

Átlagos..

Mint a múltkori hangpróbán a Takee..

Hát nem akkora durranás mint a visszatérő lemez, de kellemes.

Ettől az együttestől ez szerény produkció.

Többször elsírtam magam :(

Az a pár szám és klipp alapján amit eddig hallottam/láttam a bandától már sejtettem hogy itt valami nagyon nagyon nem nekem való muzsikát fogok hallani.Sajnos igyis történt bár igazat megvallva én még ettől is rosszabbra számítottam.Az olyan érdekesebb számok mintpl az In Death Is Death miatt kap egy + pontocskát.

Sokat hallgattam de megérte remek album.

Minden Nevermore album "vakon" is 10 pont hátha még megis hallgatja az ember :))

Unalmas és idegesítő is bár nem annyira mint a Beheaded és a Meshuggah ugyhogy legyen 5 pont.

Azt nem mondom hogy rossz az album de számomra semmi olyat nem tartalmaz ami miatt ezt újra meghallgatnám.

Lásd Disiplin

Szerintem felesleges úgy általában egy banda albumát az eddigi legjobb-legelismertebb-legmeghatározóbb-legelfogadottabb-legkiválóbb (kívánt rész aláhúzandó...:D) lemezéhez hasonlítani. Ha most a Candlemasst nézzük, úgy sem fognak már egy új Ep/Doom/Met-ust, vagy Nightfallt kiadni; a doomot kedvelőknek ezek fognak maradni "A" Candlemass albumok. DE: ez az új, egy erősre sikeredett, jó riffekkel, jó dallamokkal, erős énekkel bíró, változatos, jó dalokkal teli album, és ez a lényeg. Kedvenc: Witches. Nem kedvenc: a Copernicus "refrénje". Eredetileg kilencest akartam, de nem teszem....

1991 óta létező, de nem túl "termékeny" banda. Stílus: US death/grind, ala Dying Fetus/Suffocation/Cryptopsy. Jó kis sűrű, brutál, de technikás death metal, nekem tulaajdonképpen tetszik, csak télleg nagyon sok ilyen van ám. (Példaként néhány a Unique Leader Records bandáiból, ahol a Beheaded is "dolgozik": Deeds of Flesh, Mortal Decay/Severed Savior, Vile, Gorgasm ezek USA; Pyaemia, Disavowed, Brutus ezek holland; vagy a dán Exmortem stb-stb)....

Azt, hogy valami nem tetszik, nem érdemes magyarázni. A pontszámom meg tükrözi, mennyire nem tetszett ez nekem...

1987-ben alakult, kezdetben psychedelikus-rock, mára dallamosabb prog-rock zenét játszó banda. Ami szimpi velük kapcsolatban:1. Sokáig (2002, 8 év!) állandó tagsággal zenéltek 2. Stewe Wilson, a zenekar "agya" közreműködött Opeth lemezek készítésénél is. Ami nem szimpi: Idegesítően sok újrakiadást, remixet, ilyen-olyan singlet adtak ki ( bár pro-rock világban ez "szinte" természetes) A zene itt dallamközpontú, prog-hard rock, néha a rockon is "túl". Az olyan dalok, mint a Deadwing, nekem bejöttek. Erős nyolcas...

Kedvenc Nevermore albumom nincs, szinte mindegyiket egyformán szeretm, és mindegyiken vannak örök kedvenc dalaim (mondjuk az első Lp meg az utáni Ep azért valamivel jobban bejön a többinél.) Ennél volt értelme jobb hangzással-keveréssel felvenni, bár én az eredetit is elfogadtam. És hogy milyen is a zene? Egyszerre dallamos, mégis kemény, riffelős "Nevermore-metál". Kitűnő munka. Kedvenc dalok: Create the Infinite, Seed Awakening.

Régen hallgattam őket, lehet ezért "esett" ez most jól. Örülök, hogy a Graveyard Classics féle szarságok után visszataláltak a jó útra. De azért sajnálom én is, hogy ezek alá, a szerintem jó kis dalok alá, nem tudtak kreálni normális hangzást. Az okés, hogy mély-mocskos-nem steril hangzást akarnak (szerintem legalábbis) de azt úgy is meglehet tenni, hogy mellette megszólaljanak azok a dalok, legyen benne erő, súly. És ez most nem sikerült, de amúgy ez a lemez egyedüli, bár kétségkívül nagy hibája. Kedvencek: The Shadow of the Reaper-Deathklaat kettőse, és a The Poison Hand belassulás.....

Egész jól elvoltam vele, de azokat az idegesítően gyermeteg dalbevezetőket, meg az utolsó dalt lehagyhatták volna. Sokszor éreztem azt, hogy belecsaptak egy jó kis témába, de sajnos nem vitték végig a dalon, hanem más témára váltottak, és ez sokszor megtörte a dalokat, ami nem vált előnyére. Picit néha túlnyújtottnak éreztem a dalokat. Az utolsó előtti volt a legjobb nóta...Korrekt munka, de lehet/lesz ez még jobb is....

Csak a megszokott Moby Dick lemez, semmi több. Szerintem egy ilyen kaliberű lemezt a csapat 3-4 nap alatt képes összehozni. Nem rossz, de a régi albumoktól, sőt szerintem még a Golgotától is messze van. Érdekes szövegek most is vannak (lsd a Demokrácia álarca egyes sorai). A jobb dalok, mint eddig sokszor már, itt is a lendületesebb, tempósabb nóták, ezek jó kis koncertdalok: pl. Tegyünk Úgy, Jusson eszébe.

Bár csak pár számukat ismerem, azokat is csak az 1. és 2. albumról, ez nagyon bejött. Döbbenetes hogy Messiah hangja alig változott a Nightfall album óta. A számok is kellően súlyosak, jó dalszerkezetek, tökös riffek, minden a helyén. Rajongóknak (meg aki kicsit is kedveli őket) érdemes volt rá várni.

Technikás death. Kb ezzel el is mondtam mindent :). Azért az uccsó számban érezhető Nile hatás.

Ez sem.

Érdekes album. Először 8 pontra gondoltam, majd 9-re, aztán 10-re most meg megint 8-ra. Néhány rész nagyon kellemes (Lazarus, Halo, Arriving somewhere...), de pl Start of.., Glass arm, Shallow kicsit unalmasabb perceket is tartalmaznak. Erős nyolcas.

Jaj. Nem az én zeném.

Nagyon vártam, és jó nagyot csalódtam. Legjobb számok Shadow of the Reaper és a tempósabb Deathklaat, a többi ötlettelen, egyforma. Hangzás meg szar. Igazából ha a zenekar 1. vagy esetleg 2. albuma lenne, akkor még jó is lehetne, de így már csak rétestészta. Mármint ez az irányvonal. Senkinek nem ajánlom.

Nem rossz, de igazán fogós dalokat nem sikerült írni.

Kicsit egybefolyt, egyébként nem rossz.

Nem vagyok sem a stílusnak, sem a zenekarnak nagy ismerője/kedvelője, de ez a lemez jó. Annyira jó, hogy rögtön háromszor egymás után meghallgattam, miután beszereztem. A hangzás oda van rakva, a dalok szintén, hát megérdemli a 10est.

Én pedig remélem, hogy fogok még róluk hallani.

Nem tudok hozzáfűzni semmit. (na jó, azt azért hozzáteszem a 20-adik meghallgatás után, hogy a Nothing jobb)

Jó zene ez, a Shallow pedig óriási sláger lehetne.

Az eredetit nagyon szerettem, ezért kicsit nehezen tudom elfogadni az új hangzást. (Warrel Dane hangjáról pedig annyit, hogy vagy bejön, vagy nem. nincs középút)

Az előzőek alapján nem számítottam sok jóra, de még azt is alulmúlták. A hangzás iszonyat béna, ennél gyengébbet régen hallottam.

Jó ez.

Becsületes iparosmunka, de sajnos ez a Moby Dicktől kevés.