Amikor 1995-ben, az Iron Maidenes meg Judas Priestes korszakomban, amikor még gőzöm sem volt, mi az a death metal, valaki megmutatta ezt az albumot. 10 év múlva biztosan állíthatom, akkor az életem zeneileg nagyon nagy fordulatot vett. A csapat munkásságát ismerve, ez az album diszkográfiába egyáltalán nem volt illő, mégis rengetegen ezzel szerették meg őket. […]
Tovább »
Sok olyan magyar csapat van, amelyek igazán megérdemelnék a nagykiadós hátteret, olyanok, akikben több van annál, minthogy az underground árnyékában maradjanak. Ilyen a CasketGarden, ami már megtette az első lépést, hogy kitörjön kishazánkból, és nyugat felé induljon. Ez a lépés a debütáló album volt, amit a szlovák Metal age adott ki. Kezdjük előszöris a borítóval. […]
Tovább »
Kevés olyan ember vagy zenekar létezik, ami egy stílusnak az alapkövét tette le. Olyan még kevesebb, aki két stílust alapított. Ilyen hatalmas zenei koponya volt Chuck Schuldiner, aki a death metált és a progresszív death metált kreálta. Az utóbbi műfaj megteremtője volt ez a lemez, amiről most írok. A Control denied csak egy project volt, […]
Tovább »
Az úr 2004.-ik évében 3 death albumot vártam igazából. Az első, a Kataklysm okozott egy kis csalódást. A másikkal, a Cannibal Corpsével nagyon meg voltam elégedve. A harmadik, a Deicide (amit talán a legjobban vártam) okozta a legnagyobb csalódást. Hogy miért? Azért, mert nem Deicide. Mert unalmas. Nem mondom, hallottam már ennél semmitmondóbb és unalmasabb […]
Tovább »
Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy melyik a legnagyobb death metal ország, Amerika után gondolkodás nélkül meg merném említeni Lengyelországot. Ugyanis itt olyan bandák kezdték el és folytatták a pályafutásukat, mint a Vader, a Behemoth, és jelen kritikánk tárgya, a Dies Irae. A csapatot nevezhetjük egy projectnek is, ugyanis a gitáros Mauser és a dobos Doc […]
Tovább »
Idén talán ezt a death albumot vártam legkevésbé, sőt, egyáltalán nem is érdekelt, mikor fog megjelenni. Ez, mint mostanság kiderült, elég nagy hiba volt, de erről később. A Dismember munkásságát régen nem igazán követtem, ismertem 1-2 számot, és ott meghúzódott az ismerettség határa nálam. A hallgatás után olyan gondolatokkal álltam fel, mint ‘a dob néha […]
Tovább »
Unatkoztam. Egészen fél órával ezelőttig. Mostmár nem. Elmesélem, miért. Unalmamban mindenféle idióta honlapot böngésztem az interneten, épp a Warner Music Hungary honlapján jártam, és a kiadónak azon kiadványait nézegettem, amiket a fejesek rocknak tituláltak. Görgettem szorgalmasan, majd megláttam a Pantera best of-ot, rá is kattintottam sebesen, hogy vajh’ mit írnak róla. Egy idézet volt ott, […]
Tovább »
Na igen. Minden jobb csapatnak eljön az az idő, amikor csinál egy olyan lemezt, ami teljesen megosztja a rajongótábort. Elég a Hypocrisy – Catch 22 című remekművére gondolni, ami ugyebár kettétépte a fanokat, voltak, akik megutálták a zenekart, voltak, akik akkor szerették meg igazán. Nos, a Kataklysm történetének második ilyen albuma elé érzezett. Ennél az […]
Tovább »
Amikor az ismerősöm 2002 végén azt kérdezte tőlem, hogy „figyelj má’, hallottad már az új Lowbrowot?”, az én válaszom az volt, hogy „haggyá’ má’ békét, nem kell a póver metálod, most jelent meg az új Napalm Death, van mit hallgatnom”, vagyis elküldtem a Lowbrowjával együtt. De a következő mondata nagyon meglepett: „ebben a bandában zenél […]
Tovább »
Nagyon kevés olyan zenekar van, amire azt lehet mondani, hogy nem csupán egy csapat stílusát követi, hanem egy kis Pantera, egy kis Static-x, vagyis sok csapat zenéjének stílusát viseli magán. De olyan zenekar talán csak egy van, amelyre azt lehet mondani, hogy senki és semmi nem volt rájuk hatással azért, mert ilyen zenét senki sem […]
Tovább »
