Amikor egy formáció már több mint három évtizedet lehúzott a metal világ sűrűjében, ott már ritkán beszélhetünk hirtelen jött trendhullámok meglovagolásáról. Az olasz Memories Of A Lost Soul esetében pontosan erről a makacs, időtálló kitartásról van szó, a veterán brigád pedig szeptember 18-án már a hatodik nagylemezével jelentkezik a My Kingdom Music istállójából.

A Lost Memories zeneileg nem ragad le egyetlen jól bejáratott sablonnál. Az anyag a skandináv ízű melodikus death metal harapósságát keveri a black metal komorabb árnyalataival, amit időnként gótikus, már-már szimfonikusba hajló atmoszférával sűrítenek be, hogy teljes legyen a sötét összkép. A fizikai gyűjtőknek külön jó hír, hogy a dupla lemezes kiadás egy bónusz koncertanyagot is rejt: a The Darkest Live felvételeit a palermói Mindhouse klubban rögzítették, így a csapat nyers színpadi energiája is kézzelfoghatóvá válik.

Aki annak idején rongyosra hallgatta a korai Dark Tranquillity, a nyersebb At The Gates vagy éppen a Cradle Of Filth kazettáit, az nagy valószínűséggel ebben a dallamos, de kifejezetten borongós anyagban is megtalálja majd a számítását.

A klasszikus göteborgi melodikus death metal pontosan az a zenei skatulya, amiből a skandináv formációk a mai napig képtelenek – és talán nem is akarnak – kitörni. A tavaly tavasszal összeállt svéd Beyond Defiance triója is ezt a jól bejáratott csapásirányt követi, némi thrash és fekete fémes karcossággal felütve a napokban érkező, Utopia címre keresztelt debütáló anyagán.

A Lars Karlsen, Torbjörn Andersson és Sven Erik Fritiofsson alkotta tagság az anyagot a saját otthoni stúdiójában rögzítette, a végső keverési teendőket pedig Sven Erik pofozta helyre, méghozzá a banda állítása szerint a többiek árgus, szigorú felügyelete alatt. Bár az efféle sufnituning megoldások néha meglehetősen erőtlen eredményt szülnek az undergroundban, a srácoknak hallhatóan sikerült egy elég masszív, vaskos megszólalást kikeverniük.

Ha a Dark Tranquillity, az Arch Enemy vagy mondjuk a Sylosis korongjai amúgy is sűrűn forognak a lejátszódban, érdemes rápillantani a formáció vizuális anyagaira is. A Cry című dalhoz összerakott videót már megtaláljátok a digitális térben, pörgessétek le őket a nyár végi hőségben, hátha nem olyan lesz, mint amit a borítóképen láthatunk.

Van az a fajta fojtogató, jeges északi sötétség, ami nemcsak a csontokig hatol, hanem az ember lelkét is szép lassan, módszeresen őrli fel. Nagyjából ebből a kilátástalan, felemésztő állapotból rántotta vissza magát a The Duskfall legénysége, hogy tető alá hozzák a The Everlasting Shadows című hatodik nagylemezüket. A svéd dallamos death metal veteránjai még tavasszal dobták be a digitális térbe az anyagot, de október 30-án a The Circle Music jóvoltából végre kézzel fogható formátumban, CD-n és vinylen is beszerezhetővé válik a gyűjtemény.

Az album megszületése egyáltalán nem volt magától értetődő folyamat. Mikael Sandorf frontember az elmúlt tíz évben valóságos pokoljáráson ment keresztül: családtagok elvesztése, felesége betegsége és saját mentális küzdelmei miatt a zenélés egy ponton már csak puszta szorongást és frusztrációt jelentett számára. A lemez így egy igazi terápiás küzdelem lenyomata, amelyen a csapat kilenc friss dalt pakolt össze, egy feszes 39 perces játékidőben. A felvételek jórészt házistúdiós körülmények között készültek, a végső, harapós formát pedig Sebastian Lindgren dobos keverési munkája biztosította.

Nincsenek felesleges kitérők, a srácok azt a jellegzetes, kilencvenes éveket idéző skandináv riffelést és kicentizett melódiavilágot hozzák, amiért anno megkedveltük ezt a színteret.

Az északi dallamos death metal aranykora óta tudjuk, hogy bizonyos panelekből építkezni veszélyes terep, mégis akadnak zenészek, akik nem tudnak szabadulni a göteborgi iskola bűvöletétől. A Til The End pontosan ilyen társaság: olyan veteránok verődtek össze benne, mint Antony Hämäläinen a Nightrage-ből, vagy a dobok mögött ülő Veress Márton, akiknek a neve garancia az elhivatottságra. Szeptember 11-én érkező, azonos címet viselő nagylemezük a Lifeforce Records gondozásában lát napvilágot, és nem titkoltan az At The Gates vagy a korai In Flames örökségét igyekszik aktualizálni.

A Gustavo Sazes által jegyzett borítóba csomagolt tíz tétel egyfajta tisztelgés a műfaj alapkövei előtt, mégis frissnek hat a modern hangzásnak köszönhetően. Az Until The End videója már most ízelítőt ad abból a technikás, ugyanakkor emlékezetes dallamokkal operáló megközelítésből, ami a teljes anyagot jellemzi. Itt nincsenek felesleges kitérők, a gitártémák precízek, az ének pedig ügyesen egyensúlyoz a düh és a dallamosság határmezsgyéjén. A négyesfogat láthatóan komoly energiákat mozgósított azért, hogy ne csupán a múltidézés legyen a cél, hanem egy olyan egyedi karakter kialakítása, ami a mai mezőnyben is megállja a helyét.

Új hivatalos videoklippel jelentkezett a veronai székhelyű melo-death vonalas Shiver Down. A vizuális körítés a The Beauty of Slumber című tételhez készült, amely a csapat Ad Noctem Records gondozásában, 2024-ben megjelent The Void Supreme című debütáló nagylemezéről származik.

A videót a Due DeciBel stábja forgatta az észak-olasz underground színtér egyik bázisának számító San Donà di Piave-i Revolver Clubban. A dal koncepciója a modern ember egyik legsötétebb menekülési útvonalát, a szenvedés elől az apátia zsibbasztó kényelmébe való visszahúzódást boncolgatja. A nihilista beletörődés helyett azonban a szerzemény egyfajta erőteljes kiáltássá alakul, amely a komfortzónából való kitörésre és a nehézségekből fakadó belső erő megtalálására sarkall.

Az amerikai Connecticut államból származó Fires In The Distance harmadik nekifutásra végérvényesen rátalált arra a sötét, mégis monumentális ösvényre, amelyen az Amorphis és az Insomnium legjobb pillanatai osztoznak. Június 12-én a Prosthetic Records gondozásában érkezik a Circadian Promise, amely a zenekar eddigi legkomorabb, egyben leginkább magával ragadó alkotásának ígérkezik. A hat tételt felsorakoztató, helyenként kilencperces monstrumokkal operáló anyag a spirituális halál és az elkerülhetetlen végzet elfogadását járja körül, miközben a szintetizátorokkal dúsított dallamos death és doom metal legnemesebb hagyományait csiszolja tovább.

A kreatív motorért felelős Yegor Savonin gitáros szerint a lemez a 2024-es, a Dark Tranquillity társaságában végigtolt turné tapasztalataiból is táplálkozik. A felvételek során visszatértek Dave Kaminsky producerhez és Randy Slaugh hangmérnökhöz, hogy a monumentális nagyzenekari díszletek ne nyomják el a dalok húsbavágó őszinteségét. Ez az első kiadvány, amelyen a mikrofont is megragadó új gitáros, Brendan Hayter hallható; az ő reszelős hörgése és tiszta énekhangja adja meg a lemez kettős karakterét.

A stúdiómunkálatok a Power Station New England és az észak-karolinai Studio Wormwood falai között zajlottak, ahol a ritmusszekciót – Craig Breitsprecher basszusgitárost és Jordan Rippe dobost – közösen rögzítették, így megőrizve a hangzás természetes melegségét. A dalok között felbukkan egy különleges vendég is: a By This Time Tomorrow tételében a Dark Tranquillity és az Andromeda sorait erősítő Johan Reinholdz gitárjátéka hallható. A Fires In The Distance láthatóan nem csupán egy újabb lemezt készített, hanem egy szépia tónusú dokumentumot az elmúlásról, amelyben a Paradise Lost gótikus súlya és a modern atmoszférikus metal eleganciája találkozik.

A kanadai Vancouverből származó, de ízig-vérig skandináv szellemiségű Atavistia május 15-én, a Blood Blast Distribution gondozásában szabadítja el legújabb nagylemezét Old Gods Awaken címmel. A 2017-ben alakult formáció zenéje egyértelmű irányt követ: aki a Wintersun, az Ensiferum vagy a Dimmu Borgir epikus, szimfonikus elemekkel átszőtt világában érzi otthon magát, az itt megtalálhatja a számításait.

Az Old Gods Awaken egy nagyszabású, kétrészes koncepció első felvonása, amely a fényt, a diadalt és az ébredést helyezi középpontba. Az album kevesebb mint hat hónap alatt, egyfajta inspirációs roham szülötteként jött létre, így a dalok ösztönösebbek és feszesebbek, miközben megőrzik a zenekarra jellemző progresszív ambíciókat és a pusztító blastbeateket is.

A lemez egy középkori hangulatú intróval (Raise All Thy Horns) nyit, hogy aztán a Mystic Tavern képében egy technikás, mégis kocsmai hangulatú zúzásba csapjon át. A Mattias Sippola (gitár/ének) vezette gárda bátran nyúl a gyökerekhez: a vad és gyors I skogens djup teljes egészében svéd nyelven íródott, a több mint 11 perces, epikus zárótétel (Old Gods Awaken) pedig finn kórusbetétekkel idézi meg az északi természet újjászületését. A lemezen helyet kapott még a törzsi ritmusokkal operáló To a New World, valamint a zenekar védjegyének számító, komplex szólókkal tűzdelt Ride The White Storm is.

A dán melodikus death metal harcosai, a Vanir április 3-án térnek vissza a csatatérre Wyrd című új nagylemezükkel, a Mighty Music égisze alatt. A lemez a sors (Wyrd) időtlen témáját járja körül, a háborúk és az emberi döntések tükrében, amelyek a jövőnket formálják.

A David Troest által készített borító a történelem egyik legfélelmetesebb hadigépezetét, a szárnyas huszárt ábrázolja. A vizuális koncepció a 1683-as bécsi csatát idézi meg, ahol a lengyel lovasság megállította az Oszmán Birodalom terjeszkedését – ez a történelmi esemény adja a Never Surrender című dal hátterét is. A Demigod Recordingsban kevert anyag az Amon Amarth, a Wolfheart és az Insomnium rajongóinak kínál újabb epikus utazást.

A több mint egy évtizede aktív, epikus történetmeséléséről ismert hatosfogat a megjelenést követően intenzív koncertezésbe kezd. A koppenhágai lemezbemutató után beveszik a német Ragnarok és Mead and Greed fesztiválokat, a cseh Basinfire Festet, augusztusban pedig a Wacken Open Air közönsége előtt is bizonyíthatnak.

A bilbaói székhelyű melodikus death metal formáció, az Empire of Disease március 19-én jelenteti meg új nagylemezét While Everything Collapses címmel az Xtreem Music kiadásában. A 2025 során rögzített, nyolc dalos lemezről No Risk, No Glory daluk videója nézhető meg.

Empire Of Disease – While Everything Collapses

(Xtreem Music)

1. The Beast Inside Me
2. Depravity
3. No Risk, No Glory
4. The Art of Manipulation
5. Torture Chamber
6. Hamunaptra
7. While Everything Collapses
8. More than a Hundred

A zürichi Fueled By Fear régóta esedékes Ordinary Evil EP-je, ami a svájci precizitást ötvözi a klasszikus göteborgi metal hangzásvilágával. Nem véletlen a párhuzam, hiszen a produceri székben Oscar Nilsson (The Halo Effect, The Haunted) ült a Bohus Stúdióban, aki tökéletesre csiszolta a csapat modern, metalcore és melodikus death metal elemekből építkező zenéjét. Ezt jól prezentálja Suffer című daluk.

Az EP koncepciója Hannah Arendt filozófiájából, a „gonosz banalitásából” merít. Mauro Galasso dobos szerint „a gonosz gyakran nem szörnyetegként jelenik meg, hanem a konformitás és a felelősséghárítás álarca mögött„. Ez a gondolat vizuálisan is megjelenik a borítón, ahol egy klasszikus mellszobor omladozó felszíne alól bukkan elő a démoni valóság. A gitáros Manuel Elber elmondása szerint „az anyag négy évig formálódott, rengeteg vért és verítéket követelve, mire elnyerte végleges formáját„. A 5+1 A-HA feldolgozást tartalmazó EP az alábbiakban hallgatható végig.