Immár negyedik teljes albumánál tart a német Stillbirth. Az előzőeket nem volt még szerencsém hallani, de a Global Error ismeretében bizony nem ártana leásni azokig sem. Bár a csapat ránézésre fiatal tagokból áll, nem tegnapelőtt kezdték az ipart; 1999 óta rongálják félig death, félig grind zenéjükkel az arra érdemesek hallójáratait. Sok-sok tagcsere után úgy 2 éve mondható igazán stabilnak a felállásuk.
Az általuk művelt stílustól szokatlan módon nem épp a leglényegretörőbben indítanak: az intró majdnem 2 perc hosszú! A klipesített Chainsaw Throatcutot pedig több, mint 4 percesre nyújtják, ami szintén áthágása a death/grind irányzat etikettjének (grindcore-ban eleve az a bevett szokás, hogy minél rövidebb, annál jobb. :D). A majd’ 40 perces korongon a számok többsége nagyjából 3-4 perc környékén mozog, kivételt a bevezető mellett csupán a német nyelven íródott Schmand An Der Hand és a lezárás, a Faces Of Meth jelentenek.
A kib..ott gödör nyitva áll, bárki beleeshet. Nagyjából erre utal az Open Up This Fucking Pit címre hallgató trekk. Eme gyorsabb tempójú darát a címadó szerzemény követi. Egy kis beszédszösszenetet követően csapnak a lecsóba és ez a szám már egy fokkal összetettebb, kellően dilinyós is; leginkább a kanadai Kataplexisszel rokon. A hörgésért felelős emberke, Fabian Wallenfang itt bemutat lényegében mindent, a bugyborékolástól a disznósivításig. 🙂 Egy állat ez a faszi! 😀 Majd a társadalom peremére sodródunk az On The Edge Of Society-vel. Itt már népmileg Cannibal Corpse-osan súlyozós, eszelős gitártémák is befigyelnek. Az addig jobbára csupán alapozgató (de még milyen beton módon!) dobos is egy kis brillírozásra vetemedik benne a vége felé. Már-már doomosra lassulnak a fiúk a Don’t Give A Fuck elején, de visznek azért bele gyorsulást, csak hogy helyére zökkentsék az egyensúlyt. Az említett Kannibálok repertoárjába ez a tétel is simán beférne. A média által eltompult agyú személyekről íródott a Media Zombies, már a címével is árulkodó. A bevezető gitártéma itt szokatlanul könnyednek hangzik. Megijedni persze semmi ok, a Stillbirth csupán a játékosabbik oldalát villantja meg ezzel.
A Mothertruckert is egy nyúlfarknyi verbális közjáték előzi meg, majd egy alterosnak hangzó jammelés közepébe csöppenve végül eljutunk a pokolig, vagyis a mindent elsöprő vadállati zúzdáig. Itt is egészen groteszk dolgokat művel vokalizálás terén Herr Wallenfang. A zenészek pedig rendíthetetlenül pakolják alá a cseppet sem egysíkú témákat.
A Chronic Avengerben ügyesen ötvözik a floridai mélyrehangoltságot a Napalm Death közeli „bele az arcba” attitűddel. A Margin Callt pedig mint ahogy az elején hallható, feltehetőleg pénzfeldobással döntötték el, hogy az album finisében foglaljon helyet. 🙂 Ez egy tipikusabb death metal opus. A kiállás ugyanakkor tartogat meglepit. Lassacskán lepereg a cd; a már említett német nyelvű dal és a meglehetősen matekozós Faces... zárja a sort.
Az ötösfogat nem igazán engedélyez üresjáratot, pihenést a rendelkezésre álló időben. Engem lényegében meg is vettek ezzel a fajta muzsikával és ezzel az atom hangzással kilóra. Dicséretes, hogy nem a gázpedál végig való nyomogatásáról szól a történet, hanem valamennyi szerzeménybe csempésztek eléggé agyahagyott, heveny bólogatásra késztető breakdownokat.
A Leng T’che, Dead Infection és Cliteater rajongóinak ajánlott táplálék a Globális Hiba, de akár Mortician, Cannibal Corpse fanok is szerezhetnek vele maguknak kellemes perceket.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.