No, azt hiszem, Indiából sem érkezik minden nap metal lemez. Black metal meg végképp nem. Hogy ez a kulturális és földrajzi távolságok miatt van így, vagy valóban ennyire periférián mozog a térség metal zenei teljesítménye, nem tudom. Az biztos, hogy vegytiszta black albumot még nem hallottam indiai zenészek tollából. Hát, most már de! A New Delhi-ből érkezett Toxoid bizony éjfekete black metalban utazik. A három éve létező csapat tavalyi bemutatkozó lemeze pedig az Aurora Satanae, egyelőre szerzői kiadásban megjelentetve.
Azt le kell szögeznem az elején, hogy a hangzásra ráállva, már első nekifutásra is felkaptam a fejem számos hangulatra és dallamra. A hangzás sem rossz egyébként, sőt, ha egy kiadó nélküli, elsőlemezes indiai black bandáról van szó, akkor egyenesen kiváló. Persze a stílusirányzatnak megfelelően koszos, zajos és retró, de nem a raw-ra kevert pincében zajongásra kell gondolni, hanem sokkal inkább egyfajta ’90-es évekbeli európai megszólalásra. A hangzáson felül a zene is ezt a korszakot idézi meg szinte tökéletesen. Érdekes, hogy csak a zenét hallgatva meg nem mondanám, hogy indiai a csapat, annyira eurokonvencionális minden szerkezet és zenei megoldás. Az első lépéseiket éppen megtevő Dark Funeral, Gorgoroth, Marduk, Naglfar, Lord Belial és úgy egészében a skandináv black vonal bölcsőjének szaga lengi be az Aurora Satanae épphogy fél óráját. A múltidézésen felül egyfajta gyermeki bájjal vértezi fel a lemezt a jó pár elcseszés, félrepengetés, egy kis hamisság is. Furcsamód ezek itt most nem zavarnak, hanem egy hihetetlenül izgalmas emberi közelségbe hozza a bandát a hallgatóhoz. Persze ahhoz, hogy ez a mágia működőképes legyen, és ezek a kis hibák, koszok ne zavarjanak, kellenek a jó dalok, illetve egyfajta nihil összkép is. Elsőre, idegen füllel még morgolódtam ezeken, de ahogy egyre jobban megismerkedtem a bandával, úgy egyre jobban beszippantott az aurájuk. Először is ugye India… Aztán önálló debütlemez három lütyők srác tollából a skandináv hagyományok mentén. Nézzetek már rá erre a fotóra! Hát nem árad belőle egyfajta őszinte gyermeki báj??? De! A jobb oldali srác Nocturno Culto szellemi örökségét egy az egyben ültette át ebbe a beállásba. Annyira őszinte minden nekem ebben a három srácban, annyira emberi ez a póz, hogy kilóra megveszem Adnan Khan furcsa és igen repetitív artikulását, minden hallgatásnál együtt bénázom el a gitárosokkal a Baphomet Enraged gitártémáját, akarom hallani, ahogy a Feed My Wrath akkordbontásánál üvölt, hogy az egyik gitár hamis egy kicsit. Sőt, ezek nélkül ez a lemez egyszerűen kevesebb lenne! És ez nem gagyi! Nem tudom megmondani, hogy miért nem az. Egyszerűen csak érzem, hogy ez így jó!
Toxoid - Aurora Satanae
Nem tudom, hogy miért szórakoztat ennyire ez a lemez. Vagyis tudom. Ez pedig az a mérhetetlen egyszerűség, őszinteség, bájos amatőrizmus, amin keresztül valahogy ez az ős black egyszerűen pusztít és szórakoztat. Amíg hallgatom a lemezt, szent meggyőződésem, hogy csak is így szólhat egy hiteles black lemez. Ami ennél profibb, az már elveszít valamit a szellemiségből. Lépésről lépésre kilúgozódik belőle az emberi gyűlölet, a vibrálás, a testközelség. Na, a Toxoid ezeket mind megadja és bizony a dalok és harmóniák is nagyon rendben vannak.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.