A The 3rd Attempt egy új banda, amit olyan öreg rókák alkotnak, hogy akár szuper groupnak is lehetne nevezni, ha nem utálnám ezt a kifejezést… A sztori ott kezdődik, hogy Tchort (ex-Carpathian Forest, ex-Blood Red Thorne, ex-Emperor és Green Carnation) valamint BloodPervertor (ex-Carpathian Forest) megunta Natterfrosték és a Carpathian Forest lassan 10 éve tartó agóniáját és saját bandába vágták a fejszéjüket. A két sokat látott zenész maga mellé vette Tybaldot (leginkább a Den Saakaldte és a Pantheon I dobosaként ismerhető) és egy eddig nem ismert Ödemark névre hallgató vokalistát. Mi maradt hátra, hát belőni a stílust. Nem nagy kunszt kitalálni, hogy a végeredmény black metal. Abból is a mocskos, lepukkant, beleszarós verzió…
A Born In Thorns azért kicsit többet rejt annál, hogy elintézzük a fenti megfejtéssel. Persze alapvetően a black’n’roll határozza meg a lemezt, azonban Tchorték a színtéren mozgó IXXI-hez, kései Darkthrone-hoz és a Sarkéhoz képest is pozícionálták magukat, így a végeredmény semmiféle képen sem nevezhető valamelyik másik banda másolatának. Az alap viszonyítás persze a Carpathian Forest – Strange Old Brew lemezének groovos, pörgős lüktetése Natterfrost hányós-szarós-belezős ambient tételei nélkül, valamint kicsit több klasszikus black elemmel fűszerezve. A kései Darkthrone is igen jó viszonyítási alap, azonban Fenrizék zenei nihilizmusa és világba beleszarom hozzáállása, hova tovább polgárpukkasztása helyett Tchorték konvencionálisabb és befogadhatóbb zenében gondolkodnak. A vokál azonban rejt itt-ott Nocturno Kultosan szar éneket is, ami nekem nem feltétlenül hiányzik innen, de persze nem én írom a koncepciót. Belefér, na. Tűnő pillanatokra BloodPervertor gitárjátéka még a Now Diabolical korszakos Satyricont is felhánytorgatja, azonban a The 3rd Attempt bátran túllép a groove-os megközelítésen és vált ha kell klasszikus blastbeates black metalra is. Ilyenkor határozottan érezhető a korai Dark Funeral íze is. A pontot az „i”-re a stílusban már egyáltalán nem ciki heavy metalos riffek felbukkanása teszi fel, ami jóleső húzást tud az adott zenei résznek kölcsönözni. Ödemark bugyborékoló károgása bennem az ex-IXXI-s Totalscorn orgánumát idézi fel, azonban ő nála változatosabb, hallgatóbarátabb megszólalással van felvértezve. Ha már mindenki sorra került, akkor Tybald sem hagyható ki, akinek a dobtémái nagyon sok helyen Anders Kobro CF-megoldásaira hajaznak. Ez persze jó pont, Kobro mester igen jól teszi és mindig is jol tette a dolgát. Ami rá hasonlít, az rossz nem lehet.
A bő 48 percnyi pusztulat hangzása a veterán osloi Dub Studióban (Carpathian Forest, Blood Red Throne, Green Carnation, Tsjuder) kovácsolódott, ami garancia egy igen telt, röfögős összképre. Hibátlan a megszólalás. Nincs mit tenni, a Born in Thorns tíz tétele nem a magfizikáról szól, csak az egyszerű pofánverős, mocsok black lüktetésről. Bármikor szívesen lepörgetem, de a legjobb alkalom talán a hétfő reggeli munkába menet lesz.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.