Huntress
Static

 

A Huntress-t általában mindenki utálja. A környezetemben biztosan. Már aki ismeri őket, bár talán azok is, akik nem ismerik, mert utálkozni most jó dolog. Én imádom a banda debüt lemezét! A mai napig előkerül időnként és ez nem lesz később sem máshogy. A Spell Eater szerintem az újkori okkult heavy metal egyik legjobb albuma. Olyan hihetetlen energia ömlik abból a lemezből, ami elsőre szinte sokkolt. Persze ehhez kell Jill Janus kisasszony aurája és torka, amiből szinte már nem is hangok, hanem egyszerűen valami letaglózó energianyaláb tört fel. Anno a Spell Eateren bizony a zenésztársak sem tököltek és olyan tempót diktáltak számról számra, ami egyszerűen kirántotta az ember alól a talajt. Ekkora félelmetesen nagy erőt tényleg rég nem éreztem heavy metal közeli lemezben. A Napalm Records meg is ette őket szőröstől, bőröstől. Első lemez után minden ment nekik a fesztiváloktól a világturnéig. A srácok addig akarták gondolom ütni a vasat, amíg meleg, így gyorsan, szinte egy éven belül jött a kettes Starbound Beast, ami pontosan akkora csalódást okozott, mint amekkora meglepetést a debüt lemez. Enervált, lagymatag, középszerű és Jill sem tudta hozni a stúdióban azt amit kellett volna. Gondolom ronggyá szaggatta a hangszálait a koncerteken, amiből nekem is volt szerencsém egyszer. Hát nem kímélték magukat, az biztos! Szóval a kettes lemez egy született kukabúvár kiadvány. Elvetélt próbálkozás.

Most egy kicsit visszább vettek a tempóból és két évet kellett várni a harmadik lemezre, ami bennem arra volt hivatott megjelenése előtt, hogy eldöntse a nagy kérdést. A Spell Eater egy egyszeri véletlen csoda és ez a csapat középszerű, vagy pedig a kettes lemez csak a túlhajszolás, kapkodás eredménye lett volna? Büszkén jelentem, gőzöm sincs! A válasz nem született meg. A Static határozottan életképesebb a Starbound Beastnél, de még mindig csak árnyéka a debütnek. Pedig végre ismét energikusan kezdenek, a Sorrow és a Flesh nagyon patentül meglódul, bár már a Sorrow közepén felütik a fejüket azok a kis semmitmondó akkordpengetések, amik a leggyűlöltebb, leghitványabb heavy metal eszközök, de ezen Jill ismét csak torokmetsző éneke átlendít. A King Diamond párhuzam persze továbbra is tagadhatatlan, de a thrashes tekerések helyét átvette egy sokkal inkább Iron Maiden ihlette ikergitáros fogalmazásmód, ami persze nem rossz dolog, de egy kicsit elvett a zene éléből. Ezekkel együtt is bizakodásra ad okot a kezdés, hiszen van energia, energiácska. Időnként, amikor lankadna a figyelmem, Jill képes megmarni, mint egy vipera, vagy ha nem mar, akkor csak egy jóleső refrénnel tartja fent a figyelmet. Persze vannak itt skandináv kompatibilis riffelések, amik azonnal beindítják a nyakizmokat és felidézik a Jag Panzer és Tad Morose érzésvilágot, mégis valahogy ingadozik az energiaszint, még számon belül is. Egy kötélen próbálnak meg négyen egyensúlyozni és hol erre, hol arra leng ki az összkép. Többnyire a gitárosokon érzem az igazi enerváltságot. Vagy az ötlet kezd elfogyni, vagy kevesebb szenvedéllyel írták meg ezeket a dalokat, mint tették azt a debüt lemez esetében. Legalább Jill próbálja a mérleg pozitív oldalát telepakolni jó dallamokkal, ami nagyrészt sikerül is neki, persze a korai recsegős hangszálmetszést már csak bizonyos alkalmakkor használja. Itt is csorbult emiatt a zene éle kicsit, és ezt akkor is így érzem, hogy ha tudom, hogy azt amit a Spell Eateren művelt, nem lehet sokáig büntetlenül csinálni.

HUNTRESS - Flesh (Official Lyric Video) | Napalm Records

Nagyon nincs itt még minden a helyén. Olyan érzésem van, mintha a Static a Spell Eater előtti lemez lenne. Akkor is, ha a Starbound Beasthez képest határozottan javult az összkép. Most kétségeim vannak afelől, hogy visszatalálnak-e a debüt energiaszintjéhez. Fene tudja. Talán a jelenlegi mezőnyben már az is kevés, ha csak megközelítik. Sajnos az az általános elvárás a világ részéről, hogy folyamatosan meg tudd ugrani az előző anyag szintjét és még egy picit emelni is illik a tétet. A tét nem emelkedett, a megugrás messze elmarad. Mi legyen az utolsó mondat? Talán az, hogy aki egy kicsit is érdeklődik a stílus iránt és nem ismeri a Spell Eatert, az ne hagyja ki azt a lemezt. A Static is hallgatható, de azért ez kevés lesz. Nagyon hamar kevés lesz.