Alex Henry Foster – „Alkotóként hihetetlenül áldott vagyok”

Győr Sándor

2025. július 30.

0

Alex Henry Foster multiinstrumentalista zenész, aki a The Long Shadows nevű formációjával augusztus 26-án visszatér az A38 fedélzetére, hogy jobbára post-rockként aposztrofálható, de számtalan stíluselemet vegyítő, elemi erejű és transzcendentális hatású dallamaival kiszakítsa a valóságból és messzire repítse a közönséget a hangok szárnyán. A beszélgetésből néhány különleges, sőt meglepő dolog is kiderült.

A zenei pályád kezdetéről mesélj kérlek! Hogyan jutottál el ahhoz a egyéni zenei megnyilatkozásig, amit 2025-ben kapunk Tőled?

Nagyon fiatal koromban kezdődött az egész, amikor Édesapám olyan zenekarokkal és előadókkal ismertett meg, mint a Black Sabbath, Led Zeppelin, The Doors, Pink Floyd, The Who, The Rolling Stones, Bob Dylan, Neil Young és sokan mások… ez volt a mi péntek esti rituálénk. Kiválasztottam egy bakelitlemezt a hatalmas gyűjteményéből és meghallgattuk néhányszor. Közben mesélt ezekről a zenekarokról. De ami ennél is fontosabb, megtanított az őszinteség és a következetesség nagy jelentőségére mindenben, amibe belekeveredsz. Ezek a pillanatok, amelyek még mindig az emberi és kreatív alapjaim, végül elvezettek ahhoz, hogy felfedezzem a zenét, amely megmozgatott: The Cure, Swans, The Cramps, The Velvet Underground, egészen a Sonic Youth-ig, Public Enemy-ig, Glenn Branca-ig… Mindezek vezettek a saját hangom megtalálásához. De azt mondanám, hogy az avantgárd és a kísérleti zene szerves elemei annak, amit most csinálok… Szívből jövőnek és közösnek kell lennie.

Hogyan találtál társakat magad mellé? Kik alkotják a the long shadows-t?

Amióta az eszemet tudom, barátok vagyunk Bennel (gitár, dob, ének), Jeffel (basszusgitár, billentyűk) és Miss Isabellel (fúvósok, billentyűk, ének). Számtalan zenekarban játszottam velük, a legdominánsabb a Your Favorite Enemies nevű. Legutóbb Oli barátom csatlakozott hozzánk, aki a dobos feladatokat látja el. A The Long Shadows egy élő organizmus… Az alapján alakul át, hogy mi szolgálja a legjobban azt a kreatív projektet, amin éppen dolgozom. Voltunk már 12-en is a színpadon a múltban. Alkotóként hihetetlenül áldott vagyok, hogy ennyi fenomenális zenészre számíthatok, akik támogatják az elképzeléseimet.

Ők belefolynak a zeneszerzésbe is vagy csak az előadás során van szerepük?

A zeném egyik koncertről a másikra fejlődik… Rengeteg az improvizáció, tehát így egyértelmű, hogy nekik is jelentős szerepük van ebben.

A koncertvideók alapján előadásaid egyfajta utazások vagy rituálék. Milyen érzések vannak benned koncert előtt és után?

Egy koncert előtt azt mondanám, hogy ez mindig attól függ, hogy mit tapasztalok az esemény előtt. Inspirálhatnak az emberek, akiket látok vagy akikkel találkozom, amikor sétálni megyek, egy városrész hangulata, egy beszélgetés, amit folytathatok, vagy egy üzenet, amit kapok… Soha nem ugyanaz. Számomra csak az számít, hogy hajlandó legyek találkozni ezekkel az életet kibontakoztató pillanatokkal.

Ami a koncert utáni érzéseimet illeti, mindig van bennem egy mélységes áhítat, aztán ott a hála érzése. És mindig felvillanyoz a gondolat, hogy találkozhatok az emberekkel közvetlenül azután, hogy lejöttem a színpadról. Ez számomra egy szent pillanat, ami általában addig tart, amíg a helyszín személyzete kedvesen meg nem mondja, hogy ideje, hogy az emberek távozzanak.

A dalaid számomra leginkább hangulatokat festenek. Egyetértesz ezzel vagy Te másképp fogalmaznád meg?

Igen, ezt egy gyönyörűen megfogalmaztad. Ez egy széles vászon, amely emberi érzelmekből és megfoghatatlan érzésekből áll, amelyeket közösen osztunk meg, mint a hullámok, amelyek egy nagy víztömeget határoznak meg az aznap este jelenlévők egysége által. A hangsáv nemcsak egyedülálló, hanem céltudatossá is válik.

Érdekelne, hogy milyen események vagy kik inspirálnak az alkotásra? A dalokban erősen jelen vannak a post-rock stílusjegyek, de tetszik, hogy a punkos zúzás meg a Pink Floyd-os elszállás, meg az újkori Anathema is jelen van. Érdekelne, hogyan változtak a zenehallgatási szokásaid és a kedvenceid az évek során?

Teljesen egyetértek veled a punk szemétben! Pár napja a tetőteraszomon táncoltam a Cramps hangjaira. Fogadok, hogy azon nagyon ritka emberek közé tartozom, akik Tangerben hallgatják őket, ha nem az egyetlenek közé. Mindig is sokféle kedvencem volt, soha nem voltam oda semmilyen konkrét műfajért, trendért vagy bármiért, csak mert éppen menő. Számomra a zene spirituális és képes mindenféle módon szólni hozzád. Ahogy az élet életet teremt, úgy alakult a zenei palettám is az idők során. Most már van néhány filmzene-szerű hangzás is, azok között, amiket szeretek, de ezeket a barátaim hallgathatatlan zenének nevezik. Az aktuális kedvenceim egyben az örök kedvencek közé is tartoznak… Mostanában sokat hallgatok Cure-t, Swans-t, Emma Ruth Rundle-t, Marissa Nadler-t, Ishmael Ensemble-t, Sqürl-t és Innocent Mission-t – legalábbis a telefonom ezt mondja.

A koncertfelvételeket nézve nekem olyan előadók is eszembe jutottak, mint a német The Ocean vagy akár a magyar VHK (Vágtázó Halottkémek). Ismered ezeket a zenekarokat?

Mindig is szerettem azokat a zenekarokat, ahol erős volt a szövegi megközelítés és néhány évvel ezelőtt egy barátom mutatta meg a The Ocean-t. A Vágtázó Halottkémeket nem ismertem. Éppen a legutóbbi élő lemezüket hallgatom, miközben válaszolok a kérdéseitekre. Hallhatóan erős tudatos zenekar. Majd beleásom magam a diszkográfiájukba. Nagyon meglepődtem, de ez egy nagyszerű felfedezés, köszönöm!

Nem első alkalommal érkezel Magyarországra augusztusban. Hogy emlékszel az előző alkalomra?

Az én emlékem inkább egy vibrálás, egy hangulat, egy érzés, valami olyasmi, mint egy gyönyörű vasárnap délután, amikor a szél éppen elég meleg ahhoz, hogy az ember békében érezze magát és összhangban legyen azzal a pillanattal, amihez a kegyelem megadatott, ahol a járókelők mosolyognak az utcán, ahol a levegőben lebegő illatok édesek és egyensúlyban vannak az emberek jóindulatával… Derűs vagyok. Élénken. Szemlélődő. Ez az én emlékem… Mélyen megérintett az első látogatásom és megígértem magamnak, hogy visszajövök, meglátogatom, hogy egy kicsit hozzájáruljak a zenémmel a város nagylelkűségéhez.

A BUZZ lesz a helyi nyitó banda. Ismered őket? Te választottad? Milyen más magyar csapatokat ismersz?

Igen és igazán megtisztelő, hogy elfogadták a meghívásomat. Valóban úgy érzem, hogy ismerem őket az élettel teli hangjaikon keresztül. Ritkán van velem egy másik zenekar, mert a csapattagjainknak már az is elég nagy logisztikai kaland, hogy az összes felszerelésünket és technikai elemünket kezeljék, és azért sem, mert általában több mint kétórás koncerteket adok… Mindig érzékeny vagyok arra, hogy az emberek nem bírnak ki 3-4 órányi mély érzelmi elkötelezettséget. De ha kedvelek egy zenekart, mint például a BUZZ esetében, mindent megteszek azért, hogy csatlakozzanak hozzám egy olyan estére, amelyről tudom, hogy nagyon jelentős lesz minden résztvevő számára. Amerikában a „helyi zenekar” kifejezést általában „kevésbé” jelentősnek tekintik, mint a fő fellépőt, de én teljesen másképp látom a dolgokat. A BUZZ nagylelkűen megajándékoz minket azzal a legnagyobb áldással, hogy meghív minket közösségük tagjai közé, amelynek tagjává válni nagy megtiszteltetés lesz számomra, miután hozzájárultunk az este hangulatához. Tudom, hogy ez különleges lesz!!!

Sajnos nem sok magyar zenekart ismerek, de az olyan klasszikusokat igen, mint az Illés és az Omega, a FreshFabrik-ra pedig halványan emlékszem. Egy barátom nemrég elküldte nekem ezeket a bandákat is, hogy fedezzem fel őket: TÖRZS, Képzelt Város és Thy Catafalque.

2025. augusztus 26-án az A38-on: https://www.facebook.com/events/1199348738635390