Hogy mi is lehet jó program a munka ünnepére? Egy elszállós, darkos metál este! Május elsején a belga Amenra az A38 hajó gyomrában hengerelt le mindenkit az iszonyatosan súlyos, elborult, komor zenéjükkel. A felvezetést pedig műfajhoz illően a viszonylag magyar shoegaze és poszt-rock produkció, a SONYA intézte.

Mindenféle intro nélkül 19:45-kor belekezdett a koncertjébe a SONYA. Elszállós, visszhangokkal megküldött gitárok és Korbucz Sonya álmodozós, szintén atmoszferikus éneke indította a koncertet. Tényleg olyan volt, mintha álomban lettünk volna, hol lassú, hol zúzós zenét kaptunk az arcunkba jó 40 percen keresztül. Sőt, két dal között megkaptuk átvezetőnek Aphex Twin – Rhubarb című tételét, így még jobban elmélyedhettünk az ambient témákban. Továbbá a basszusgitáros, Török Dániel még szintetizátorhoz is nyúlt és így is kaptunk fincsi szétcsavart basszusokat.

Az este különlegessége volt, hogy eljátszották az egyetlen magyar nyelvű dalukat is, a nem olyan régen jelent meg AZT REMÉLEM címmel. Láthatóan a közönséget is érdekelte, meghatott a produkció, hiszen majdnem tele volt a terem és csöndben állva, andalogva nézték azt. Ténylegesen jó felvezetés volt, mindenképp megnézem újra őket!

Pontban kilenckor tiszta gitárpengetés közben vonultak fel az Amenra tagjai a színpadra. Egyből megkaptuk az arcunkba a tömény gitárnyi zajszőnyeget, ami mindenkit lehengerelt. Colin H. van Eeckhout énekes a közönségnek háttal állt szinte végig a koncert alatt. Tőle hallhattunk mindent, mint szavalást, tiszta éneket, suttogást de főleg ordítást.

A koncert nemrégiben megjelent With Fang and Claw EP egyik dalával a Salve Materrel indult. Ezt követte a 2008-as Mass IIII albumon lévő Razoreater és a Mass IV-os Plus près de toi (Closer to You). Műsor nagyját a már említett albumok dalai tették ki, de kaptunk még egy-egy dalt a De Doorn és a Mass III lemezekről is. Nem tartottam egyáltalán unalmasnak az előadást mert ez egy sallangoktól mentes, egyenesen az arcunkba lépő performansz volt.

Szó szerint performanszot nyomott le Colin, hiszen sokszor térdre borult a dalok között, először a pulóverét, majd a pólóját és egy vastag, széles tépőzáras övet is levetett és így vetkőzött félmeztelenre. Kiegészítette még őt vokálok terén gyakran a gitáros Mathieu J. Vandekerckhove és néha még a basszusgitáros extrém kinézetű (kivarrt, felnyírt hajú) hölgy Amy Tung Barrysmith, aki tavaly óta része az élő produkciónak.

Minden folyt végig, daltól-dalig, töltelékek és sallangok nélkül. Gyorsan lement ez a koncert. Az utolsó dalnak meg hirtelen csak vége lett, mintha lekapcsolták volna az erősítőket, semmi lassú elbúcsúzás vagy bármi. Utána még a bandatagok sétálgattak a színpadon és setlisteket, pengetőket osztogattak a közönség lelkes tagjainak.

Még egy olyan banda volt nekem ezen az estén terítéken, akiket már régóta terveztem megnézni és nem csalódtam bennük. A 70 percnyi koncertben minden benne volt, amit tőlük elvárhatunk, hibátlan előadást láthattunk. A közönség is tiszteletteljesen viselkedett, nem lehetett hallani dumálást a dalok alatt vagy közötte. Annak ellenére, hogy zajos zenét játszanak, a hangzás elől nagyon tiszta volt. Az előzenekar SONYA jó választás volt, mert megadta az elmélyüléshez a hangulatot.

Fényképek, videók: saját (Lawrence Live Vids)