Amikor év elején bejelentették, hogy a Nightwish második volt énekesnője nálunk is fellép a két albumával, felkaptam a fejemet rá, annak ellenére, hogy mindig is elkerült a Nightwish zenéje, viszont az Anette-korszakból az azért pár dal megragadt a fejemben. Mivel elég fura módon a turnét egy dél-amerikai cég szervezte teljes egészében, kihagyva ebből a helyszíneket és a helyi promotereket és jegyárusítókat is, ezért elég szkeptikus voltam azzal kapcsolatban, hogy tényleg meg lesz-e tartva a koncert. Végül a helyszín által nyár közepén lett hivatalosan bejelentve, alig egy hónappal előtte. Aminek az lett a negatívuma, hogy kevés rajongó értesült róla és nagyon kongott a hely az ürességtől.

A kapunyitás 19:00-kor volt és az előzenekar 20:00-kor kezdett, habár az esemény Facebook oldalára azt írták, hogy negyedórával hamarabb kezdenek, így kicsit korábban vonultam be a fotós árokba, mint kellett volna, így negyed órát várakoztam ott. Persze így a hivatalosan meghirdetett időpontban lépett a deszkákra a magyar Drastic Times. Zenéjük a Nightwish-féle vonalat vitte, így nem volt kérdés, hogy miért őket választották ki a hazai színtérről. Viszonylag újak a színtéren (2020-ban alakultak), én eddig nem hallottam róluk. A viszonylag kicsi tömeg láthatóan élvezte a zenéjüket, mert tapsoltak, ujjongtak, headbangeltek rá. Szóval ebből is látszik, hogy illő választás volt. A zenekar nem győzött elégszer hálálkodni, hogy mekkora megtiszteltetés nekik itt fellépni. A koncert végén Suták Vanda énekesnő meg is említette, hogy a bandával találkozunk majd a pitben a koncerten, mert ők is lejönnek zúzni Anette fellépésére.

Kicsit lett csak nagyobb a tömeg közeledve a Anette Olzon fellépéséhez, de még így is csak a sátor negyedét töltötte meg. 21:15-kor felcsendült az intro, aztán színpadra léptek a brazil zenészek, majd pedig maga, Anette is, és indították a koncertet a 7 Days to the Wolves című dallal. Már itt az elején érezni lehetett, hogy nagy energiát hozott magával az énekesnő, hiszen a tömeg egyből beindult rá, ami csak fokozódott a második, Imaginaerum albumos slágerrel, a Storytime-mal. Itt vágott igazán mellbe, hogy ez nem egy hakni produkció lesz, hanem tényleg mindent beleadva, nosztalgiát dicsőséggel kimaxolva adja elő Anette és a bandája a két Nightwish albumának dalait. Harmadiknak az Imaginaerum album soron következő, harmadik dalával, a Ghost Riverrel folytatódott a koncert, majd pedig a 2007-es Dark Passion Play lemez két nagy slágere jött, amiket én is szeretek, a Bye Bye Beutiful és az Amaranth. Az előbbiben lehetett igazán hallani először a koncerten, hogy a basszusgitáros miként énekli Marko Hietala részeit. Meglepően egész jól, elég közel állt hozzá, habár kicsit tisztább volt Marko karcosabb hangjához képest, de nekem, mint nem Nightwish-fannak, így is tetszett.

Váltogatva a két album dalai között volt a Rest Calm, ahol a már említett basszusgitáros szintén hozta a formáját és jól duettezett Anette-tel, majd pedig az instrumentális Last of the Wild következett, ami alatt az énekesnő hátrament pihenni egy kicsit. Ezek után visszatért és székeket kért mindenkinek, mert lassabb rész következett. Mesélte közben, hogy változtattak a műsoron az előző estékhez képest, mert most nem szeretné elénekelni az Eva című dalt, helyette a Turn Loose the Mermaids és a Meadows of Heaven balladákat hallhattuk. Nekem tetszett ez a lassú rész, azért is, mert ezekben jobban kijött Anette hangja és érződött itt is az erő benne, mint a koncert elején. Visszatérve a zúzáshoz még a szünet előtt eljátszották a Song of Myselfet.

A visszatérés a cirkuszos Scaretale-lel történt, amit ezen a turnén – és összességében Anette szóló fellépésein is először játszottak élőben. A basszeros itt is kieresztette a hangját, mikor narrálta a dalt, alatta pedig Anette és a gitáros leültek a dobos és billentyűs emelvényére, miközben Anette a billentyűjátékot utánozta a kezeivel, itt is látszódott rajta, hogy még mindig nagyon élvezte a koncertet.

Ez után viszont újra lassítottunk, hiszen jött a Dark Passion Play nyitódala, a The Poet and the Pendulum. Itt már kicsit untam a koncertet, fárasztó volt kicsit a vége felé ilyen hosszú dalt meghallgatni, lehet jobb választás lett volna a setlist közepére sorolni. Ez után a végére felébresztettek mindenkit a Last Ride of the Day-jel, ami tényleg jó pörgős volt zárásnak, még közönség énekeltetés is volt benne. Bepörgött mindenki, mind a közönség, mind a zenekar egy utolsót. Utána pedig búcsúzkodás, ami alatt az Imaginaerum instrumentális dal szólt a hangfalakból.

Kis közönség, nagy buli – így tudnám jellemezni röviden az ex-Nightwish énekesnő műsorát. A szervezési problémák ellenére azért jó, családias közönség gyűlt össze, láthatóan a kemény mag, hiszen a tömegben szinte csak Nightwish, Anette Olzon illetve más szimfonikus metal bandák pólóit viselő embereket láttam csak. Habár a koncert végén Anette azt mondta, hogy folytatja a szóló fellépéseit és meglehet, hogy visszatér még hozzánk. Remélem tényleg így lesz, mert ebből nem árt még egy adag.

Fotók: Lawrence Live Vids