Vannak olyan csoportosulások, akiket igazán semelyik korba se lehet elhelyezni. Anomáliaként élik le alkotói életüket, mígnem eljön értük is a megbocsájtást nem ismerő kaszás és a halott bandák temetőjébe nem kerülnek ők is. Az idegentől, szokatlantól, ismeretlentől mindig félnek az emberek. Ez így volt és így is lesz. Míg végül csak pár szál hervadt fekete rózsa fogja majd csak díszíteni elhagyatott sírboltjukat. Azok is csak attól a néhány egyéntől származnak, akik valamilyen furcsa oknál fogva ismerték és kedvelték az adott banda nem túl szélesnek mondható katalógusát. Azonban mint ahogy az a legtöbb temető kapujánál a feliraton is áll: „Feltámadunk!„. Így tett a lengyel Atrocious Filth is, akiknek a neve hallatán nem fognak őrült sikoltozások közepette nedvesedni a tini lányok bugyija, azonban akik kedvelik a kísérletinek mondható metal zenét, azokat sok jóval fogják ellátni ezek a fazonok. 1991-ig vezethető vissza múltjuk, egész neves tagokból állt a kezdő felállás, a dobos Krzysztof ‘Docent’ Raczkowski (ex-Vader) és Leszek ‘Shambo’ Rakowski (ex-Vader & Slashing Death) neve talán ismerősen csenghet. 1994-ben 100% Jesus albumuk industrial metalként volt beskatulyázva, de mint most is, már akkor sem lehetett igazán kényelmesen sehová se elhelyezni alkotásukat. Túl avant-garde és különböző volt a fősodortól, még az undergroundon belül is. Szögre is akasztották egy jó időre a gitárokat, akárcsak a kortársnak számító, szintén kísérletező lelkületű Kobong, Kinsky és Multicide. Húsz évvel később azonban megtörtént a már említett feltámadás. A 2016-os Moans még csak előfutárnak számított. 2021-ben az OVV albumnak jutott az a megtiszteltetés, hogy elszállt, megfoghatatlan hangképekkel bombázza meg agytekervényeinket.
„Na, de ha 2021-ben vették fel az albumot, akkor miért írta ez a hülye Crissz93 azt a cím mellé, hogy 2023-as az album?” – kérdi jogosan a tisztelt olvasó. Az oka ennek az, hogy a Moans Music & Fabryka Hałasu kiadók gondozásában jelent meg az idei évben fizikai formátumban az album. Most, hogy ezen túl vagyunk be is mutatnám a labor munkatársait. Az őrült tudósok sorát Andrzej Choromański nyitja, aki a gitár húrjaiból csiholja elő furcsán hullámzó hangjegyeit. Tomasz Bardega játszik hangszálival, míg a már említett, eredeti felállásban is szereplő Leszek Rakowski bégeti a bőgőt. Gerard Niemczyk dobolása pedig az egyik oka annak, amiért majdnem odabiggyesztettem egy post-metal jelzőt is a stílusmegjelölésnél a kísérleti metal és a noise mellé.
A törzsi ritmikákkal megküldött játéka nagyszerűen passzol a sokszor disszonanciában elmosódó gitárokhoz. Mégse számítson senki se Neurosis, Cult of Luna vagy Isis lemezre, ugyanis a progresszív dalstruktúrák hiányoznak. Ez egy jóval kiszámíthatatlanabb utazás, amit az Atrocious Filth kínál. Na meg jóval sötétebb is egyben. Komplexitását csak növeli a vendégszereplők hozzájárulása a végeredményhez. Agnieszka Połubińska az L nevezetű tételben egészíti ki a képet egy minimális, épphogy észrevehető csellóhanggal. Tony Kinsky vokál fronton segít be a T és O felvonásokban, valamint Bartłomiej Kuźniak a textúrákkal játszik. Az ő munkája szintén fontos, mivel nem mindegy, hogy mennyire hideg avagy meleg tónusú hangzása van egy korongnak.
Most, hogy túl vagyunk a bemutatkozáson, térjünk is a lényegre. Az F lesz most az ábc első betűje. A rituális érzetet adó, szinte már filmzenébe illő tiszta hangon előadott, hosszan kitartott á-k és a vastagon szóló. de már az első másodpercekben is disszonánsan megszólaló gitárok üdvözlete hideg és fémes. Ahogy majd haladunk előre a lemez során ebből egyre többet vehetünk észre, ami az indusztriális kezdeteknek köszönhető. A ritualisztikus képződmények is megsokszorozódnak, ahogy ballagunk majd előre. A vokál átmenetet képez a black és a death metal között, az arany középút embere Tomasz Bardega, ám nehogy azt higgyük, hogy máris minde trükköt elsütött. Nem sokkal a belépője után szinte hardcore stílusúra változtatja hangszínét.
Artikulálása, hangképzése szinte állandóan változó, ami remekül rímel a zenének a lefolyására. Ugyanis itt tényleg olyan, mintha az arcunkon folynának le fekete szurokként a kottasorok. Feszültséggel teliek a gitártémák, amelyek akárcsak Gaudi építészete sose szeretnek szögletes, kocka formában végződni. Folyékonyan, ám mégis szigorú középtempóban közlekedő halmazok sorozata az, ami végigkísér minket az első „dalon”. Az N kezdő grunge témája máris idegennek hat az addig tapasztaltakhoz képest. A háttérben meghúzódó vokálrészek és a dob kifejezetten játékos összhangja azonban mégis képes valamelyest behelyezni az agyunk által már valamelyest kialakított képbe a hallottakat. Nem sokáig tart ez, ugyanis hirtelen vége szakad az álomnak és csak mi maradunk meg a dob rendkívül ízléses játéka. Gerard Niemczyk a lemez hőse, ezt már most megmondom mindenkinek előre.
Végigmehetnék tételesen a lemezen, de én ezeket a recenziókat inkább kedvcsinálóknak szánom. Mert az Atrocious Filth második lemezén annyi felfedezésre váró hangulati és érzelmi hullámvölgy található, hogy abból simán egy több ezer szavas írás születhetne. Azt meg ki olvasná szívesen? Look, Like, Laugh, Learn, Love, Live, Listen. Az L nevezetű szám nem véletlenül kapta címét, ezen szavak egymásutáni kántálása, vagy a T már-már szinte nu-metalba hajló indítása mind olyan pillanatok, amelyek szerintem remekül reprezentálják az album lényegét. A pozitív szavakat olyan módon sikerül kényelmetlenné tennie az Atrocious Filth-nek, hogy az szinte mesteri. A hangképzés, a tónus amelyben mondja az illető, a monoton és üres tér, ami körülveszi mind hozzájárulnak ahhoz, hogy mi egy pillanatra se érezzük jól magunkat a székünkben. A T már említett nyitánya azonban nagyon hamar kitud ebből az érzelmi állapotból húzni, egyfajta érzelmi libikókába ültetve.
A kísérletező szellem nem mindig azt az eredményt kapja, amit elvár. Ez itt is megtörtént. Természetes, hogy nem minden másodperc, minden hang olyan, amilyen az én személyes ízlésemnek kedves. Ilyen természetű lemeznél ez olyan lenne, mint elkapni egy gömbvillámot egy befőttesüvegbe. Így itt is voltak nem nekem szóló részletek, ám ezek egyáltalán nem követeltek sok helyet maguknak. Egy rendkívül újító, komplexitásában érdekes, ám mégsem az öncélúságba belefulladó lemezt kapunk az OVV-n. Mély víz, kell hozzá nyitottság, zenehallgatási tapasztalat, azonban meghálálja a lemez a figyelmet. Jutalmunk pedig egy olyan univerzum lesz, aminek megismerése folyamán sokkal több lesz a kérdés, mint a válasz. És épp ez benne a szép
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
