Az egyfajta jogi belviszály közepén álló lengyel Batushka Bartłomiej Krysiuk féle vonal augusztus első napjaiban adta ki új öt számos,valamivel több mint harmincperces Раскол / Raskol EP-jét. Az ortodox szakralitást extrém black metalt celebráló zenekar alapítója, Krzysztof “Derph” Drabikowski és az énekes, Bartłomiej Krysiuk között 2018 végén jelenleg is jogi viták alakultak ki a zenekar nevének használatát illetően, amik még a mai napig folynak. Talán ezért is a kettészakadásra utaló EP cím, ami a zenekar jelenlegi helyzetét kívánja allegóriázni.
Ahogyan fentebb is utaltam rá kettészakadás… . A Raskol szláv nyelven hasadást, szakadást, elválást jelent, aminek jelentőségét a 17. században kell keresni. De hogy kicsit tisztában legyek – legyünk azzal, hogy miről is szól a Batushka új EP-je, annak ügyében végeztem egy kis „nyomozást„, ami ha nem is lesz 100%-osan okfejtő, de talán megérteti a lényeget. A Раскол / Raskol egy öt részes történet mesél el dalokban, Irmoses (Irmózes) bibliai énekben, melyeknek lírai része a Sticherarion könyvben szereplő szövegek saját értelmezésein alapulnak. Ezek az imák és énekek mára már eltűntek az ortodox vallás mindennapi liturgiáiból, köszönhetően a Nyikon orosz pátriárka által végrehajtott liturgikus könyvek reformjának, melynek célja a görög és az orosz egyházi gyakorlat egységességének megteremtése volt. Ez azonban az ortodox egyház megosztottságához vezetett. A vallás régi hívői a raskolok a mai napig tovább éltetik ezeket a rituálékat, erre utal az orosz ortodox vallásban a felemelt két ujj is, ami jelképezi, hogy egykoron vita, megosztás (schizmus) merült fel a kereszt jelének megfelelő módjáról.
Ennek fényében merüljünk is alá EP-jük 5 részes IRMOS liturgiájába, melyek első fejezetének rövidke atmoszférikus nyitása után hullámonként csapnak le, majd váltakozva térnek vissza a templomi énekek, valamint durvább post-black hatások. Ez a hullámzó, visszatérő váltakozás jellemző az IRMOS második és harmadik részére is, akiben a gitárok már sűrűbb és dinamikusabb tempókkal vannak felruházva. A harmadik rész dominánsabb dobtémái és vadabb, nyersebb riff-sikálásai alatt szinte izzik a levegő, és egyfajta hideg libabőr veri ki az ember. Mintha szakrálisan járna át az egész lényemet a dal aurája.
Történetük negyedik része kicsit visszavesz az előbbi vadságból és helyette egy erősen doomos vonalú kifinomultabb liturgiát prezentál, amiben ott van ugyan a kaotikus fejetlenség, és disszonáns kábulat, de ez már egy jóval egyedibb tűzből táplálkozik. Csak úgy, mint a záró ötödik rész is. Ez a rész mondhatni magába foglal mindent, amit eddig hallottál. Ez a tétel durva, erőteljes és egyben kaotikus. Jól definiálja azoknak a szakrális és rideg post-black hangoknak, amivel a Batushka ezen vonala dolgozik.
Mindent egybevéve egy eléggé jól sikerült EP-ről beszélhetünk. Nem azt mondom, hogy többet vártam tőlük… Azonban az igaz, hogy számomra kissé gyengébb és egysíkúbb, mint a tavalyi Hospodi, és közel sem olyan jó, mint a debüt Litourgyia, de azért ott van. Egy kellemes epizódja a zenekar történetének, ami leginkább a rajongóknak szól.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.