Néhány hete lelkendeztem a lengyel Gallower bemutatkozó korongja kapcsán, most pedig a kezembe került egy újabb gyöngyszem ugyanarról a vidékről, vagyis Sziléziából. A Black Hosts négyzetcentiméternyire behatárolhatóan ugyanazon a palettán mozgolódik, mint a Gallower. A játék neve tehát black/thrash metal, annak is a legősibb, jó értelemben vett legprimitívebb válfaja. A párhuzamok sorát erősíti, hogy CD formátumban mindkét galeri szerzői kiadásban jelentette meg a debütáló korongját. A Black Hosts bemutatkozása azonban a XIV. század közepéig visszavezethető, tehát évszázadokon átívelő lengyel-magyar barátság jegyében a Total Därkness Propaganda logója alatt 2020 utolsó napján, kazetta formájában magyar földön is megjelent.
A lengyelek diszkográfiáját két 2018-as keltezésű demo kazetta teszi teljessé, melyeken kezdetleges formában a későbbi bemutatkozó album nagy része szerepelt. A Times of Eternal Torture korong CD-s kiadása még 2019-es keltezésű, a mindössze 300 példányra limitált szerzői kiadvány feltehetően nem került volna be a magyar underground körforgásába, ha Szilárd nem szavaz bizalmat az anyagnak és a műfaj legautentikusabb formátumán meg nem jelenteti azt. A Sodom iránti alázat és tisztelet jegyében a „keresztségben” többek között Nuctemeron, illetve Lord Violator neveket felvett ötös zenei gyökerei a nem túl távoli Németországba, hozzávetőlegesen 1984 és 1985 fordulójára vezethetők vissza. A borítókép a kínzókamra belsejével, a piros csuklyát viselő mesterrel szintén Angelripperék korai időszakát idézi, kb. az In the Sign of Evil környékéről. A zene azonban nem a gelsenkircheni káosz-trió korai korszakára hajaz, hanem inkább a Ruhr-vidék másik legendás alakulatát, az esseni Kreatort juttatta eszembe. A lengyel fiatalok 35 perces debütálását valahol a még Tormentor néven kiadott End of the World demo és az első Kreator lemez, az Endless Pain között lehetne elhelyezni. Nyers, zsigeri, pusztító ős-thrash, avagy ha úgy jobban tetszik black/thrash az, ami a fekete kazettatestben rejtőzik. Az a fajta metal ez, ahol a megfelelő attitűd, a kiállás, illetve az ösztönös hozzáállás legalább annyira fontosak, ha nem előrébb valók, mint maga a hangszeres játék. A kép pedig egy hisztérikus énekhanggal válik teljessé, melyet Lord Violator a fiatal Mille alteregójaként tolmácsol. A zömében két-három perces kirohanásokat magában foglaló Times of Eternal Torture esetében erény a koszos, nyers, avagy demos hangzás, az egyenes vonalú, mögöttes tartalomtól mentes szövegvilág.
Érdekesség, de csak lábjegyzetként említem meg -nehogy valakit ez a „puhányság” tántorítson el az ismerkedéstől-, hogy a csapatnak külön billentyűse is volt/van, akinek jelenléte viszont az összképben egyáltalán nem zavaró. Szerepe az introban kimerül a megfelelő aura megteremtésében. A három paneles, a dalszövegeket is magában rejtő borítóval felvértezett kazetta, mely alappal tarthat számot a hazai gyűjtők figyelmére, 150 példányra limitálva jelent meg.
(Andris)
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Á de morcos cuccnak néz ki a borító alapján! Már ez felkeltette az érdeklődésemet!