Szóval, ott tartottunk, hogy 2020-ban Shane jött egy bejelentéssel, hogy lesz új Blood from the Soul. Az emberek egyik fele seggre ült, hogy ez most mégis honnan, meg miért. A másik fele, meg már azt is elfelejtette, hogy ilyen volt valamikor, vagy eleve nem is tudott róla.Változások viszont vannak, Lou kiesett a képből, viszont cserébe elég szép kis csapatott verbuvált maga köré hősünk. A mikrofon mögé, az én nagy örömömre, ismét egy hardcore legenda került, Jacob Bannon (Converge) személyében. A doboknál Kirk Berbeuren (Megadeth), basszusra pedig Jesper Liveröd (Nasum) érkezett. Meg persze maga Shane Embury, aki gitározgat és az elektronikai dolgokat is vitte.
Az első megjelenő daloknál viszont már az is biztos volt, hogy zeneileg is lesznek változások. Shane meg mondta, nem véletlenül állt össze Jacob-bal, hiszen egyértelmű volt számára, hogy olyan hozzáállású ember aki erős víziókkal és minőségi munkamorálal rendelkezik. Egyébként a kiadáson és a dalszövegeken kívül, még a lemez vizuális dolgait is Jacob csinálta. Visszatérve a promo dalokhoz, egyből egyértelmű lett, hogy kevésbé rideg, viszont sokkal faskosabb hangzásra kell majd számítani. A gitárok tiszták, a dobok dübörögnek és a sokkal enyhébb elektronikai dolgok pedig szépen hozzá simulnak az egészhez. Így az egész, sokkal fogyaszthatóbb lett, amellett, hogy teljesen modern is.
Mint említettem, az industrial dolgokat én eléggé a háttérbe száműzték. Inkább csak színesítő elemként vannak jelen és inkább beszélhetünk egy grindcore-al fűszerezett, modern, metallic hardcore lemezről. Nekem személyszerint végig az volt az érzésem, mintha a újkori Napalm Death bizonyos elemei és hangzása világa lenne, a szintán újabb Converge-el keverve, amit néhol egy kis komolyabb grind abálás is színesít. Viszont mégis vannak kellően izgalmas dallamok és kísérletezések is, amik eloszlatják a ” na ezt mintha már halottam volna korábban” érzés, mondjuk azért nem teljesen.
A szövegek emberi és bizonyos érzések szemszögéből is mesélnek, egy sci-fi történetett. A DSM-5 is egy a föld elhagyására alkalmas eszköz, amin az emberek próbálnak menekülni a földről. Noha eredetileg a Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders, 5th Edition-t takarja, ami a mentális betegségek egyfajta kézikönyve. Szóval Jacob most sem hazudtolta meg magát, mindig is híres volt az érzelmes és érzelmekkel foglalkozó szövegeiről és dalairól. Itt is ugyanazt kapjuk, csak éppen egy érdekes és izgalmas sci-fi-be csomagolva, ahol az emberiség a saját érzései ellen vívott vesztes háború után próbál menekülni.
Az első hallgatás után, egy ilyen elmegy kategóriás pontszámot akartam rá adni. Zavart, hogy a Napalm-ban és Converge-ben hallott megoldásokat hallok. De főleg csalódott voltam, mivel nem erre számítottam, hanem egy rideg, gépies pusztításra, ami beránt az ipari hangzavarok sötét kamrájába. Nost, nem azt kaptam. Viszont ahogy pörgött többször is a lemez, úgy barátkoztam meg annál jobban, az új hozzáállással és vettem észre milyen apróságokkal színesítették, az anya zenekarokból már ismert témákat és hangzást. Hiszen a Converge-et imádom és az új kori Napalm-ot is eléggé szeretem, így az lett a végére, hogy nem is olyan rossz ez a lemez és most már azt remélem, hogy nem marad ennyiben ez az érdekes kollaboráció.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.