Átjár a nosztalgia, amikor a Bloodclot biográfiáját olvasom. Csupa olyan név jön velem szemben, akiket még a metallal való bensőséges kapcsolatom előtt hallgattam orrba-szájba. Bad Brains, Cro-Mags…folytathatnám napestig. Előbbi banda konkrétan az első kapcsolatom volt a keményebb zenék világával. Menjünk is vissza kicsit az időben: 8 éves Crissz93, rokonlátogatás…meglátok a polcon egy rikító sárga kazettát, közepén egy kupolás épületbe villám csap. Megvoltam róla győződve, hogy az az Országház és a háttérben a Citadella látható a szabadságszoborral. Csak később derül ki számomra, hogy a Capitolium és a Washington emlékmű kettősét látom, megemlékezve a banda szülővárosáról. Kíváncsi vagyok és betettem a lejátszóba, aztán jött ez az őrült hangú fazon és olyan energiák lepték el a testem, amit még azelőtt sosem éreztem. Végig ugráltam, futottam, üvöltöttem azt az első 7 és fél percet, mintha az a villám nem is abba a kupolás épületbe csapott volna, hanem belém. Aztán meg csak néztem magam elé, amikor megszólalt az első reggae szám…ez még ugyanaz a banda? Szóval igen, ha meglátom a Bad Brains nevét, akkor ez rögtön előjön, de a Cro-Mags kapcsán is előjönnek azok a semmivel sem összehasonlítható érzések. Hogy jön mindehhez a Bloodclot? Úgy, hogy a frontember John “Bloodclot” Joseph megjárta a Cro-Mags krisna tanyáját. valamint a Bad Brainsnek volt a roadija. Most Tom Capone (ex-Quicksand, Beyond, Bold) gitárossal, Craig Setari (Sick Of It All, ex-Youth Of Today, Agnostic Front) basszerossal és Darren Morgenthaler (Maximum Penalty, ex-Madball) dobossal kiegészülve elkészült a Bloodclot harmadik albuma, ahol New York hardcoret kapunk, mégpedig a minőségi, baszd meg az anyád stílusból. Nem véletlen a helybeli megjelölés, ez ugyanolyan pedigréről árulkodik, mint a floridai death metal vagy a norvég black metal.
Na de itt nem állunk meg, ez ugyanis nem színtiszta HC, a metal bőven szerephez jut a Bloodclot által játszott zsigeri őrületben. A fentebb említett bandákon túl bőven hallható a korai Slayer, Venom, Dark Angel, Kreator súlya is. Igen itt érkezünk el a crossover és a metallic hardcore műfajokhoz. A crossovernek sikerült egyesíteni ezt a két számkivetett csoportot, amit leginkább az S.O.D. Speak English or Die lemezének köszönhetünk. Azelőtt simán összevertek egy hosszú hajú, gyanútlan metalost, aki véletlenül betette a lábát a Queens valamelyik pincebulijába. Ma már ez egyáltalán nem jellemző, sőt a metallic hardcore még inkább ráerősített a metal térnyerésére. Egy súlyosabbra hangolt gitár csodákra képes, így meg is született az akkor még metalcorenak hívott műfaj. A húsos gitártónus egyesül a fékevesztett energiával…nyerő kombináció. Ma már ez a műfaji meghatározás totálisan mást jelent, mint akkoriban jelentett, ezért is kell használnom a metallic hardcore kifejezést, mivel előbbi illetéktelen kezekbe került. Most, hogy túl vagyunk a szokásos szófosásomon, kezdjük el elemezni a Souls címre hallgató harmadik korongot. A címadó dal úgy kezdődik, ahogy annak kell. Egy három akkordos agresszivitással és zsigeri dühvel megküldött igazi metallic hardcore számmal van dolgunk. Ez a műfaj azonban nem fél a lelassulásoktól. Súly és breakdownokhoz hasonlatos részek jellemzőek erre a dalra, ami csak még nagyobb erőt ad a felgyorsulós, orrbabaszó részeknek. A Bloodclot tudja nagyon jól, hogy egy figyelemfelkeltő és erős dallal kell kezdeni a lemezt, máskülönben borzalmasan nehéz dolga lesz a bandának.
Az Unhinged már egy ízig-vérig hardcore szám, ahol semmi sincs túlbonyolítva, csak megy előre, fejjel a falnak és totálisan lefossa épp ki áll az útjában. Ez a zsigeri, energiával, dühvel, primitív zenei megvalósítással ellátott szám tökéletesen illet volna a nagy alma egyik lepukkant, roncstelepekkel teli részén található HC klubjába, valamikor 81′ környékén. A War Castles stílszerűen vegyíti az előbb elmondott stílusokat és leginkább egy crossover számként csapódott le bennem. Ez is megküldve lelassulós hidakkal, izmos mégis energikus futamokkal, primitív d-beatekkel és persze az ugatós, dühös vokállal. Akinek mindezen jelzők bejönnek, nagyon jól fogja érezni magát a Bloodclot társaságában. A Save the Robots becsempész egy nyúlfarknyi melodikus témát is a megvalósításba. Könnyen tapad és az ezután következő lelassuló kórus rész szinte már együttugatóssá teszi ezt a számot. Itt sem engedik el a lábukat a gázpedálról, teljes gőzzel megyünk előre. Az Infectious viszont már nagyon is megteszi ezt, kicsit 90-es évekbeli hangulatot kölcsönözve ennek a számnak. Őszintén szólva eltudnám képzelni egy Pantera lemezen is ezt a tételt. Ilyenkor általában azt szoktam mondani, hogy „juj de jó, belevisznek egy kis változatosságot a lemezbe, kapjátok a buksisimogatást”…de az a helyzet, hogy nekem idegenül hat egy ilyen lemezen a balladás ízzel ellátott középtempós döngölés. A szóló nagyon jóra sikerült benne, de mégis úgy érzem csak azért került a lemezre, hogy legyen ilyen is, és ezáltal megakasztja az album lendületét.
A Relentless már helyre teszi a dolgokat. Igazi őspunk riffekkel dolgozik, amik egyszerre fogósak és izomszagúak, pont ahogy szeretjük. John még egy picit a vokállal is játszik, olyan értelemben, hogy elnyújtja néha a szavak végét, mégpedig olyan módon, hogy az úgy hangzik, mint H. R. vokálja anno a már emlgetett Bad Brainsben. Itt nagyban az ő DNS-ük hallható és ezért is imádom annyira ezt a számot, abszolút hozza az agyak stílusát és hangulatát. Az a kissé magasra emelt szóvégi elnyújtás…imádom. Lehet, hogy már előre gyúrtak a Bad Brains feldolgozáshoz, ami méltóképpen zárja le a Soulst. A How Low Can A Punk Get? abszolút hű marad az eredeti dalhoz, és nem is haragszom emiatt. Őszintén szólva nem is tudnám másképp elképzelni ezt az kőkemény klasszikust. Ezzel ér véget a Souls és jöhetnek is a takarítónénik feltörölni azt az 50 liter vért, ami a padlóra került ezalatt a szűk 20 perc alatt. Nem hibátlan, de egy végtelenül szórakoztató album lett a Bloodclot harmadik korongja. A Souls azoknak szól, akik ugyan szeretik a metalt, de sose engedték el a hardcore és az azokkal rokon műfajok kezét sem. Jómagam ebbe a csoportosulásba tartozom, tehát még sokszor elő fog kerülni a Bloodclot…pláne ha felbasz valaki melóban. December 16-án fog megjelenni a Souls az Upstate Records jóvoltából.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.