Sokszor felmerül a kérdés, van-e létjogosultsága egy olyan zenekarnak, ami szinte 100%-ban egy másikat követ. Ez mondjuk egy Dissection-nél sokszor előkerül. Szerintem egyébként van, főleg egy olyan zenekarnál mint az említett Dissection, amitől már nehezen várhatunk új lemezt. Egyébként valljuk be, nem sok banda maradna a színtéren, ha mind eltűnne ami komolyabban merít máshonnan. Így ezzel a kis kitérővel el is érkeztünk, a cseh Nasum-hoz akarom mondani a Bowelfuck harmadik lemezéhez.
Az éppen idén 10 éves prága-i zenekar mint említettem, most hozta ki a harmadik lemezét. Nem teljesen az elején, de talán az első lemez után valamikor úgy döntöttek, hogy felhagynak a disznóvágással, ugyanis gore grind-ot toltak és inkább a Nasum zászlóját tűzik fel. Ennél jobb döntést nehezen hozhattak volna, annak ellenére, hogy eléggé emészthető verzióban nyomták a gore-t, nekem a szőr feláll a hátamon az egész stílustól. Mondjuk ez egy szubjektív vélemény, bár az egész írás az, szóval mindegy is. A borító nem rossz, az a szétlőtt, vagy milyen fej, azért érdekesen néz ki, de láttunk már rosszabbat is. Az első pár másodperccel az én szívembe már belopták magukat, ugyanis az első hang amit meghallunk az Deckard Kain, a Diablo 2 ikonikus karaktere. Ilyen bejátszások még lesznek, a másik amit én felismertem az Liam Neeson kultikus monológja a Taken első részéből. Ezek is színesítik az amúgy gyors és kegyetlen darálást.
Maga a lemez 23 perc, ami szerintem egy ilyen stílusú lemeznek a tökéletes játékidő. Sőt olyan eretnekséget is fogok mondani, hogy szerintem a Napalm Death lemezek többsége túl hosszú, simán kijönne belőlük kettő ugyanolyan jó is. Itt ilyen gond nincs, sőt egy szempillantás alatt suhan át rajtunk a lemez. A blastok darálnak, a gitár hasít a hangzás elég korrekt lett, bár én még egy enyhe kis mocskot eltudtam volna képzelni. Vannak jó kiállások, amik megtörik a féktelen száguldást, így igazából az edzettekek ez csak egy könnyed séta-galopp lesz. Bár ugye a Nasum zenéjében is eleve a dallamok domináltak, aki nem szereti az pont ezt hozza fel mindig, hogy kommersz ezáltal. Az ének elég átlagos, bár kellemesen keverik a mély és magas tartományokat, én már annak is örülök, hogy nem disznóröfögés.
Összeségében, itt nem kell semmi újdonságra számítani, nagyon mit beszélni sincs rajta. Kellemes, gyors és kompromisszum mentes grindcore, az emészthetőbb és dallamosabb fajtából, 100% Nasum áhitat.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Az írás tényleg jópofa. Egyébként engem leginkább a Napalm Death első, ~30 számos lemezére emlékeztet. (Szövegkönyv híján akkor azt hittük, ezt üvölti: „itt a cápa, itt a cápa!”). Ezekben a mai zúzós zenékben én sokszor a basszus-dob egységét és játékát hiányolom, ezzel szemben itt teljesen élvezhető. A cikk nélkül nem hallgattam volna, ezért máris célt ért!
Jó kis írás:) Nekem azért tetszett kifejezetten az anyag, mert sokkal „szűziesebb” fülem van a stílushoz, az eredetit nem ismertem.