Az AC/DC énekesének önéletrajza

Az AC/DC egy intézmény. Ezt kár lenne tagadni. Ahogy az is egyértelmű, hogy 99%-os biztonsággal állítható, hogy minimális a felnőtt lakosság azon tagjainak száma, akik még nem hallották a veterán rockbanda egyetlen számát sem. Nem tartom magam rajongónak, de bármikor szívesen meghallgatom

Brian Johnson kis túlzással egy hős, hiszen egy olyan tragédia után szállt be a csapatba, amihez nem kevés bátorság kellett.

Persze ennyi év távlatából már sima ügynek tűnik, sőt, valószínűleg mindenki számára ő AZ AC/DC énekese, de – mint általában – az élet vagy sors (nevezzük bárhogy) felkészülésül azért nem kevés nehézséget és akadályt gördített elé, mielőtt célba ért és sikert aratott.

A könyvben a gyermek- és ifjúkori emlékei megmutatják, hogy az eltökéltség célba juttat.

A Prológus és az Epilógus a legutóbbi időszak történéseivel keretbe foglalja Brian önéletrajzát. Azt hiszem sokaknak jelentett megrázó élményt, amikor a Rock or Bust album turnéján jelentkező hallás problémák miatt kénytelen volt kiszállni a csapatból, ahol később Axl Rose helyettesítette, majd a műtétek és Malcolm Young temetése után visszatért és elkészítették a Power Up lemezt.

Az énekes a II. Világháború után született, majd a Gateshead nevű Észak-angliai munkás városban nevelkedett nehéz körülmények között három testvérével. Apja háborús veterán, aki Olaszországban ismerkedett meg feleségével. Az olasz felmenők később fontos szerepet játszanak az ifjú Brian életében. 

Hosszan és képletesen olvashatunk életének korai időszakáról, hogy hogyan vált a Johnson család sora egyre jobbá, milyen fontos lépcsőfokok bejárásával vált azzá az emberré, aki ismeri a kitartás és a kemény munka fogalmát. 

A zenei eszmélésére hosszasan kitér, de egyértelműen Little Richard Tutti Frutti-ja (AMIT AMÚGY A-WOP BOP A-LOO BOP-ként ismert meg – adta meg azt a lökést, aminek azután közvetve sok-sok feledhetetlen slágert köszönhetünk. Első énekesi sikereit a cserkészetnek köszönhette, majd eljött az első olyan lehetőség egy templomi kórusban, amikor pénzt is keresett az énekléssel.

Zenei világát Bob Dylan megismerése lódította meg, a Freewheelin’ lemez megszerzése is egy jó sztori. A fiatal Brian hamar zenekart alapított, amivel persze sokáig bárminemű siker közelében sem jártak, de a tanulópénzt megfizették. A korszak munkásklubjaiban feldolgozásokkal kellett szórakoztatniuk a nagyérdeműt, amit nehezített a magukat mindenhatónak tartó szakszervezeti megbízottak, akik a keretekre ügyeltek. 

Brian apává válásával aztán fel kellett adnia a zenélést, de a színpad csak vonzotta. Erre megoldást az jelentette, hogy önkéntes katonának, ejtőernyősnek állt, amivel szerzett annyi pénzt, amivel végül tudott felszerelést szerezni.

A Geordie nevű csapat volt aztán az, amivel a lehetőségeket megragadva, előbb a környéken, makd Anglia szerte ismertek lettek. Itt persze jött mindaz, amit a kezdő zenészek és zenekarok megtapasztaltak a mocskos zeneiparban. Szó szerint lehúzták a szerződésekről mit sem sejtő srácokat, akik viszont boldogan turnéztak, bár szinte semmi hasznuk nem lett belőle. A feloszlás elkerülhetetlen volt, de a folytatás is meg volt írva. A Geordie II-vel aztán ütőképes csapat állt össze, de az AC/DC kérésére nem mondhatott nemet. 

 Azt is megtudtam, hogy milyen hétköznapi módon vált védjegyévé a sapkája.

Érdekes sztori, hogy sokkal korábban összesodorta az élet Bon Scottal is, de erre már csak akkor jött rá, hogy ő volt, amikor már a helyén énekelt. Rengeteg jópofa és megindító történetet olvastam még arról is, hogyan ismerkedett meg a Young tesókkal, hogyan választották ki, hallgatták meg és kérték fel frontembernek. Sok-sok érdekesség és bennfentes információ olvasható a lemezfelvételről, meg a turnéra készülésről. A Hells Bells inspirálta harang sztorija is előkerül.

A könyv a Back in Black megírásával és sikeressé válásával fejezi be a történetet, ígérve a folytatást. Remélem erre nem kell sokat várni!

Ha csak az énekes zenei életpályája meg a korabeli színtér érdekel, már akkor is érdemes elolvasni, mert roppant jól megírt, sztorizósan megírt mű. Mintha egy sör mellett mesélni el Brian az élettörténetét, ám ennél – számomra legalábbis – többet is nyújt, hiszen a háttérben végig ott a motivációs szál. Az, hogy ha valamit nagyon akarsz, nem adod fel és még teszel is érte, akkor megérkezik a segítség is valamilyen formában. Brian-re például nagyon nagy hatással volt, amikor Roger Daltrey (The Who) vendégül látta a villájában és tanácsokat adott neki.

A kiadvány a Helikon Kiadóhoz méltó, Bus Károly fordítása pedig kiváló.