Jó ideje követem, olvasom Papi Zoli barátom Burning Sun fanzine-jét és megtiszteltetés, hogy a legutóbbi kiadványba én is írhattam lemezkritikákat. Aztán Zoli megalapította a Burning Sun saját kiadóját is, mellyel a feltörekvő heavy/power metal bandákat segíti igényes kiadványokkal megtámogatva (pl. Merciless Law, Virgin Idol, Vadász, Power and Glory, Grey Wolf, stb.). A Burning Sun fanzine következő lapszámának megjelenéséhez kapcsolódó tavaly év végi és idei beszélgetésekkor pedig többször is szóba került, hogy saját zenei projekten dolgozik (emiatt sajnos csúszik a következő lapszám – de szerintem teljes mértékben megérte, hogy kaptunk egy baromi jó lemezt), melynek idén fog megjelenni a bemutatkozó lemeze. Eme hír hallatán nagyon megörültem, mivel már akkor tudtam, hogy milyen fasza minőségű lemezre számíthatok majd Zolitól. Aztán mikor elküldte nekem az első dalnak, az Emaly-nak még a demófelvételét, én már azt is imádtam. Tettem ugyanezt a lemez promójának sokszori meghallgatása alatt is, szinte végig mosollyal az arcomon.
Aztán idén július 5-én hivatalosan is bejelentették a Burning Sun banda bemutatkozó lemezének, a Wake of Ashes-nek a július 31-ei megjelenését, illetve közzétették az albumborítót, a dallistát, a tagok/közreműködők listáját, valamint az első két meghallgatható számot is a bandcamp-en (Templar’s Verdict és Golden Wings). Hát mondanom sem kell, hogy e két szám hallatán is ledobtam a láncot. A zenéről általánosságban azt lehet elmondani, hogy – ahogy Zoliék is reklámozzák –, alapvetően Helloween, Grave Digger, Iron Savior, stb. ihlette euro power, heavy metal, ám abszolút nemzetközi szintű produkciót kapunk, minden tekintetben. A korong egy konceptalbum, melynek központi szereplője Emaly, Zoli World of Warcraft karaktere, akinek a gonosz/élőhalott erőkkel való harcáról szól a történet – ahogy azt az első dal első sora is mondja Emaly tolmácsolásában: „Light, bless my sword!”.
A banda, lemez koncepciója Zoli érdeme – illetve ő tölti be a basszusgitáros szerepét is, és akihez olyan, a nemzetközi power/heavy metal színtér zenészei csatlakoztak, mint Pancho Ireland (Merciless Law), Alessio Perardi (Airborn), Cederick Forsberg (Blazon Stone, Palantír, Rocka Rollas, Runelord, stb.), valamint Alena Krákorová (Nocturnal Pestilence), Kulcsár Edmond (Vadász) és Barabás Róbert (Vadász, Angerseed, Decay) vendégeskedését is hallhatjuk a korongon. Pancho Ireland a másik hivatalos, teljes értékű tagja a bandának, aki zseniális énekes, gitáros, amit már a Merciless Law-ban is bizonyított és itt sem vall szégyent – emellett ő felel a legtöbb dal zenei részének megírásáért. Hatalmas hangja mellett fantasztikus gitárjátékot és szólókat hallhatunk tőle. Zoli remekül hozza a basszus alapokat, a dobok pedig szintén nagyon jól kísérik a zenét – meg nem mondtam volna, hogy nem élő dobot hallunk, olyan jól meg van csinálva a keverés, masterelés – le a kalappal Alessio Perardi előtt, aki a lemezen történő vendégeskedés mellett (ő énekel és lead gitározik a negyedik, Hundred Lions dalban) ezen teendőkért is felelős volt és ilyen remek munkát végzett! Csakúgy, mint a keverés, masterelés, a hangzás is hibátlan, a lemez borítója igényes, kimunkált, ismét csak dicséret illeti Zolit a koncepcióért, illetve Mumintroll-t az elkészítéséért.
Az album a maga 33:42 percével, játékidejével rendkívül hamar véget ér, nagyon gyorsan elröppen ez az idő a jobbnál jobb számokat hallgatva – talán ez az egyetlen „negatívum”, amit fel tudok hozni a lemez részére, mert többet is el bírtam volna viselni belőle, de ezt is beszéltük már Zolival többször is. Szinte minden track gyors, amit a nyitó Emaly remekül indít be a pörgős dallamos mivoltával, a Bend the World pedig visz tovább – aminek a zenei része rendkívül Grave Digger-es és egyben zseniális. A harmadik, Way of the Paladin nótában itt-ott kicsit lassabb részek is befigyelnek, de alapvetően itt sem veszítünk a lendületes, feszes tempóból és Pancho remek, magas hangszínéből. A negyedik, Hundred Lions-ban érződik, hogy egy másik énekes veszi át a posztot, ám semmivel sem haloványabb ezen szám sem, mint az első három, sőt! A Templar’s Verdict zenei része szintén egy az egyben Grave Digger alapokon nyugszik, és Pancho itt még énekel mélyebb hangszínen is – brutálisan jó menetelős dalocska, ahogy én imádom! Mint ahogy az utána következő Golden Wings is – csak úgy suhannak a percek és sajnos már mindjárt a lemez végénél járunk. Az ugyancsak gyors, pörgős Darkfang Keep a címében is szereplő Shadowfang Keep kastélyt jelenti, ahová a történet főhőse, Emaly megérkezik a lemez ezen szakaszában. Az utolsó, Under the Burning Sun felépítése, szerkezete eltérőbb az előzőektől, női lead vokállal megtámogatott, szintén fergeteges nóta, mely a leghosszabb a korongon. A Nocturnal Pestilence énekesnője, Alena Krákorová hangja baromi jó, nem egyszer volt olyan érzésem, mintha Nitte Valo-t vagy Noora Louhimo-t hallanám. A dal felénél bejövő lassú/lassabb rész pedig gyönyörű. Barabás Róbert és Kulcsár Edmond remek lezáró számot és szólót írtak a lemezre, itt is csak azt tudom mondani, hogy emelem kalapom.
Csak pozitív dolgokat tudok írni Zoli kitartásával, ezen lemez elkészültével és a végeredménnyel kapcsolatban is! Nem semmi, hogy ezt Zoli összehozta – megvalósítva ezzel egy álmát, ami tényleg csak tiszteletet és elismerést érdemel! Többször is említettem már neki beszélgetéseink alatt, hogy milyen hatalmas dolog lenne, ha ezt a lemezt ez a formáció a vendégekkel együtt valahogy össze tudná hozni és megturnéztatná egy európai turné keretében – beleértve magyar állomást/állomásokat is természetesen. Tudom, hogy ez rengeteg szervezést, pénzt, energiát, időt igényel, de hátha ennek az ideje is elérkezik egyszer, én bizakodó vagyok (illetve abban is, hogy a Burning Sun következő lapszáma is hamarosan, akár még idén megjelenik/megjelenhet). Mindenkinek csak ajánlani tudom mind a bandát, mind ezt a debütlemezt, aki szereti a minőségi, igényes euro power/heavy metalt!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
