Obey The Sun: Az Energiától Telített Zenei Élmény

Az Obey The Sun koncertje a Robot klub-ban most is pontosan azt hozta, amiért mindig visszatérek hozzájuk. Van valami egészen különleges abban, amikor nemcsak egy zenekart látsz a színpadon, hanem barátokat is – embereket, akiket már nem 1x sikerült lencsevégre kapni, és akikkel együtt lélegzel a zenében.

Ahogy felcsendültek az első hangok, azonnal érezhető volt az a nyers, őszinte energia, ami miatt az Obey The Sun számomra sosem “csak” egy előzenekar. Hiába volt ez most hivatalosan egy bemelegítő szett, nekem ők jelentették az est csúcspontját. A zenéjük nem egyszerűen megszólal – átfolyik rajtad, és magával húz egy olyan világba, ahol minden riffnek és minden ütemnek súlya van. Stoner metal műfajban mozgó, sivatagi atmoszférájával és erőteljes, groove-os riffjeivel egyedi zenei élményt nyújtanak. Zenéjükben a súlyos hangzás és a pszichedelikus elemek keverednek, így teremtve meg a mély és magával ragadó hangulatot.

Fotósként külön élmény őket nézni: minden mozdulatuk ösztönös, minden pillanatuk valódi.

A színpadon négy különböző karakter olvad össze egyetlen megállíthatatlan gépezetté: ​Tomi az a frontember, akit nem lehet nem észrevenni. Az egyedi hangja és a karizmája adja a banda gerincét; a lencsén keresztül is érezni azt a nyers erőt, amit kienged magából. Peti játéka a gitáron maga a precizitás és a szenvedély. Ahogy a riffeket pakolja, az nemcsak szól, hanem „üt” is – a keresőn keresztül is látni a teljes átszellemülést minden egyes szólónál. Gergő a basszusgitárnál hozza azt a mély, dörrenő alapot, amitől a Robot falaiból is hullott a vakolat. Olyan stabil lüktetést ad a daloknak, ami nélkül nem lenne ez a pusztító megszólalás. Krisztián pedig a motor a dobok mögött. Elképesztő energiával és pontossággal veri szét a bőröket, ő diktálja azt a tempót, ami után mindenki csak kapkodja a levegőt a headbanging után. 

“​Ez a négyes tegnap este is megmutatta, hogy nemcsak zenélnek, hanem élik minden egyes pillanatát annak, amit csinálnak.”

És talán pont ez a kulcs – az őszinteség. Nincs manír, nincs megfelelési kényszer, csak a zene és az a fajta szenvedély, amit nem lehet megjátszani. Ez az, ami miatt újra és újra visszatérek hozzájuk, akár a nézőtéren, akár a kamera mögött.

Az est főzenekara, a Calyces Görögországból érkeztek. Egy technikailag kiforrott, masszív produkciót hozott a színpadra. A hangzásuk atmoszférikus, érdekes és egyedi, és egyértelműen érződik bennük a nemzetközi szint,de az ő előadásuk nem tudott úgy magukkal rántani mint ahogy vártam. Hiányzott az a közvetlen, zsigeri kapcsolat, amit az Obey The Sun már az első percekben megteremtett, a srácok teljesítménye volt az, ami igazán emlékezetessé tette az estét.

Lehet, hogy ez egyszerűen személyes kötődés kérdése. Lehet, hogy az, hogy ismerem őket, bármi is az oka hozzáad valamit az élményhez. Egy biztos: ezen az estén számomra nem volt kérdés, ki vitte el igazán a show-t.Ők nem csak játszanak – jelen vannak. És néha ennyi éppen elég ahhoz, hogy egy koncert felejthetetlenné váljon.

Összességében az Obey The Sun nem csupán egy előzenekar; ők a zene varázsát hozzák el nekünk. Az élmények, amiket velük tölthetünk, mindig különlegesek maradnak. Ha szereted a zene energiáját, ne hagyd ki a koncertjeiket!