Valamikor 1992 tájékán egyik délután az önök kérték különkiadását néztem, melyben magyar színészek különböző kívánságait teljesítették. Szépen unalmasan csordogált a műsor, egymást követték az ezeréves kabarétréfák és a divatos táncdalok, mikor is Mikó István színművész kívánása következett a sorban. Mikó , ki köztudottan remekül hegedül, és jómaga a világ egyik legjobb Beatles tribute együttesének alapító tagja (színvonalas tribute banda akad még magyarországon, a Kiss Forever Band), kedélyesen elcseverészett a riporterrel, és felkészültem arra, hogy rosszabb esetben egy Bartók klasszikus, jobbik esetben egy Beatles evergreen (majdnem evergrey-t írtam, vajh miért?) következik, ám nagy meglepetésemre valami más következett. Mikó ugyanis egy számomra addig ismeretlen metál együttes számát kérte, külön kiemelve, mennyire tiszteli a professzionalizmust, ami az együttes sajátja. Ezek után feltüntek e szám klipjének első kockái és a mára már klasszikussá vált kezdőriff belehasított az éterbe, hangosan hírdetve, hogy a király trónra lépett.
A háló csapdájában
Csend leplez
Figyellek
Mutasd a fájdalmat
Mely kísért
Megvetnéd a borzongást
Ha mindaz, mit rejtegetnél, az enyém lenne<
A háló csapdájában
Eltüntetve a világból
Fonálon lógva
Hazugságokat sző
Örökké az agyamban
Látom az ösvényt
Melyet hagysz
Megmutatja az igazságot neked
Üres szó
Talán nem látjuk
A vágy szomját
Mely könnyen jön
Próbálj még kergetni
A világban többet és többet
És félelembe éltess
Lecsupaszítom most
Magam egészen
A külső nem érdekel
Még az élettel is táncoltam
Mikor senki nem volt ott velem
Ez a hang a lelked sebe?
Ez a hang a lelked sebe?
A háló csapdájában
Eltüntetve a világból
Fonálon lógva
Hazugságokat sző
Örökké az agyamban
Próbáltam az életedet élni
De nekem ez nem működik
Lecsupaszítom most
Magam egészen
Vonzó nem lehetek belül
Az élet tánca az, ami soha
Nem lehet az enyém
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.