Szerző: garael

Rövid értékelő áttekintés a magyar metál szubkultúrák viszonyáról

Jómagam mintegy húsz éve vagyok heavy (power, doom,symphonic) metál rajongó. A metál hammer magazint szinte kezdetek óta olvasom, és miután az Internet betört hazánkba, az elektronikus(digitális) média által nyújtott információkat is igyekszem felcsipegetni.. Egy idő múltán azonban azon vettem észre magam, hogy egyre inkább érdekel ezen internetes oldalakon beindult fórumokon folyó beszélgetés. Mivel koncertekre nem […]

Tovább »

Tréfás könyvritkaságok metálhívőknek

Úgy gondolom, hogy ezekre a könyvekre elég nehéz lesz ráakadni, de akinek sikerül, szóljon. 1. Jung és Freud analízisrendszere a Manowar szövegeiben. 2. Éltesd az Urat – Mayhem zsoltárok 3. Punk riffek a Dream Theater zenéjében 4. Szeresd az állatokat- Ozzy állatvédő egyesületének listája 5. Feministák előnyben- a gondolkodó nő szeretete a Sex Actionnél 6. […]

Tovább »

Black Sabbath – TV Crimes

Valamikor a kilencvenes évek elején láttam egy furcsa, rohanós videoklipet az MTV-n, melynek zenéje nagyon jók illett a klip story-jához. Bivaly hangzás, sodró lendület, és egy fura kis énekes hatalmas hanggal. Kik ezek?- kérdeztem, és meglepődve láttam, hogy a Black Sabbath. Én a Black Sabbathra mint egy furcsa, kicsit vinnyogó énekessel megáldott, öreges, doomos bandára […]

Tovább »

Dream Theater – Caught in a Web

Valamikor 1992 tájékán egyik délután az önök kérték különkiadását néztem, melyben magyar színészek különböző kívánságait teljesítették. Szépen unalmasan csordogált a műsor, egymást követték az ezeréves kabarétréfák és a divatos táncdalok, mikor is Mikó István színművész kívánása következett a sorban. Mikó , ki köztudottan remekül hegedül, és jómaga a világ egyik legjobb Beatles tribute együttesének alapító […]

Tovább »

Iced Earth – Dracula

Biztos vagyok benne, hogy ezt a dalt nem az eredeti Bram Stoker regény, hanem a belőle készült Coppola film ihlette. Coppola mester ugyanis remekül rendezett introban vázolta fel a regényben nem szereplő történelmi szálat, mely alapját adta a beteljesületlen szerelmet előtérbehozó horror-love storynak. Schaffer szinte egy az egyben bedolgozta a fim nyitójelenetét a nótába, melyet […]

Tovább »

Iron Maiden – Fear of the dark

Az Iron Maiden Fear of the dark c. száma azon kevés metál számok egyike, melyet bárkinek is megmutattam- legyen az blues, techno, Lagzi lajcsi, netán opera ill. operett rajongó-mindenkinek kivétel nélkül tetszett. Az Iron Maidennel ezzel az albummal találkoztam először és tudtam: egy életre frigyre keltem -mindig is volt bennem egy kis perverzió, he-he-Eddyvel, a […]

Tovább »

Judas Priest – The ripper

Nagy horror rajongó vagyok, és nem csak az olyan „intellektuális horrorokat” szeretem, melyekre a filmsznobok, ha szájukat húzva is, de néha hivatkoznak, hanem az igazi belezős- csepegős splottereket, , C kategóriás trash (és nem thrash) filmeket is. Lucio Fulci a zombifilmek rendezőjének királya szerint filmjeiben a képi hatások mellett ugyanolyan nagy szerep jutott a zenének […]

Tovább »

Manowar – Call to Arms

Lehet őket szeretni, lehet őket gyűlölni, de az tény, hogy napjaink egyik legismertebb heavy metál csapata a Manowar. Töretlen image-el készítik albumaikat, s bár szöveg sablonjaik kissé megmosolyogtatóak, azért olyan jó együtt ordítani velük a metál himnuszok sorait, ismét kisgyerekként lelkesedve a hősökért. Az alábbi szám sem szól másról, mint a hatalmas és végső harcról […]

Tovább »

Megadeth – Symphony Of Destruction

Megadeth: Symphony Of Destruction Biztos sokan emlékeznek a Megadeth sokkoló, de zseniális klipjére, mely kivezette a bandát a mainstream-be és elindította – ha nevezhetjük így- a kommercializálódás útján. A Rust In Peace tökéletes komplex thrash-e után a Countdown To Extinction album jóval kísérletezősebbre sikerült, éreztetvén az új producer „áldásos „ tevékenységét. Bár itt is megmaradtak […]

Tovább »

Impellitteri – Pedal To The Metal – 2004

Az amerikai Impellitteri egyike a kedvenc bandáimnak, Crunch című 2000-es albumuk pedig egyenesen a legkedvesebb albumom a heavy-power műfajban. A banda motorja, Cris Impellitteri remekül ötvözte az európai power riffcentrikusságát az eu power dallamközpontúságával. . Impellitteri, aki maga is gitárhősként indult a 80-as évek elején, rájött, hogy a hallgatók nem végnélküli szólókat, hanem élvezhető dalokat […]

Tovább »
12