Érdekes könyvet ajánlottak nemrég a Hollywood Rose táborból, ezúton is köszi Hajni!
A Guns n` Rosesról – mi másról, ugye! – szól, de egy kissé másabb szemszögből, mint azt a hasonló rockzenei témájú, vagy életrajzi jellegű írásoknál megszokhattuk.
Ezt a művet egy hazai fanatikus, a Hollywood Rose nevű, nemzetközileg is ismert és elismert tribute banda gitárosa, Vilkó (született Takács Vilmos) jegyzi. Aki egyébként egy szál gitáros esteken is zenél, de gyakori vendége a Black-Out táborban, Kowa és Csányi Szabi akusztikus fellépésein.
A világ legveszedelmesebb rockzenekarának is titulált zenekar történetét úgy ismerhetjük meg, hogy közben azt is megtudjuk, milyen volt az élet itthon akkor, amikor Slashék elkezdték a zenekart. Hogyan ébredt rá a zalaegerszegi kissrác a rockzenére, hogy aztán idolja (természetesen a Saul Hudson néven született gitáros) hatására gitározni tanuljon, s később a HR-ben épp Slash-t „személyesítse meg. De kordokumentumnak se utolsó ez az írás, hiszen manapság az információs és digitális korszakban már elképzelhetetlen az, amit akkor meg kellett tenni, hogy hírekhez jusson a mezei rajongó (nyomtatott sajtó és az MTV volt szinte az infotmációforrás).

Szépen végigmegyünk a csapat történetén, nem kevés szubjektivitással, de számomra épp ettől hiteles ez a könyv és emiatt tetszik igazán. Azért meg különösen sokat jelent, mert a rockzene felé fordulásomban nekem is nagyjából ugyanennyire fontos volt a banda. Igaz, a szerzővel ellentétben az Appetite for Destruction helyett engem először az Illusion lemezek találtak el, ez mondjuk a történet szempontjából lényegtelen. De a sorok között ugyanúgy megtaláltam azt a kölyköt, akiről Vilkó is ír.

A könyv lapjait rengeteg (több mint 100, egész oldalas) korabeli fotó illusztrálja (meg néhány a Hollywood Rose-ról meg Vilkóról is), plusz idézetek a banda tagjaitól. Az külön jó, hogy ráadásul ki is van emelve a szövegből.

Érdekes volt a szomorú végről olvasni, ahogy a notórius késő Axl botrányairól, meg arról a szerződésről, ami végül megpecsételte a csapat sorsát.
Külön piros pont jár, mert figyelmet fordított a szólóanyagokra, meg a korábbi, ám a zenekar múltja szempontjából fontos szerepet játszó tagokról (Izzy Stradlin, Steven Adler) sem feledkezett meg.
A GNR visszatérését is kellőképp átveszi, véleményünk egyezik.

Összefoglalva: olvastam már néhány rockzenei témájú, mondjuk úgy életrajzi könyvet. Azt kell mondjam, hogy Vilkó műve, mind tárgyilagosság, mind pedig ötletesség szempontjából megállja a helyét akár nemzetközi viszonylatban is. De ez a könyv kiállításáról is elmondható. 
A minőségi papíros, keményfedeles, 368 oldalas mű véleményem szerint megéri az árát, ami ugyan alapból nem kevés, de a jelenleg érvényes 20% kedvezménnyel azért már barátinak is mondható. Én örülnék egy ilyen ajándéknak a fa alatt…
IDE KATTINTVA meg tudjátok rendelni.
A könyvhöz kapcsolódóan akusztikus estekkel egybekötött bemutató „turné” (dec. 17. Bp. Gödör – HR karácsonyi akusztikus koncert, dec. 27., Bp. Bázis Klub, Akusztikus gitárest és bemutató) is szerveződött, ahol minden bizonnyal be is lehet szerezni a művet.