Takushi Yamazaki aki a Masonna művésznévre hallgat egy olyasfajta zajzenész aki senkinek a kedvéért se fog kompromisszumot kötni ha a saját művészetéről van szó. A neve a „mazochista” és a „nő” szavak keresztezése, illetve szójáték Madonna nevével is. Persze ez csak egyike álneveinek, az egész kritikát megtudnám tölteni csak az álnevei felsorolásával de ez is a zajzenészek sajátossága. Azonban ne számítsunk semmilyen mézes-mázos pop dallamokra, sőt még csak halvány melódiákra se. Elmondása szerint a zajzene akkor kezdte érdekelni, amikor gyerekkorában hallotta a pusztítás hangjait a televízióban. Nagy hatással volt a pszichedelikus zene, illetve kedveli az avantgárd filmeket, és nagy rajongója Captain Beefheart-nak. Széles spektrumát ismeri a zenei világnak és ezt szívessen alkalmazza sajét munkáiban is. Elmondhatjuk, hogy egy igazi művészlélekkel van dolgunk, akit vagy megértünk vagy nem. Undergound körökben egész jól ismert név az övé, még a BBC legendás rádiósának John Peel-nek is felkeltette az érdeklődését, aki meg is hívta egy Peel Session-re. Akiknek van egy kis rutinjuk a grind világában azoknak az ő neve ismerősen csenghet. Rengeteg projektet visz, kedvencem azonban egyértelműen a Controlled Death, amivel igazán kiéli a sötét gondolait. (Kedvenc nevű projektem tőle a Flying Testicle). A Controlled Death neve mellett eddig 5 album szerepelt most itt van a hatodik egész estés album ami a Death Synth Box nevet viseli.
Itt az egész estés jelzőt szó szerint kell értelmezni. Kicsivel több mint 5 órányi zajra hív meg minket Masonna a Death Synth Box-szal. Igen ez már tényleg az emberi törőképesség határán billeg, ha Guantanamoban eddig nem alkalmazták mint fegyvert akkor ezután fogják…persze csak akkor ha már minden emberi érzelem eltűnt a vallatókból. Nem véletlenül kerülöm a zene szót mint olyat, zenéről itt szó sincsen. Masonna nem azért hozta el nekünk ezt a nihilista mamutot, hogy szórakoztasson minket vagy örömöt szerezzen nekünk. Ez soha nem is volt és meg merném kockáztatni, hogy nem is lesz célja a Controlled Death-nek.
Nyitottságra nagy szükségünk lesz annyi fix, nem fog minket megsajnálni a lejátszó órája, aki ebbe az ürességgel teli térbe beteszi a lábát annak tudnia kell, hogy mire vállalkozik. A Deathsynthbox1A első pár másodpercében azonnal dűlőre is juthatunk avval kapcsolatban, hogy kérünk-e belőle vagy sem. A 8 milliárd emberből az a maréknyi aki itt maradt azoknak egy transzba ejtő utazáson lesz részük. Különböző eltorzított hangokkal avat be minket Masonna a fejében dúló nihilista sötétségbe. Képeket formál az elménkbe a dinamikusan változó zörejek révén, hipnotizálóan hatnak és alig várjuk mit fog előrántani a végtelennek tűnő zsebéből a továbbiakban. Szinte észre se veszi az ember és máris elrepült ez a röpke fél óra.
Az előző albumokkal ellentétben itt végig néma marad Masonna barátunk. Nincsenek hátborzongató sikolyok, ennyi életigenlést sem kapunk a Death Synth Box-on, csak a ridegen mizantróp hangeffektusok maradtak nekünk, semmi más. Természetesen a sötétségnek is vannak különböző árnyalati, egyes képek kevésbé dermesztőek, sokszor viszont ennyi könyörülete sem kapunk. Legkegyetlenebb pillanataiban viszont egyáltalán nem kapunk semmilyen váltást, egy másik víziót az elménkbe. Szinte kényszerít minket arra a Controlled Death, hogy arra az egy dologra összpontosítsunk amire éppen akkor gondoltunk. A káosz is velejár ezekkel az elvont noise albumokkal és sokszor kapunk belőle itt is. Azonban ezeknek nem az a célja, hogy elszédítsenek minket, hanem inkább a belső lelki békénket akarják megbolygatni. Alattomos és zseniális módja annak, hogy kizökkentsenek a komfortzónánkból legyen az akármilyen tág.
Az album hosszának is köszönhető, hogy a kedves hallgató egy bizonyos idő után már megkérdőjelezi, hogy birtokában van-e a józan eszének. A tudatunkat olyan mélységekbe viszi egy idő után a dolog, hogy onnan nagyon nehéz lesz visszatalálnunk a felszínre. Egy soha véget nem érő zajlabirintus ez aminek hosszú idő után sem látjuk a végét. Az arra fogékonyak a hipnózis érzetét is megtapasztalhatják egy bizonyos idő után, pláne ha késő éjszakára vállalnak be egy Controlled Death maratont. Nem érdemes trekkenként végigzongorázni a dolgot, akármilyen elbaszottan is hangzik de ez teljes valójában fejti ki igazán a hatását. Ha voltunk olyan megszállottak és 5 óra 4 perc után még mindig a magunk előtt ülünk a hangfalak előtt, realizálhatjuk, hogy legyen akármilyen elbaszott is ez a sárbolygó… mindig lehetne rosszabb.
A Controlled Death kevés ember álnév alatt létező lénynek szól, ezt kár is lenne tagadni. Szinte lehetetlenség egymagában lenyelni a Death Synth Box-ot, már csak a hossza miatt is szinte megközelíthetetlen. Ha esetleg életünk folyamán egy mindent elpusztító ürességet, céltalanságot esetleg lemondást érzünk mindennel kapcsolatban, akkor akármilyen hülyén is hangzik de a Death Synth Box segíthet nekünk ezen gondolatokkal szembenézni. Ha mégis sikerül megismernünk azt amitől a legjobban tartunk az már egy fél győzelem a szerencsés kiválasztott számára, aki képes és nyitott Masonna hanghorrorjának a befogadására. Az album január 10–én jelent meg az Urashima jóvoltából.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.