Van valami megmagyarázhatatlanul őszinte abban, amikor a székesfehérvári Nyolcas Műhely falai között összegyűlik a hazai underground krémje. Ez a márciusi este nem csupán a harmadik mini metal fesztivál volt a sorban; sokkal inkább egy dacos kiállás az élőzene megőrzése mellett. Baráti zenekarok, izzadtságszagú riffek és az a fajta közösségi élmény, amit csak az extrémebb műfajok kedvelői érthetnek igazán.

​Az estet a dunaújvárosi Lycanthropia nyitotta meg, és be kell vallanom: ők hozták el nekem az este igazi csúcspontját. Újvárosból Fehérvárra importálták azt a tradicionális, dalorientált death metalt, ami az én világomhoz a legközelebb áll. Nemcsak játszottak, hanem mélyen magukkal rántottak a sötét, veszett energiáikkal. Minden egyes ütésnél érezni lehetett a feszültséget.

​A stafétát a várpalotai Hologram vette át. Thrash metaljukat hardcore ízekkel bolondították meg, de az igazat megvallva, ők voltak az este „kakukktojásai”. Jöttek, tettek-vettek a színpadon, de valahogy úgy éreztem, a négy zenekar közül ők lógtak ki leginkább a sorból, talán a hangulat, talán a stíluskeverék miatt, de náluk kevésbé éreztem azt a mindent elsöprő kohéziót, mint a többieknél.

​Aztán jött a „hazai horda”, a székesfehérvári noTs. Nekik a Nyolcas a nappalijuk, és ez meg is látszott. Ismét megmutatták, mit jelent az „otthon” fogalma a metalban: a stílusaikon átívelő, kompromisszummentes fémzene. A thrash-től a deathcore-on át a nu metalig, egy igazi hangorkánként söpört végig a termen. A közönség reakcióiból látszott, hogy a hazai pálya előnye nem csak duma, hanem vérbeli valóság.

​Az estet a bonyhádi Átok triója zárta. A név kötelez: nyers vadság és féktelen tombolás jellemezte a szettjüket. Hihetetlen pörgést tettek a színpadra, ami záróbuliként a lehető legjobb levezetést adta az estének. A thrash/crossover egyszerűsége itt erénnyé kovácsolódott. Semmi máz, semmi pompa, csak a kőkemény riffek, amik az utolsó csepp energiát is kisajtolták belőlünk.

Összességében ez a mini metal fesztivál pontosan azt adta, amiért szeretjük az undergroundot: sallangmentes, őszinte zúzást. Bár a Hologram produkciója számomra némileg kilógott az egységes ívből, a Lycanthropia mélysége, a noTs hazai magabiztossága és az Átok féktelen pörgése egy olyan kerek egésszé állt össze, ami után mindenki elégedetten (és kicsit süketen) távozott az éjszakába.

Bebizonyosodott, hogy a Nyolcas Műhely még mindig az a biztos bástya, ahol a barátság és az extrém fémzene kéz a kézben jár!

Ahhoz azonban, hogy a jövőben is részesei lehessünk ilyen brutális szeánszoknak, rátok is szükség van: menjetek koncertekre, támogassátok a klubokat, és tartsátok életben a színteret! A Nyolcas Műhely csapata fáradhatatlanul dolgozik azon, hogy ilyen minőségi eseményeket rántson össze – háláljuk meg nekik azzal, hogy legközelebb is megtöltjük a nézőteret!