Cowpunks and Glampires Tour 2025

A D-A-D (Disneyland After Dark) azon zenekarok egyike, amivel valahogy elkerültük egymást. Ha jól emlékszem annak idején a Black-Out az indulásakor még játszott is tőlük valamit, de amúgy ők nálam abban a fiókban voltak, hogy tudtam róluk, de bevallom, annyira nem izgatott, hogy keressem a lehetőséget. Bár annak idején elolvastam a Hammerben az interjúikat, a lemezeikről írt ismertetőket valahogy a kult csapatok közé soroltam. Most sem terveztem egyébként, hogy megnézem őket, de ha már úgy alakult, hogy paff kolléga nem tudott elmenni, örömmel éltem a lehetőséggel. Hasonló volt a Helsinki vámpírokkal is a kapcsolatom, annyi különbséggel, hogy velük azért már annak idején megismerkedtem, s időről-időre elő is került. Ennek ellenére nem lettem rajongó. Úgy érzem ennek az a fő oka, hogy akkor már épp valami más stílus jobban elkapott.

Kezdésre értem oda és meglepődtem, mert egy agyig telt kisebbik Barba sátor fogadott. Ez rögtön adott is egy hűha faktort, ráadásul olyan elánnal csaptak a húrok közé a dánok, hogy érezhető volt, nem egy rozsdás nosztalgia hakni lesz. Nem is az volt. Ahogy említettem, számomra ismeretlen dalok jöttek sorba és ennek ellenére jól tudtam érezni magam. A zenekar a megjelenésével is adott némi pluszt. Ők még a régi iskolát képviselik, főleg abban az értelemben, hogy mutassanak is valamit, legyen látvány is. Náluk minden tag egyéni színpadi öltözéket viselt. A nagyon elegáns, cilinderes szólógitáros, a gitáros-énekes a sárga villámmal ékesített zakóban, a dobos abban a fekete csillogó overallban(?). De ez mind semmi ahhoz képest, amit a basszer mutatott. Igen extravagáns egy figura, már az csillogós összeállítás se volt semmi (rövidgatya térd fölé érő csizma), de az, hogy kábé minden dalban másik hangszerrel zenélt szerintem Guiness rekord gyanús. Főleg, hogy milyen egyedi bőgőkről van szó. Azt már nem is említem, hogy a húrok (az a kettő) nem zavarta össze valószínűleg.

Mondjuk azt is értem, miért nem ismertebbek. Egészen a ráadásig nem volt számomra olyan igazán emlékezetes dal, mint a Sleeping My Day Away. Na, az még így ismeretlenül is meggyőzött. Ha ilyenből még 3-4 lett volna a programban akkor egy tökéletes koncert kerekedhetett volna. Nem vagyok nyeretlen kétéves, szóval reálisan látom, hogy miért lelkesedtek annyian a bulin. Én is élveztem ettől eltekintve, mert a zenekar egyszerre volt alázatos a közönség felé és ugyanakkor egy tudott szórakoztató lenni, hogy láthatóan ők is élvezték a nagyjából 75-80 perces műsorukat. Valljuk be, ez már önmagában is tiszteletre méltó egy 43 éve működő, mainstreamnek egyáltalán nem nevezhető zenekarnál.

A The 69 Eyes-t jobban vártam. Őket jobban ismertem, de koncertjükön sosem voltam és semmiképpen nem nevezném magam rajongónak. Az az igazság, hogy a nagyjából akkor kezdett bejönni a köztudatba, amikor a dark/gót cuccok annyira már nem izgattak. Ők jobbak voltak, de azért ott is többet vártam. Az viszont biztos, hogy egy profi csapat profin felépített műsorát láthattuk. Ez még úgy is igaz, hogy a hangzás valahogy nem állt az oldalukon. A keverőnél állva is éreztem problémákat, de azért értékelhetetlennek sem nevezném. Az biztos, hogy a Jirky69 vezette banda hozta azt a gótos-vámpíros imázst, ami a műfaj sajátja és a közelgő Halloween/Mindenszentek különleges apropót is adott ennek. Említette is párszor.

A műsor egyértelműen egy best of volt a nyitó 2004-es Devils-től a Betty Blue-n át a ráadás előtti Gothic Girl/Brandon Lee párosig. És hát a koncert zárásaként eljátszott Lost Boys feltette a koronát a műsorra, meg úgy az egész estére is. Láthatóan és érthetően nem ugyanazt adják már, mint a kilencvenes/kétezres évekből látható videókon láthatunk, de nem is várnék ilyet. Hozták a hangulatot, azt a stílushoz passzoló (sőt, talán elvárt) színpadias előadást, ami a műfaj nagyjainak sajátja.

Bár ez volt a Cowpunks and Glampires Tour 2025 első állomása nem lehet azt mondani, hogy bármelyik zenekar rozsdás lett volna. Rajtuk nem múlott az este sikere. Nem túlzok, ha azt mondom ez két igazán jó buli volt, a rajongók és a zenekarok is láthatóan élték, sőt!

Ha visszatekintek az idei évre azt azért meg kell állapítanom, hogy a 2025-ös koncert élmények között nem lesz dobogós ez az este, de ennek ellenére sajnálnám, ha kihagytam volna. Köszi H-Music!

Fotók: Győr Sándor