Létezik egy bizarr internetes teória, mely a 34-es szabálya fedőnév alatt fut, lényege pedig az, hogy ami egyszer feltűnik az interneten, annak létezik pornós verziója is. Valahol ez az érzés fogott el, amikor megláttam a “horror metal” kifejezést. A legextrémebb metál zsánertől nem áll távol a depressziós, trancsírozós véres téma, ennek ellenére sem egyértelmű a horror metal létjogosultsága, hisz a téma tárgyalását tökéletesen ellátja a fémzene többi műfaja.
Azonban a zsáner létezése mégis több lehet pár reddites kommentnél, ugyanis a horror punk létező műfaj, mely a punk rock, doo-woop, illetve rockabilly elegyéből keltett zenei alapra horror, valamint B-kategóriás sci-fik inspirálta témaválasztást és morbid, véres szövegvilágot pakol. Valahol a horror metal esszenciája is a témaválasztásnál fogható meg, de hogy ne csak a levegőbe beszéljünk, elhoztuk a műfaj egy jeles képviselőjének, a Deathless Legacy „Damnatio Aeterna” címre hallgató lemezét.
Első benyomásra nem volt kifejezetten rossz, erőteres szintetizátor játék, kissé gótikus hangulat, emelkedett kórusok nyakon öntve jókora adag teatralitással. Ezzel jelentkezik be a címadó dal, mely folytatódik a Miseria c. számmal. A Get on Your Knees még egy izgalmas, grandiózus szintiszólót is tartogat a hallgatónak, hogy aztán a negyedik, Communion címre keresztelt szerzemény ráébressze az embert, hogy itt az összes szám egy kaptafára megy. Amikor egy 11 számot tartalmazó korong a negyedik dalnál elveszíti a hallgatót, ott érezhetően probléma van. A Deathless Legacy számai túl hosszúak, sem nem elég érdekesek, sem nem elég fülbemászóak ahhoz, ami indokolná az egyenként 5-6 perces hosszt. A hallgató a felüknél szíve szerint tovább kapcsolna. (Kritika írásakor ez sajnos nem opció.)
A Damnatio Aeterna okkult témát pécézett ki magának, ami sajnos egyáltalán nem áll jól a zenekarnak, de nem is aknázza ki a benne rejlő potenciált, miközben teljesen komolyan vehetetlen a koncepció. Hangulatában legfeljebb szofisztikált beszélgetős halloween bulikon tudnám háttérzajnak elképzelni. Ehhez képest sikerült egy olyan lemezborítót választaniuk, ami könnyen megtévesztheti a metál sötétebb bugyrainak kedvelőit.
Létezik az a fogalom, hogy bűnös élvezet, de sajnos a Deathless Legacy jelen korongja ebben is elvérzik, ugyanis hiányzik belőle az a szenvtelenség, ami ehhez szükséges volna. Nem a sötét, lélekbemarkoló zenei témákat, valamint a brutális zúzást kérem itt számon, hisz a metál műfajának is létezik olyan szeglete, ami kevésbé zúzós, de mégis teljesen élvezhető. Azért pozitívumok is voltak itt a muzsikát illetően, mert az elismerendő, hogy az énekesnő Steva Deathless rekedtes hangja szuperül szól, valamint a korábban már említett szintetizátorjátékra sem lehet panasz (utóbbi Alex van Eden munkáját dícséri). Van itt még néhány jól hangzó gitártéma, valamint meg kell hagyni, a Mother of God intrója jól el lett találva. Azonban ezek sem mentik meg a Damnatio Aeterna lemezt az egysíkúságtól.
Az underground metálzene némely bugyrai olyan mélyen vannak, hogy szinte kibukkannak a világ másik felén. Létezésüket ugyan mindenki megkérdőjelezi de mégis tényként kezeli. Ebbe a kategóriába sorolható a horror metal, ami a Deathless Legacy esetében inkább horrorfilm tematikájú heavy metal és a műfajnak léteznek élvezhetőbb képviselői.
A lemez összességében tehát nem különösen nagy eresztés, elnyújtott, néhol kicsit művi, és nem aknázza ki a benne rejlő potenciált, tipikus egyszer végighallgatós dalcsokor. Arra viszont mindenképpen jó, hogy péntek este egy pofa sör mellett elújságoljuk a haveroknak, hogy hallgattunk már horror metalt.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Én anno 2021-ben ezzel a dallal ismerkedtem meg a bandával és imádtam:
Aztán tudatosult, hogy Steve Sylvester, a Death SS főnöke csak két single erejéig vendégeskedett a bandában, ennek ellenére a 2022-es Mater Larvarum lemezt meghallgattam jó párszor és tetszett – igaz, Sylvesterrel minden tekintetben jobb volt az összkép. Ezt az új lemezüket még csak hallgatgatom, egyben nem ment le még egyszer sem. Lehet, hogy minden lemezen kéne adni valamennyi vendégeskedést Sylvesternek, az jót tenne nekik.
Ez nagyon tetszik! 🙂 Jó írás.